-Csak lassan, finoman súgom a füledbe, s halkan lépek, hogy maradj.
-Maradjak?
-Maradj.
-Mit adhatok ami neked még nincs, és tőlem való?
-Minden kincsed szeretném felfedezni, hogy érezzem a lüktetésed minden pillanatát.
-Szeretnéd a szívem rejtett zugát is megölelni?
-Ha engeded, akkor igen.
-S ha rejtőzik benne félelem?
-Akkor azt is átszeretem.
-Át?
-Igen, át.
-Hogyan?
-Óvatosan, és apró lépésekben, hogy a szívedben élő szeretet valóban felébredhessen, hogy legyen benned oltalmazó napsugár, ami a szív kertjében ragyogásra talál. Úgy, hogy ha átölellek, a szíved a szívemmel forrón megemelhet, feléd fordulva, és melletted állva, a harangok belső kongását hallgatva játszunk egy ütemre, lépünk a teremtés erejébe, az ég kékjében boldogan megfürödve.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése