-Sütsz?
-Mit?
-Sütit.
-Nem.
-De karácsony lesz!
-S akkor kötelező sütit sütni?
-Nem, de...
-De mi? A süti akkor az igazi, ha szívvel készül, jó érzésekkel, nem kényszerrel, vagy kötelesség érzéssel.
-De...a többiek?
-A többiek sem sütnek.
-S akkor mi lesz így a karácsonnyal?
-Mi lenne? Másként lesz édes.
-Mitől?
-Attól, hogy befejezzük a kapkodást, befejezzük a rohanást, az őrült módon zajló eszeveszett vásárlást, főzést, mosást, takarítást. Olyat választunk amit eddig sosem, ha ahhoz támad kedvünk, hogy épp nem teszünk semmit sem, akkor attól lesz édes, ha attól, hogy végighintjük porcukorral a lakást akkor attól. A karácsony szép. Nem a süteménytől, nem a csillogó díszektől, nem a külsőségektől, nem az ajándékoktól, hanem attól a nemes egyszerűségétől édes tud lenni, hogy van, csak úgy díszektől, sütitől mentesen. Ekkor van a születése valaminek amit úgy hívnak egybehívó szeretet. Ennek kellene lennie, sütivel, vagy süti nélkül is. Neked van ilyen szereteted amivel egybehívod a saját részeidet, a benned élő érzéseket, és egybehívod vele a szeretteidet? Édesnek lenni jelenti a földi mennyországot, belül édesítsük meg a világot, önmagunkon belül porcukrozzuk, krémesítsük, habosítsuk a Karácsonyt!
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése