-Láttad?
-Láttam.
-Milyen volt?
-Egy emlék ami visszaintegetett kívülről, de eltünt utána a messzeségben.
-S nem találtad meg?
-Kerestem utána, de egyből nem találtam meg.
-Hanem mikor?
-Akkor amikor elérkezett az ideje, és elengedtem, hogy mindenképp megleljem.
-S utána mi lett?
-Megtaláltam. S ebben a találásban benne rejlett minden amiben valaha, valamikor jártam. Ebben a találkozásban leíródott a történelem, s a szívek igazából létrejött a végtelen. Ha tudná, hogy mennyire vágytam azt, hogy megölelgessem, mert amikor valami elveszett az életéből, nem voltam jelen. Szerettem neki elmondani, hogy mennyire értem, amit ő él, mert én is megéltem. Szerettem látni az örömet az arcán, hogy egy kapocs ami egyszer kioldódott újra kapcsolódik, s újra lehet, de már másképpen. Szerettem megölelni, s az öleléssel elmondani, mennyire sokat jelent, s azt hogy eddig nem találkoztunk, csak egy üresen hagyott fejezet a megírt életkönyvben.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése