-Mi van a zsebedben?
-Semmi.
-De tudom, hogy van valami, mert rágcsálsz!
-Nem rágcsálok.
-Akkor mi van a szádban?
-Semmi.
-Mutasd.
-Nem mutatom, ez a saját tulajdonú szám, és azt rakok bele amit csak akarok.
-Mit raktál bele?
-Valamit ami finom.
-Na ugye, hogy van benne valami! Tudtam!
-Nincs.
-Azt mondtad, van benne valami ami finom.
-Igen, van.
-Jó, akkor mi az?
-Legyen, elmesélem. Őrzöm benne az ízeket, minden ízt amit valaha felfedeztek. Érzem benne a zamatos alma roppanós ízét, a leheletnyi finom kakaós, vaníliás sütemény apró morzsáinak érintését. Érzem benne, a mosolygó szenvedélyes csók gyönyörét, és érzem ahogy a lelkem belülről átmelegszik egy téli estén a forró fűszeres tea melegén. Érzem, és újra ízlelem a nyári napérlelte gyümölcsök zamatos levét, és érzem ahogy a roppanós magok keresik útjukat, és bújkálnak benne szerte-szét.
Te érzed benne az ízeket, s hozzá minden fűszereket? Csalogatnád, és hívnád ezt az érzékszervedet?
Ízlelés.
Ízes élet.
Édeset vagy keserűt szeretnél? A választás a tied.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése