-Hová mész?
-Világgá.
-S mit csinálsz a világban?
-Megkeresem a világomat.
-A világban?
-Igen. Világomat, a világban.
-Nem ugyanaz?
-Nem.
-Akkor hogy van? Elmeséled?
-Elmesélhetem. Megyek, és abban a világban amiről azt hittem létezik, és nekem való, létrehozom azt ami valójában lehetek, és ami tényleg nekem való, mert boldogság lakik benne. S abban a boldogságban nincs jelen a félelem, nincs jelen a kétség, s a gyötrelem, abban a világban a kilincsek maguktól nyílnak, s abban a világban a madarak reggelente vidáman dalolnak. Egy világgá ment világban, a végtelen mindenhol összeér, így messze sehol sem leszek, bárhol is lesz majd a végcél. A világ amiben a kincsek megmutatják magukat, s a rémálmokból ébredő fények, már nem kergetik magukat. Világ amiben az élet tele van élettel, s abban a világban a nevetés a teremtés, melyben a lelkem újra felragyogva megpihen. A szerelemmel élet tudása rejtőzik a világban, ezt megmutatni mindenki számára, bárhol járni, átadni teljes valóságban. A földön járni-kelni, s azt a világot világgá menve újra és újra világként egybeszeretni, hogy a világgá menni érzése, a világomért, a születő egységközösségért egy csodálatos érzés legyen.
Borska
Kép: Anna Silivoncik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése