-Milyen színű?
-Lila.
-Csak? És még milyen színű?
-Meg aranylóan kék.
-S még?
-Meg ragyogóan zöld, s a messze távolban türkizben áramlóan látszik a víztükör.
-Láttad?
-Láttam, meg éreztem.
-Milyen érzés volt?
-Csodálatos.
-Elmeséled?
-Elmesélhetem. Csak ültem, és belül zenéltem. Zenélt bennem a boldogság, a szépségtől, és örömtől. A lila fürtök illata mámorosan átitatva lengett körül, s a bárányok harangja kongta a hegyet körül. Illatok, színek, érzések, melyek a szívben otthonná érnek. Csak ültem, és potyogva gurult a könnyem, hogy az álom amit eddig csak reméltem, ott volt előttem, bennem. Csak ültem, és láttam a végtelenben nyújtózó kék eget, ahogy összeér a vízzel, beszélgetve egymással, és a szerelemmel. Éreztem a lilát, az aranyló kékségben a szív hangját, engedtem a lelkem szabadon szállni, a hegyek közt majdan megérkezvén otthonra találni.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése