-Csak ha hagyod!
-Hagyom.
-De nem úgy, hogy közben félig ellenállsz.
-Nem.
-Akkor fogd meg a kezem!
-Jó.
-Most bármerre vezetlek lépj velem.
-Bízhatok benned?
-Ha tétova lépéseim lennének, akkor elmehetsz bizalom nélkül.
-S nem tétovák?
-Nem. Bízom a lépéseimben. Jöhetsz velem.
-Csak lépjek, s nem is kell nézzek?
-Ha akarod becsukhatod a szemed.
-Jó, kipróbálom. Vezetsz?
-Vezetlek, sétálj velem, s ha megállnál, várlak. Addig csodálom a lábaddal rajzolt formákat.
-S ha kicsit elengednél?
-Akkor is a szívünknél minden összér. Lépek a dallamra ami lágyan lüktet, édesen, s ha elforognál tőlem, várom, hogy újra visszatérj csendesen. Várom, hogy az ölelésben újra összehangoltság legyen, hogy amikor a zene véget ér majd, mindig akard újra a táncot velem.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése