-Tudod mit szeretnék?
-Mit?
-Szeretném, ha mindig lenne bennem mosolygás.
-Mi az ami megakadályoz ebben?
-Nem tudom.
-Nem tudod?
-Nem.
-Pedig szerintem egyszerű.
-Egyszerű? Te tudod hová tűnik el a mosolygásom?
-Tudom.
-Elmeséled hová?
-Elmesélem. Elmosódik a múlt árnyai közt, azokban a színtelen hétköznapokban amikor elfelejted a varázslatod, amikor nem a belső szépségeidet látod, és a gondolataidat felesleges körök futtatására használod. Eltűnik a mosoly, ha nincs aki éltesse, ha minden szeretetlenséged önmagad ellenébe teszed. Ha meg sem engeded, hogy a tiszta érintetlen mélységeid, melyek hordozzák a feltétel nélküli mosolygásod felszínre kerüljenek. Ha meg sem engeded, hogy aki szeret, szerethessen. Eltűnik a mosoly, ha nem hiszed, hogy lehet jelen csak úgy is, mindentől, és mindenkitől független. Eltűnik, ha a tükörben a bántás az első gondolatod. Eltűnik, ha minden ami fáj magadban tartod. Eltűnhet, ha a szerelmet amit élhetnél, ellököd magadtól, mert a szeretetre érdemtelennek érzed az életed. Természetes a boldogság, ha meghagyod az örömét, és a mosolygásod nem álarc csupán, hanem őszinte ragyogás, ami letörölhetetlen, mert a szívedből felfelé áramló tiszta érzések szabályozzák a szájgörbületed.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése