Csak csendben ült a sarokban, és várt.
-Mire vársz?
-Hogy boldog legyek.
-Itt a sarokban?
-Igen.
-Nem gondolod, hogy ki kellene innen bújnod ahhoz?
-Nem.
-Ki sem akarod próbálni?
-De lehet.
-S akkor, mi tart vissza?
-Nem tudom. Talán a lelkiismeret, hogy ha elhagyom a sarkot elveszek.
-Mi van ha kipróbálod?
-Ha kipróbálom?
-Igen.
-Akkor kipróbáltam, és tudni fogom milyen a sarkon túl.
-Akarod tudni?
-Igen.
-S félsz megtudni?
-Még igen, de ha nem megyek sosem tudom meg mit rejt a sarkon túl, s akkor itt ragadok örökre a sarokban, a boldogtalanságban.
-Akkor menj.
-Ha nem tetszik ami túl van, vissza kell jönnöm a sarokba?
-Nem, menj tovább a túlon túlra, addig menj amíg a boldogságod útja meg nem nyílik előtted, a sarok nem adja neked hiába várod. Szeretheted, de jobb ha nem melengeted. Láss csodákat, lépj az Óperenciás tengeren is túlra, keresd az elrejtett kincseidet, ragyogj a csillagokkal, szállj a galambokkal, ölelj meg valakit a napsütésben, szaladj végig kacagva a virágos réten. Hallgasd a madarak énekét, merülj alá a mély tengerekbe, s dúdold a bálnák énekét. Rakd a szíved önmagad közepébe, hogy benned, körülötted forogjon a világ minden teljessége.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése