-Hagyod magad?
-Nem, nem hagyom!
-Akkor meg mi értelme van?
-Semmi.
-Akkor minek is kell ez az egész játék?
-Csak úgy, mert félek, hogy nem felelek meg.
-Nem kell megfelelned. Nekem nem.
-Nem?
-Nem.
-Ha butaságot csinálok, akkor sem haragszol rám?
-Talán. Egy kicsit igen, de látom mit csinálsz így mégsem.
-Látsz engem?
-Látlak.
-Nem zavar, amit csinálok?
-Sokszor igen, sokszor nem.
-Bírod még?
-Még bírom.
-Mit teszel, ha már nem?
-Akkor a kezed majd nem fogom, leszek melletted, de nem érted, leszek a barátod, de nem a feleséged, leszek valaki aki az életed része volt, csodás örömökkel egy ideig veled táncolt. Leszek akkor majd szép emlék akivel a nappalok megszépültek, leszek a napsütötte lenyomat, ami a szíved melegében új életre ébredt. Leszek aki hálával gondol az együtt töltött pillanatokra, és szeretve mosolyog majd minden szeretettel megélt boldog áhitatra, de most még most van, s amíg itt vagyok, kérlek legyél velem, amíg ez adatott. Nem kérem, hogy tarts velem, hiszen a lépéseimmel sokszor veled ellenkezem, ezek a lépések az enyémek, és ezekben a lépésekben önmagam kincseit kell megéljem. Vagyok. Itt, és most. Hol leszek holnap? Megmondom, ha már túl vagyok a holnapon.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése