A boldogság nyomában - 7.rész: A drogok élvezete
Sok évig dohányoztam. Jól emlékszem, hogy mit éreztem, amikor a repülő utak után, végre rágyújthattam. Tudni kell, hogy miután becsekkoltál, már nem lehet dohányozni. Fél óra várakozás, majd több órás repülő út, majd amíg kikeveredsz leszállás után a repülőtérről, az megint közel félóra. A dohányos nincs ehhez hozzászokva, én óránként legalább egy cigarettát elszívtam, ha izgatottabb voltam, akkor óránként három, négyet is. Izgatottan idegeskedhetünk, vagy lelkesedhetünk, negatívan, vagy pozitívan lehetünk izgatottak. Akár nagy idegeskedés ért, akár nagy öröm, késztetést éreztem, hogy rágyújtsak, lenyugodjak picit. Régen a cigarettát patikákban írták ki nyugtatónak.
Az ember vagy izgatott, vagy nyugodt. Az mindegy, hogy pozitívan, vagy negatívan izgatott, mindkét esetben befeszül a teste. Csak olyankor jár át minket bőségesen az életenergia, amikor teljesen feszültségmentesek leszünk, testünk teljesen ellazul, elernyed. Mint, a forró vízben. Csak olyankor élvezzük a jóleső, boldogságot okozó életenergia áramlást. Emlékszem, mit szoktam érezni, miután sokáig nem gyújtottam rá. Ugyanazt, amit a forróvízben. Ahogy letüdőztem a füstöt, hirtelen hatalmas nyugalom öntött el, éreztem ahogy elnehezednek a végtagjaim, teljesen felengedek, elernyedek, feszültségmentessé válok. Kilégzéskor lehunyom a szemem, élvezem a csodálatos érést, érzem ahogy átjár az erő, életenergia. Emlékszek az érzésre, milyen az amikor jelen van a belső feszültség. Rossz érzés, nem találom a helyem, hamar felkapom a vizet, oktalan aggodalmat érzek, kínzó érzés. Akik kikészülnek idegileg, azok állandóan nagyon izgatottak, nem találják a helyüket, nincs belső béke, nem lelnek nyugalomra. Egy nyaralás alatt, az ember elég jól lenyugszik, egy hét pihenés után azt veszi észre, hogy sokkal jobban érzi magát, csökkent belső feszültség, ritkábban gondol a cigarettára.
Mi a rohanó világunkban nem vesszük észre, hogy állandóan ezer fokon égünk, nem tudunk megállni, lenyugodni. állandóan idegben vagyunk, annyira pörgünk, hogy nem tudunk pár perc alatt leállni. Olyanok vagyunk, mint egy tehervonat, amely 50 nagyon nehéz vagont húz maga után, ha egyszer begyorsult, akkor nem képes hirtelen leállni. Napok, hetek kellenek nekünk nyugalomban, semmi ne izgasson fel minket, hogy teljesen lenyugodjunk, megálljunk. Nincs idegeskedés a veszteségek végett, és nincs lelkesedés a lehetőségek végett, vágy nélkül maradunk, izgalmi állapot nélkül maradunk hetekig, hogy teljesen megszűnjön a belső feszültség. És ekkor megjelenik a belső béke, jóleső energiaáramlás. Egy hét nyaralás után sokkal lassabb már a beszédünk, járásunk, evésünk. Három hónap után teljesen kicserélődünk, árad belőlünk a nyugalom. Izmaink minimálisan feszültek, egész nap fel vagyunk lazulva, felszabadult érzelmek között. Ezt az állapotot hozza be egyetlen pillanat alatt a drog. Amihez többhetes, hónapos lelassulás kellene, azt a drog egy pillanat alatt megadja. A drog képes padlóféket nyomni a tehervonatra lejtőn lefelé. A forró víz a testen keresztül lazít fel minket, a drog a szellemen, elmén keresztül.
Tele vagyunk olyan gondolatokkal, amelyek felizgatnak minket, feszülté tesznek minket. Az elménk megszüli a gondolatot, majd a tudatalattiban felhalmozódnak a gondolatok. Mindig új gondolatok születnek, a kosárba belekerülnek a frissek, kipotyognak az öregek. Az utolsó hónapok emlékei a legerőteljesebbek, azok a gondolatok határozzák meg legerőteljesebben a feszültségszintünket. A drog lekapcsolja az értelmet a tudatról, azért nem születnek emlékek bedrogozva, mert megszűnt az összeköttetés a memóriákkal. Nem emlékezünk semmire, és nem mentünk emléket. Azaz ha valamit kérdeznek, akkor emlékezünk, de többet kell gondolkodni rajta, meg kell erőltetni magunkat, hogy felidézzük az emlékeket. Eltompul az összeköttetés. Az ember elfelejti a gondjait, kicsit felszabadul, enyhül a szorítás, kicsit megindul az életenergia áramlás, kicsit jól érzi magát.
A betépés pillanataiban nagyon erős a tompító hatás, a test teljesen elernyed, mintha forró vízbe feküdnénk. Hatalmas energiaáramlás indul meg, amit hatalmas élvezetnek, boldogságnak tudatosítunk. A drogos azt hiszi, hogy csak a drog tudja kiváltani a felszabadult érzést. Ha az ember megtanul meditálni, tudatosan törekedik arra, hogy pár hét alatt egyre jobban lelassuljon, akkor megtapasztalhatja szerek nélkül is ugyanazt a boldogságot. Nekem voltak olyan belégzéseim, amelyek után annyira szétfolyt az élvezettől a tekintetem, mint a heroinfogyasztónak a belövés pillanatában. Sri Chinmoy-nak sok ilyen szétfolyt tekintete van, ő nagyon sokszor lehetett ezekben a nagyon magas rezgésű életenergia áramlásokban. A drog, ahogy a cigaretta, és az alkohol is, nagy csapda. Pár órára felszabadít, teljesen elernyedsz, de miután aludtál egyet, ugyanolyan mértékben ellenkező irányba befeszít pár napra. Lehet, hogy nyugodtabb leszel a cigaretta elszívása alatt, mintha nem dohányoznál, de egy órából negyven percet feszültebb leszel, mintha nem dohányoznál. Este nagyon felszabadult hangulatod lesz az alkoholtól, de másnap nagyon feszült leszel, látszólag oktalanul fogsz idegbajt kapni, megtámadni embertársaidat. Összezavarodsz.
Nem a drogok vezetnek a boldogsághoz, hanem a tudatosság. Lassítsd le magad, naponta csinálj több olyan tevékenységet heteken keresztül, amely relaxál. Sétálj a természetben, csendben, harmonikus hangok között. Olvass, hallgass zenét. Lassítsd a lépteid, evésed, mozgásod akarattal, tudatosan. Meditálj, ülj mozdulatlanul ameddig csak képes vagy rá. Lassítsd a tehervonatot. És szeress, ahogy olvashattad a szeretet felold, megnyugtat, lelassít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése