A boldogság nyomában - 1.rész: Élvezd az életet
Mit jelent élvezni? Nem csak a szexet lehet élvezni. Lehet élvezni egy finom ételt, élvezzük ahogy a testünk elernyed a forróvízben, élvezetes ha megmasszíroznak minket. Élvezzük a szeretetet, amikor szeretnek minket, átölelnek, megsimogatnak minket. Élvezzük a szabadságot, a tágas felszabadító tereket, a naplemente látványát a tengerparton. Élvezzük a meditációt. Élvezzük a zenét. Élvezzük a szexet. Élvezzük a drogokat. Élvezzük a megvilágosodást.
Mi azért élünk, hogy élvezzük az életet. Hogy boldogok legyünk. Hogy sokat örüljünk, nevessünk, mosolyogjunk. Lelki békét, nyugalmat, szeretetet, elégedettséget érezzünk. Bármikor, amikor élvezünk valamit, ezek az ismérvek megjelennek az emberben. Az élvezésnek jól jellemezhető külső, testi jelei, megnyilvánulásai vannak. Az ember lehunyja a szemét belégzésnél, majd kifújásnál kéjes tekintete van, vagy mosolyog. Az élvezetes percek után, az ember készen áll a nevetésre, viccelődésre, bolondozásra. Az ember energialény, a légzésen keresztül töltődik, olyankor kapjuk a legtöbb energiát egyetlen légzésben, amikor élvezünk valamit. Olyankor a belégzésnél szívjuk az auránkból a testünkbe az életerőt, azt érezzük gyönyörű érzésnek, azért hunyjuk le a szemünket, mert annyira jól esik. Élvezésen belül is, különböző mennyiségű energiát szívhatunk be egyetlen belégzéssel, hatalmas mennyiségnél teljesen szétfolyik, elalél a tekintetünk, mint a drogosoké, megvilágosodott embereké, vagy a szex alatt is előfordulhatnak nagyobb beáramlások. Egy-egy nagyobb beáramlás után az ember, hatalmas boldogságot érez. Fülig érő mosoly jelenik meg az arcán, szeretetet érez az egész világ felé, nagyon mély nyugalmat, belső békét, lelki békét érez. Telítettséget, elégedettséget. A világ számára egy gyönyörű hely, amely tele van jóságos emberekkel, csodákkal, szeretettel.
34 éves koromig normális életet éltem. Kerestem a boldogságot, törekedtem arra, hogy minél több élvezetben legyen részem, halmoztam az élvezeteket. De napjaim töredékében értem el egy-egy pillanatra a lehunyt szemmel történő belégzést, ritkán járt át bőségesen az életenergia. Egy-egy nyaraláson kívül, csak alig-alig. Tudtam élni, szerettem jókat enni, szerettem kényeztetni magam, szerettem az élvezeteket. De idővel korlátokba ütköztem, nagyon elhíztam, már nem folytathattam az evéssel az élvezést. A sok élvezethez, sok pénz kellett, idővel kimerítettem magam a hajtásban. Megpróbáltam mindent, de a boldogságom egyre jobban korlátozódott. Végül elveszítettem mindenem, és három hónapig belekerültem egy mély nyugalomba, nem érdekelt semmi, kikapcsoltam az elmém. És ekkor hatalmas meglepetés ért. Élvezni kezdtem az életet, a nap minden pillanatában, az összes belégzésem az egész nap folyamán szemlehunyós volt. Minden egyes kilégzésnél mosolyogtam. Minden egyes kilégzésnél egy aprócska orgazmusom volt, a köldökömtől finom villámcsapások indultak a talpamig, és a fejem búbjáig. Három hétig voltam ebben a kéjes állapotban, majd egy évig még nagyon boldog voltam. Nem értettem mi történt velem, keresni kezdtem a válaszokat, megértettem, hogy itt valami misztérium van, amiről 34 évi nem volt tudomásom.
Hogyan lehetséges, hogy megtalálom azt a boldogságot az elcsendesülésben, amiért sok évig látástól vakulásig, nap, mint nap hajtottam. Akkor csak percekre élveztem az életet, majd eltelt három hónap kikapcsolt állapotban, és egész nap élvezni kezdtem az életet, szex nélkül, finom ételek nélkül, forró víz nélkül, masszázs nélkül, másik ember szeretete nélkül, nyaralás alatti szabadság érzet nélkül, meditáció nélkül, drogok nélkül. Egész nap képes lettem volna egy helyben ülni, csak nézni a függönyt, minden kilégzésnél kéjes mosoly jelent meg az arcomon, élveztem az életet. Hogyan lehetséges, hogy szex nélkül minden egyes kilégzésnél apró orgazmust érzek? Hogyan lehetséges, hogy másik ember szeretete nélkül, állandó szeretetet, szerelmet érzek egyedül is? Hirtelen rengeteg kérdésem lett, úgy éreztem mintha 34 évig burokban éltem volna, téveszmék között a boldogsággal kapcsolatban. Megtaláltam az igazi, tartós, állandó boldogságot. Buddha szerint a megvilágosodás a szenvedés vége. A szenvedés vége, az állandó élvezet kezdete. Véletlenül megvilágosodtam, de nem tartott sokáig. A megvilágosodásból először csak egy kóstolót kapunk, hogy aztán legyen mit kutatnunk, tudatosítsuk, mi történt velünk, megértsük hogyan tudjuk tudatosan is elérni a folyamatos élvezést. Talán. Nálam legalábbis így történt. Erről szól ez a cikksorozat is, amelyben a különböző élvezetek alatt tapasztalható metafizikai megnyilvánulásokat, kiváltó okokat, külső testi jeleket fogjuk megvizsgálni, hogy több megértéshez jussunk a boldogsággal kapcsolatban, hogy megtaláljuk, megtartsuk a tartós boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése