Az ember egy hangszer
Tudunk énekelni, fütyörészni, dúdolni magasabb, és mélyebb hangokon. De nem ezért gondolom, hogy az ember olyan, mint egy hangszer. Ebben az írásban az érzelmeink lesznek a mélyebb, és magasabb hangok. Képzelj el egy zongorát, lásd a billentyűzetet, ha leütöd az utolsó billentyűt a bal szélen, akkor egy nagyon mély hang fog megszólalni. Ha jobb szélen, akkor egy nagyon magas. A hang helyett, most a frekvencia kifejezést fogom használni. A bal szélen nagyon alacsony frekvenciák vannak, a jobb szélen nagyon magas frekvenciák vannak.
Az ember a lelki fejlődési szintjétől függően egy bizonyos frekvencia szinten van kiegyensúlyozódva. A zongora billentyűzet valamelyik hangján van kiegyensúlyozódva. Azon a hangon, amely billentyűt leggyakrabban üti le. Azon az érzelmi szinten, amely billentyűt leggyakrabban üti le.
Magasabb frekvenciákon szebb hely a világ. A mennyország, és a pokol is itt van körülöttünk. Belül változunk, a rezgésszintünk, frekvenciaszintünk változik meg, a világot olyannak látjuk, amilyen érzelmek vannak bennünk. Itt hatalmas a misztérium, sok élettapasztalat kell, hogy ezt valaki felismerje. Nagyon magas hangokat kell, erőteljesen leütni, lent tartani hosszú percekig, hogy megtöltődjön a lelkünk magasabb hangokkal, érzelmekkel, pár órára megpillanthassuk a mennyországot.
Én többször megéltem pár órás nagyon magas rezgést. Minden megváltozik. A lényünk megváltozik. Hatalmas szeretetet érzünk magas frekvencián. A szembejövő idegen felnőtt emberektől úgy olvadunk el, mint a nagymama az unokától, vagy a gazdi a kölyökkutyustól. Legszívesebben átölelnénk mindenkit. A fák levelei fényben úsznak, mintha az összes levélke mögött egy karácsonyi izzó lenne, magas frekvencián látjuk az aurát. Alacsony frekvenciákon szürke a világ, fénytelen. Az embereket veszélyesnek látjuk, nagyon erős félelemben élünk.
A szeretet, és a félelem a két szélsőséges emberi érzelmek, a zongora jobb, és bal szélső billentyűi. Az összes többi érzelem, amit megtapasztalunk, a köztük lévő hangok, billentyűk. Amikor az ember zongorázik, olyankor három lehetősége van a hangképzésre. Az egyik, hogy melyik billentyűt üti le, a másik, hogy milyen erősséggel. Ha halk, finom hangot akar, akkor gyengéden üti le a billentyűt. Ha erőteljes, hangos hangot akar, akkor erősen ráüt a billentyűre. A harmadik lehetőség, hogy milyen hosszan szeretné, hogy az a hang berezonáljon, olyan hosszan tartja lent a billentyűt. Az ember egy fúvós hangszer, a légzésünkkel játszunk az érzelmeinken.
A magas, és mély hangokat a felszabadult test, és befeszült test szabályozza. Amikor megijesztenek, hirtelen összerándulsz, befeszülsz. Ezt csinálja velünk a félelem. Kapunk egy rossz hírt, és azt érezzük, hogy csomó lett a gyomrunkban. Ez az érzés jelenti, hogy lementünk egy mély frekvenciára, a zongoraművész keze, most a billentyűzet bal oldalán játszik. Amikor elolvadunk egy aranyos kiskutyustól, kisbabától, meghatódunk valamin, olyankor kiolvadunk, felengedünk, felszabadul a testünk. Olyankor a kéz a billentyűzet jobb oldalán van. Mi emberek olyan sokszor ijedtünk már meg 20 éves korunk óta, hogy a kéz megállapodott a zongorabillentyűzet bal oldalán valahol, kiegyensúlyozódtunk alacsonyabb frekvenciákon, félelemben élünk, mély érzelmi szinteken. Ezen a frekvencián a pokol és a mennyország között vagyunk. Gyerekkorban úgy születünk meg, hogy teljesen felszabadultak vagyunk, a magas hangoknál vagyunk kiegyensúlyozódva. Felnőtt korban ritkán tudunk felszabadulni, ha sikerül is, akkor is csak pár percig, utána rögtön összehúzódik a test a megszokott feszültségi szintre. Mi félelemben élünk, összeszorulva, befeszülve, mint egy rugó, amely ugrásra kész, támadásra, menekülésre kész, ha jön a veszély.
Olyan a lelkünk, mint egy virág. Amikor megszülettünk, a virág ki volt nyílva, tündökölt. Ma össze van húzódva, be van zárva, a virág bimbó állapotban van, bezáródtunk, ahogy éjszaka bezáródnak a virágok. Amikor szeretünk, szeretve vagyunk, vagy csak szeretetet figyelünk meg, olyankor kinyílunk. Olyankor elönti a testünk a felszabadult érzés. Amíg a nagymama játszik az unokával, addig kinyílik. De amint elmegy a család, egyedül marad, a környezte emlékezteti a valóságára, a félelemre, hogy nem engedheti kontroll nélkül az eseményeket, azonnal összehúzódik, bezárul a virág. Bezárul a szív, a lélek. Amikor valaki szerelmes, olyankor kinyílik. A szerelmes ember nem fél senkitől, semmitől. Egymás közelében teljesen kinyílik a két szerelmes ember, órákon, napokon, heteken keresztül kinyílva maradnak. Azt mondjuk, rózsaszín szemüveg van rajtuk, az igazság az, hogy magasabb frekvencián látják a világot. Ahol az emberek jóságosak, a természet ragyog. Csak nagyon magas frekvencián látszik az aura, de már azokon a magas hangokon, amelyeken a szerelmesek vannak kiegyensúlyozódva, már azokon is halványan látszik, már halványan ragyog a világ. Amikor elmegyünk nyaralni, nincs semmi gondunk, egy hétig csodák vesznek körül minket, olyankor is tartósan feljebb játszik a kéz a zongorán. Magasabb hangokon, emelkedettebb érzelmi állapotban vagyunk, boldogabbak vagyunk.
A mélységgel, és magasságokkal arányosan, az életenergia szintünk is megváltozik. A magasabb hangoknál a test felszabadul a nyomás, szorítás alól, a tüdőbe sok levegő fér, a légzésünk elmélyül. Több levegővel, több életenergia érkezik a testünkbe. Nagyon egészséges, gyógyító szeretetben élni, azaz magas frekvenciákon. Ugyanígy nagyon kevés életenergiát kap a depressziós ember, aki nagy félelemben él, elkezd megbetegedni, gyorsabban öregedni. A szerelmes ember láthatóan fiatalodik. Az örök fiatalság forrását nem a kémikusok találják meg, hanem a megvilágosodott emberek, akik felnőtt korukban visszatérnek a gyerekkori magasabb frekvenciákra. A szerelmes ember tele van életerővel, szökdelve, tánclépésekben jár az utcán, a nyaralásból hazatérő emberekben is több az életenergia, kevésbé fáradékonyak. Gyerekkorban mindenhova futva mentünk. Magasabb frekvenciákon, nagyobb töltést kap a testünk, nagyobb életenergiát. Jézus ezért érzett szeretetet az egész világ felé, és ezért tudott kézzel életerőt, életet átadni.
A mélységet, és magasságot a test összefeszülése, és felszabadulása, kilazulása szabályozza. A félelem összeprésel, összenyom, befeszít, megfagyaszt, a szeretet felenged, felszabadít, felold, felolvaszt. A hangképzés második változója az erősség. Hogy a művész milyen erősséggel üt rá a kiválasztott frekvenciájú billentyűre. Az ember fúvós hangszer, itt az erősséget az határozza meg, hogy milyen erővel fújjuk ki a levegőt. Ha lassan, finoman, akkor halk hangok szólalnak meg, ha hirtelen nagy erővel, akkor hangos hangok szólalnak meg. Az embernél ez a két állapot szabályozza a nyugalmat, és az izgatottsági állapotot. Amikor halk hangok szólalnak meg, olyankor nyugodtak vagyunk. Amikor hangosak, erőteljesen belefújunk a hangszerbe, olyankor izgatottság jelenik meg.
Az egész hangszert az emberi elme, a szellem vezérli. A gondolatvilágunkban írjuk a szimfóniákat, a tudatunk a zeneszerző. A tudat figyel, figyelmünkkel szólaltatjuk meg a hangszerünket, a figyelmünk fókuszpontja a felelős a megjelenő érzelmeinkért. Egy ideig tartottam bulikat a kollégiumban, DJ voltam, nagyon feltudott bosszantani, ha hozzányúltak a keverőhöz, amíg elmentem a mosdóba, vagy a pulthoz. Eleinte, még nem reagáltam rögtön dühkitöréssel, de miután többször előfordult, és láttam, hogy a szép szó nem segít a részeg embereknél, kialakult bennem egy gomb, ami egy pillanat alatt az egekbe röpített. Amint meghallottam, hogy felhangosították, majd kiég a hangfal, az emberke füle fáj a hangerőtől, azonnal megvadult bikaként indultam vissza a pulthoz. Sok családban vannak ilyen gombok, százszor megmondtam már, hogy ne hagyd a zoknit az ágy mellett, annyira feltudsz bosszantani, kihozol a sodromból. A tudat kiértékeli a figyelem fókuszpontjában lejátszódó eseményt, egy nagyon rossz dolognak, azonnal fújtatni kezdünk, izgatottak leszünk. Amikor először történt meg, akkor még csak rossz volt. Rossz, még rosszabb, legrosszabb. Jó, jobb, legjobb. Ezek a tudat által kiértékelt megfigyelési pontok felelősek a nyugalmunkért, vagy izgatottságunkért a megjelenő frekvenciaszinten. Azaz a megjelenő hang milyen hangosan fog megszólalni, a megjelenő érzelem milyen erős lesz. Ugyanígy pozitív irányban megjelenik az izgatottság, ha megnyered az ötös lottót, ha a kutyus meglátja a pórázt, ha meglepnek a kedvenc kajád. Idegeskedhetünk, és lelkesedhetünk ha hangos hangok szólalnak meg.
A harmadik változó, hogy milyen hosszan tartjuk lent a leütött billentyűt. Elakad a lélegzeted, tátva maradt a szája, megdöbbentem, elkápráztatott, elbűvölt. Ezeket a jelzőket használjuk, azokra az élethelyzetekre, amikor egy erőteljesebb érzelmet hoztunk létre. Ilyenkor az történik, hogy a tudat beállítja a frekvenciát, beállítja a jó, jobb, legjobb fokozattal az erősséget, majd beállítja, hogy mekkora adag érkezzen ebből az energiából. Ettől függ, hogy egyszerre mekkora érzelem áramlik be a lelkünkbe. Ilyenkor jelentkezik a sírás, mert a hirtelen kinyomódott energiák sírással távoznak. Egy jó hosszú hanggal kicserélődhet hirtelen az egész lélek, az ember megjelenthet pár perc után is egy magasabb frekvencián. Amikor majd kiesik a szem, majd kidülled, a száj leesve, olyankor van lent tartva a billentyű. Nagyon jellegzetes az X-factor zsűriinek az arckifejezése, amikor a tudatuk valamit gyönyörűnek értékel ki, azaz a kéz felugrik a billentyűzet jobb oldalára, jó erősen ráüt egy magas hangra, és hosszan lefogva tartja. Sokkot kapunk, erőteljes energiaváltozás jött létre a lélekben. Hirtelen találhatjuk magunkat a Földi pokolban, vagy mennyországban. Amikor a szemünk előtt ég le a házunk, vagy meghal a párunk a szemünk előtt, akkor beragadhat ez a billentyű, lenyomva maradhat. Ilyenkor üveges az ember tekintete, állandóan kidülledt szemei vannak, hiába beszélnek hozzá, nem reagál, lefagyott, viszik a pszichiátriára. Ez a folyamat megtörténhet pozitív sokként is, amikor több percig benne maradunk egy magas rezgésben, lenyomva tartjuk a billentyűt, ömlik a lelkünkbe a magas érzelem. Én így értem el, hihetetlen szinteket. Az ember elkezd bambulni, egy nagyobb szeretet hatás után, hagyni kell a bambulást, érezzük, hogy majd ki esik a szemünk, de nem zavar, hagyjuk. Ezek a hatások után láttam többször az aurát.
Még sok finomításra váró részlet van, de abban biztos vagyok, hogy az ember valóban úgy viselkedik, mint egy érzelmi hangszer. A légzésünk ugyanúgy kíséri, jellemzi az egyes érzelmi változásokat, ahogy a harsonán játszó művész légzése képezi a megjelenő hangokat. Megdöbbensz, és elakad a lélegzeted. Lenyomva tartod a billentyűt, ami nagyon jó, ha magas rezgésnél vagy, de nagyon gyorsan kapj észbe, gyere ki a döbbenetből ha mély hangoknál vagy, mert nagyon gyorsan lezuhansz a pokoli szintre. Gyönyörű élmény, hogy rátalálunk az igazságra, önismerethez, tudáshoz jutunk, megtanulunk eljutni a mennyországba. Csak gyakorolni kell, szeretni kell, csodákat kell tapasztalni, olyanokat, amelyek elakasztják a lélegzetünk. Napjában minél többször, hogy egyre több magas hangot hozzunk létre, hogy lassacskán visszalépkedjünk a magas hangokhoz, kiegyensúlyozódjunk a Földi mennyországnál.
Akkor vagyunk izgatottak, amikor hirtelen egy nagyobb frekvenciát váltunk, de csak rövid ideig tartjuk lenyomva a billentyűt. Olyankor beáramlik valamennyi energia a lélekbe, amely kiegyenlítődik az ott találhatóval. De amikor hirtelen nagyobb mennyiséget engedünk be, lenyomva tartjuk a billentyűt, akkor kinyomjuk az ott található energiát, akkor azonnal megjelenünk a frekvenciaszinten. Nyugodtak maradunk. Depressziósak leszünk pár perc után, vagy szerelmet érzünk pár perc után, hatalmas lelki békét, szeretetet. Ha csak kisebb energia érkezik, az kiegyenlítődik a lelkünkben lévő energiával, felvillanyoz minket, de az emelkedett, vagy megsüllyedt hatás pár órán belül eltűnik. Az a nagyon jó, ha erőteljes, megdöbbentő szeretettel emelkedünk. És az a nagyon veszélyes, ha benne ragadunk egy lenyomott mély hangban. Elhagyott a szerelmem, kidobtak a munkából. Ül a szerelmi csalódott ember, néz maga elé üveges kidülledő szemekkel, és erőteljesen töltekezik a negatív energiaszintből, gyorsan halad a szürke világ fel. Elképzelsz valami örömtelit, csodálatosat, erősen belegondolsz, engeded, hogy elbambulj, üveges legyen a tekinteted, érezni fogod, hogy elkezd kidülledni a szemed, alig lélegzel, szinte eláll a lélegzeted. Keress egy csodát, és merülj bele, maradj benne perceket, negyed órát. Lesz egy pillanat, amikor veszel majd egy nagyon mély lélegzetet, megszűnik a bambulás, kiélesedik a tekinteted. Ekkor megtapasztalod a csodát, feltöltötted a lelked magas rezgéssel, ragyogónak fogsz látni mindent, hatalmas szeretetet érzel a szívedben. A csoda vár rád, ismerd meg önmagad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése