-Nyugalom van?
-Az.
-S milyen?
-Könnyed, tiszta, és tágas.
-S nincs messze?
-Nincs.
-Hogyhogy nincs, amikor távol van mindentől?
-Távol, és mégis közel, szeretettel átölel. A táj messze nyújtózó élménye hatja át a létet, és a végtelen tér tündérei melengetnek téged. Lépteid, s álmod őrzik míg megpihensz, a nyugalmat adják, az otthont, őriző szemeikben. Van látvány, s vannak benne pislogó fények, telve az ég csillagos mosolyokkal, s bennük az éj fénye sosem ér véget. Van benne mélység, s van magasság, s e kettő a víztükörben összeér, a nap ébredésével majd minden új elkísér. Vágyódás a nyugalomban, a nyugodt levegőben, s a magasról eltekintett messzeség sincs már messze tőlem. A hajnalra virradó napkelet hozza el a tiszta, világos tekintetet, s az igaz szeretetet, s ebben a jövetelben benne lesz majd minden.
Borska
Kép: Anna Silivoncik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése