-Mindjárt.
-De azt mondtad...
-Igen, türelem.
-Mindig ez van.
-Mi van mindig?
-Hogy nem szeretsz.
-De szeretlek.
-Akkor mutasd meg.
-Hogyan?
-Ölelj meg, s táncolj velem át a réteken, a selymes vidékeken, a napsütötte regényeken. Reményeimet tápláld a szíveddel, s a tenger habjaiban fürdőzve vesszünk el egyszer. Lásd meg a szememben, hogy oda vagyok érted, és simogasd meg az arcom, ha csorognak rajta a könnyek. Szeretném, ha repülnénk is, messzi illatos vidékekre, ahol a nyugalom utolér s velünk lesz mindörökre.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése