-Esik.
-Igen, hallom.
-Nem félsz?
-Mitől kellene?
-Hogy beléd csap a villám.
-Akkor úgy kell lennie.
-Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni a nagy vihar közepében, itt a hegy tetejében?
-Csak úgy csöndesen, és békésen.
-Csöndesen, és békésen?
-Igen, úgy.
-Az sem baj, hogy egyedül vagy?
-Nem. Az sem, mert nem vagyok egyedül.
-Hogyhogy nem? Elmeséled?
-Elmesélhetem. Van a hegyen egy igazi Tündérország, mely tündérek az erdőt lakják, ebben az erdőben vadak is élnek, de a vadak az emberrel békében élnek. Vándorolnak erre-arra, de a ház ahol áll nem áll útjukba. Van itt fent minden ami a nyugalmat elhozza, lábam előtt a hatalmas hegyek átölelő nagy karja. Messze távolból a harangok köszönnek, s a víz édes kéksége az éjjel viharában sem megy veszteségbe. Van itt békesség akkor is, ha a természet éppen tombol, ha kint vihar van, attól még a csend bent honol. Messzire látni, még akkor is, ha épp fekete fellegek takarják el a csillagos eget, s ha nem látsz a sötétben, ebben a feketeségben akkor is megszépülhet minden. Fekete felhőből áradó eső mossa át a földet, ami után az egyedüllét is okozhat örömet, felszabadító érzéseket.
Borska
Kép:Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése