Ciroka-maróka összegömbölyödött a kanapén, és teleszőtte álmokkal a szívét. Közben simogatta az égbolt, s ölelte a habos felhő. Rákacsintott az aranyló napsugár, s repítette könnyű vágy a szelek szárnyán. Szerette a csillagok érintését, a nevető virágok színes teremtését. Lágyan úszott a krémes süteményekkel, s tündérmesét hallgatott együtt a tollpihékkel.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése