-Szereted az édességet?
-Szeretem.
-S mit szeretsz benne igazán?
-Azt, hogy édes.
-S az mi miatt jó? Nincs más édességed?
-Nincs.
-Akkor ezért eszed az édességet, hogy legyen benned édes?
-Igen, ezért.
-Mi lenne, ha lenne benned is édesség, csak úgy? Szeretnéd?
-Szeretném.
-Adjak neked?
-Igen, kérek.
-Add a kezed!
-Ha odaadom, akkor édes leszek?
-Próbáld ki, és érezd, ha nem tetszik elveheted a kezed.
-Jó. Itt van, adom. Kipróbálom.
-Nézd milyen lassan adom, hogy a kezeden át a tested minden porcikájához eljusson. Óvatosan átfogom, majd az egyiket a másikba belerakom. Összefonom, átkarolom, hogy édessé váljon minden mozdulatom, s ezekben a mozdulatokban te megfürödhess, és édesen megpihenhess. Adom a kezem, s adom mindenem, ha ebben a mindenben édességed újraéleszthetem. Varázsolok neked millió szál rózsát, hogy a szirmaiba öltözhess, adok neked harmatos csókokat, hogy ajkaid édességét megízlelhesd. Fogom a kezed, hogy a kezem biztos tartása által legyen benned tiszta szentély, amiben én is megpihenhetek, ha eljő az éj. Édes illatod a legmélyebb tó titkát őrzi, mely tó rejtekében a végtelen édesség lehetősége a legnagyobb kincs.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése