-Alszol
-Nem alszom.
-Akkor mit csinálsz, hogy nem csinálod amit ilyenkor szoktál?
-Mit szoktam ilyenkor?
-Elhozni a tavaszt.
-A tavaszt?
-Igen.
-Te vagy a Tavasztündér.
-Tavasztündér?
-Igen, az!
-Még van pár napom, addig pihenek.
-Pár napod?
-Igen, a nap még nem fordult meg, még az új tavaszünnep nem érkezett meg.
-S akkor addig alszol?
-Nem alszom, csak még tartogatom a meleget.
-S elmeséled mi történik mikor végre előbújsz, úgy igazán?
-Elmesélhetem, ha szeretnéd igazán.
-Igen, szeretném.
-Akkor legyen, mesélem. Amikor elérkezik az én időm akkor élesztem fel igazán a földet, megindítom a föld alól a tiszta érzéseket. Egyre gyakoribbá teszem a napsütéseket, szorosabbá teszem az öleléseket. Megsúgom a madaraknak, hogy merre találják meg a párjukat, átszelem a magas eget, hogy a távolból érkező hófelhők messzire eltávolodjanak. Élesztem a virágok tündérkirálynőjét, és ezer színt küldök a tavasznak szerte-szét. Élesztem a fák keringését, megajándékozom őket új rügyekkel, friss vizekkel, amivel az évük teljes lehet levelekkel. Elsimítom a téli rétegeket, friss virágillattal töltöm meg a szíveket. Boldog kezdettel, tiszta lehetőségekkel megsimogatom a lelkeket, hogy az új Napévvel érkező életek kibontakozhassanak, ha engeded.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése