Csillogva szállt fel a Holdsugár az arcáról. Még látom. Még érzem, és szeretem.
Azt a simogató lágy selymes érintést, ami kicsit hűvös, de teljességben melegséget hoz.
Lágyan úsztat, finoman ringat, s a Hold gömbölyded felszínéről megannyi huncut Tündérkislány szerte-szét szalad.
Értem, és élem.
A Holdban van valami ami a Napban nincs, a Napban van valami ami a Holdban nincs. Ketten együttműködnek, még akkor is, ha egymáshoz nem érnek.
Csillog. Igen, s az éjszakát csendes odaadó ragyogással tölti fel élettelen, a Nap fényében fürdőzve, s messzire nagyot álmodva szüntelen.
Borska
Kép: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése