-Neked mit jelent, hogy dobog a szíved?
-Nekem, mit jelent?
-Igen, neked!
-Nem tudom, hogy van-e szívem.
-Nem tudod, hogy van-e szíved?
-Nem.
-Miből gondolod, hogy nincs?
-Abból, hogy nem tudom milyen az amikor van.
-Szerintem meg tudod.
-Miből tudhatom?
-Abból is, hogy dobog. Tedd rá a kezed, és érezd.
-Ez jó, s még miből tudhatom?
-Abból, hogy könnyes lesz a szemed, ha elmegyek. Abból, hogy érzed, hogy átmelegszik a tested, ahogy hozzáérek, ellágyul a hangod, és nevetve együtt veled nevetek. Abból, hogy a kacagás átsimogatja benned a lényed, abból, hogy a szíved örömében majd kiugrik, mikor láthatsz, hogy láthatod, hogy a szemedbe nézek. Abból, hogy minden kincsed a lábam elé teríted, minden szeretetedet általam megéled. Abból, hogy ha a szíved egy lágy szimfóniára dobban, minden titkos világod, vágyad napvilágra, ragyogásra pattan. Hallgasd meg ahogyan lüktet, kérés, és kérdés nélkül pumpálja a véred.
Éltet éjjel-nappal, s csak egyet kér: Használd! Menj vele, hallgass rá bármerre is vezessen, s bárhová jutsz el általa, mindig éld a hangját szüntelen!
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése