-Csöpög.
-Nem csöpög.
-Akkor mi ez a víz?
-Víz.
-Milyen víz?
-Az élet vize.
-S csak csöpögős?
-Igen.
-Hol van ebben az élet? Hol fér el ily kicsiny cseppekben?
-Benne van, csak összesűrítetten.
-S nem kellene inkább, hogy áramolva szaladjon a világban szerte-szét?
-Kellene.
-Minek sűríted akkor össze?
-Attól félek, ha az áramlásban leszek, elvesznek a vízcseppek.
-Hogy vesznének el, mikor benne vannak, sokkal-sokkal többen, mint amennyien eddig valaha voltak.
-Lehet.
-Biztos. Engednéd, hogy az élet vize áramoljon benned, és áramolhasson mindenkihez belőled?
-Engedhetem. Hogyan tegyem?
-Tedd meg, hogy engeded, hogy a vízcseppek összeérjenek, ha elkülönülve élnek, nincs bennük valódi élet. Hajlítsd be a lépted, hogy a merevséged érjen végre véget. Táncolj a szirmokkal a tavaszi égen, gyűjtsd be az illatokat egy csodás éjen. Hallgass zenét, mellyel a cseppek szeretettel telítődhetnek, lásd a csillagok fényét, ahogy a víz hullámaival egybeérnek. Csókold meg a szárnyad, hogy a sebei gyógyuljanak végre, mosd le róluk a port a gyöngyöző vízcseppekkel, hogy repülhessenek végre! Csak hagyd, hogy a színek a vágyak énekével karöltve legyenek benne az áramlásban, hogy az élet vizének minden kincse veled legyen egy szempillantással.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése