-Neked van valamid!
-Van.
-Megmutatod?
-Lehet.
-Kérem! Szeretném. 
-Jó, akkor legyen.
-Hogyan mutatod meg?
-Gyere, csukd be a szemed! S miután becsuktad, jól jegyezd meg mit látsz.
-Sötétet.
-Igen. Is. S van ott más is.
-Más?
-Most nyisd ki! Lásd most mi van.
-Világos van.
-Ennyi. Egyszerű mozdulat, s ezt most rádásul akartad, de ha nem akarattal teszed akkor is működik. Egy villanásnyi erő nyílik a szemmel együtt ilyenkor, s ebben a villanásban választod azt, hogy kinyitod, s ekkor szűnik meg a sötétség, ami valójában mégsem a megszünése okán válik veszetté, hanem azért mert tudomásul veszem azt, hogy van, így mivel van már tudomásom róla, válik világossá, kezelhetővé, tiszta, végtelen térré. Amiben a saját erőnk kibontakoztatása rejti magában a kulcsot a zárhoz, ami zár valójában nincsen. Sem kulcs, sem zár, sem idő, sem tér, sem semmilyen tényező sem állhat az utunkba, ha használjuk azt amink van, amit tudunk!
Használjuk amit tudunk!
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése