-Álmodtál?
-Igen, álmodtam.
-S milyet?
-Habosat, lányosat, táncolósan almásat.
-S még milyet?
-Olyat, amiben voltak szép ruhás emlékek, és csillogó ékek.
-S mikor felébredtél, akkor az álom véget ért?
-Véget.
-Nem is valósult meg?
-Nem. Az az álom álomvilágban maradt, de az az álomvilág összetört egy pillanat alatt. Összetört, és lehullt róla minden álomlepel, az üvegcipő meséje a kiszabadult Hamupipőke életében végérvényesen letelt. Az ébredés története messze túl van az Óperencián, ott ahol a kurta farkú malac sem túr már, mert a hely ahol ébredsz, önmagadra, s arra amit már nem szeretnél, túl van minden fájdalmas portán. Ezek a porták már nem nyitnak mesélő kapukat, mert bezáródtak az álomvilág, és illúziók határán. Vannak határai az álomvilágnak, s ha ebbe valaki betör, akkor azok semmissé válnak. De az álmok azután másként élnek tovább, valóságosabban, tisztábban, és határozottabban, tudva, és szem előtt tartva az igazi célt, elengedve róluk minden álmodott régi mesét.
Kép:Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése