Nem a szeretetet veszítjük el, hanem a félelmet
Oly aprócska az ember ezen a kis bolygón, és oly kicsi ez a bolygó a hatalmas sötét űrben. Hogy várhatja el a teremtő, hogy ne érezzek félelmet, ha egyedül maradok. Félek egyedül maradni, félek szeretet nélkül maradni. Csak akkor nem félek, amikor a szeretteim vesznek körül, csak akkor érzem biztonságban magam. Csak akkor érzek szeretetet, amikor nem félek. A szeretet kioltja bennem a félelem érzést, ahogy a félelem kioltja bennem a szeretet érzést.
Amíg az ember nem tanul meg egyedül félelem nélkül maradni, addig szenvedni fog. Amíg az ember nem tanul meg egyedül is szeretetet érezni, addig félni fog. A félelem végett fog szenvedni. Keresni fog valakit, akit szerethet, és aki szereti őt. Majd amikor elhagyják őt, vagy a halál végett elveszíti a másik embert, akkor szenvedni fog a szeretet elvesztése végett. Nem veszíti fel el a szeretet, hanem feldolgozza, magába fogadja, ami nagy fájdalommal, szenvedéssel jár. Minél több szeretet veszít el életében, annál több szeretetet dolgoz fel, fogad a lelkébe, annál kevesebb félelemnek marad hely a lelkében. A lélekből a szeretet kinyomja a félelmet. Az ember a szeretet feldolgozásával félelmet veszít. Nem a szeretetet veszítjük el, hanem a félelmeket. Végül amikor már nagyon sok szeretet feldolgozott, befogadott, nagyon sokszor lett a szeretetből fájdalom, szenvedés, akkor a lelkéből kiürül az összes félelem, és megtelik szeretettel.
Ekkor az ember megszűnik félni, már nem fél egyedül maradni. Már szeretetet érez egyedül is. A lélekátalakulás folyamata alatt a tudata is kitágult. Ahogy a félelemből szeretet lett a lélekben, úgy a tudatlanságból tudatosság lett. Már nem félünk egyedül, már szeretetet érzünk egyedül is. Már nem kell egy másik ember, hogy szeretetet érezzünk, már nem kell a másik embert birtokolnunk, megvédenünk a többi embertől, hogy megőrizzük a szeretetet. Amíg félünk, addig brutálisak, szeretethiányosak a tetteink. Amíg féltünk, addig még nem tiszta a szeretetünk. Amíg félünk egyedül, addig szükségünk van egy másik emberre akit szerethetünk, hogy ne érezzük a félelmet. Amíg szükségünk van egy másik emberre, addig félteni fogjuk. Amíg féltünk, addig szeretethiányosak leszünk. Amíg szeretethiányosak leszünk, addig Isten fejlődésre fog késztetni minket, engedi hogy elveszítsük a félelmet, helyére szeretet áradhasson be. Míg végül elveszítjük az összes félelmet, lelkünkben nem marad félelem, nem félünk egyedül, szeretetet érzünk egyedül, már nincs kitől megvédenünk a szeretetet, már bennünk van, már nem kötődik senkihez, semmihez, már oly sokat fogadtunk magunkba a fájdalom, szenvedés árán, hogy megteltünk vele. Már szeretet van bennünk, nincs több félelem, nem csak egy embert tudunk szeretni, hanem az egész világ felé szeretetet érzünk, nincs megosztás, egység van. Nincsenek többé olyan emberek akiket szeretünk, és olyanok akiket nem szeretünk, akiktől féltjük a szeretteinket. Nincs többé félelem bennünk, tiszta szeretetté váltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése