Kétségek között
Volt már olyan érzésed, mintha egy nagy kő lett volna a mellkasodon, amitől nem tudtál felszabadultan lélegezni? Sokszor hallottam embereket, akik azt mondták, hogy nagy kő esett le a szívükről, már hónapok óta alig kaptak levegőt. Mi okozza ezt az érzést? Ha ellopták az autód, akkor azonnal érezni fogod, hogy összeszorul, préselődik a tüdőd, és amikor rájössz, hogy csak rosszul emlékeztél hova parkoltál, akkor rögtön megtapasztalod a felszabadult érzést. Hirtelen nagyokat, mélyeket lélegzel, mintha lenyomtak volna a víz alá, és légszomjjal jössz a felszínre. A tüdő visszakapja a kitágultabb méretét, hatalmasakat sóhajtozunk, kifújunk, átjártatjuk több levegővel, minden rendben, megnyugszunk. Van az úgy, hogy az ember hónapokat, éveket leélhet úgy, hogy a félelem, az aggódás, a kétségek, összepréselik a tüdejét, alig kap levegőt, nagy követ cipel a mellkasán.
Ezt tudjuk, tapasztaljuk, sokat hallottuk életünkben környezetünkben. Amire már kevésbé vagyunk figyelmesek, az ennek a testi-tudati jelenségnek az ellentéte. Az már ritkábban történik meg velünk. Amikor hirtelen felszabadult érzésünk lesz, könnyedén nagyon mélyeket kezdünk lélegzni, annyi oxigénünk van, mintha sűrű erdő közepén, tiszta hegyi levegőt lélegeznénk. Nem csak az van, hogy vagy van nagy kő a mellkasunkon, vagy nincs, hanem hármasság van. Van egy átlag állapotunk, amely se túl összepréselt, se túl felszabadult. Amikor elmegyünk nyaralni, minden rendben van körülöttünk, szeretünk élni, olyankor felszabadulunk, egy hétig kienged a testünk, felszabadult lesz a légzésünk. Ezt az állapotot éljük meg gyönyörnek, boldogságnak. Minél jobban el tudjuk engedni magunkat, minél jobban felszabadult érzésünk lesz, annál boldogabbak leszünk. Felhangolódhatunk, vagy lehangolódunk.
Nem kívülről préselik, vagy lazítják fel a testünk, hanem az elménk játszik velünk, a gondolataink hatására változik a testünk feszessége. Azért vagyunk társas lények, azért élünk kapcsolatokban, azért vannak baráti köreink, hogy segítsük egymást egyensúlyba állítani. A felismeréseim szerint olyan, mintha a pokolban élnénk gondolati szinten. Azaz a negatív gondolatoknak előnye van a pozitív gondolatokkal szemben. Azért semmit nem kell tennünk, hogy az elménk megteljen negatív gondolatokkal, kétségekkel, aggodalmakkal. Észre se vesszük, és pár óra alatt megtelt a fejünk negatív gondolatáramlatokkal. Észre se vesszük és aggódni kezdtünk, kétségeink lettek. Megtámadtak minket a negatív gondolatok. Az ember elméje valami oknál fogva úgy működik, hogy rögtön a legrosszabb lehetőséget keresi, és nem a legjobbat. Ha a zsúfolt áruházban egy pillanatra szem elől tévesztettük a gyermekünk, akkor azonnal a legrosszabb jut eszünkbe, azonnal ott a szikla a mellkasunkon. Ezért élünk kapcsolatokban, mert egymást képesek vagyunk kiegyensúlyozni. Na megint mi van veled, mi nyomja a lelked? Az ember észre se veszi, hogy már sírásra áll a szája. A párja észre veszi, és beszélgetni kezdnek. A barátok néha összejönnek egy kávéra, elmondják egymásnak a gondjaikat, aggódásaikat, kétségeiket, és megnyugtatják egymást. Ugyan már ezen ne idegeskedj, ilyen velem is volt már, ez semmi, ez rendbe jön. Elég ennyi. Elég egy pár pozitív gondolat, és a negatív gondolat erejét veszti az elménkben, leesik a kő a mellkasról, az ember picit felszabadul. Egy óra beszélgetés után, mindkét barát sokkal felszabadultabban távozik, mint ahogy érkezett. Megmosták egymás lelkét. Ugyanígy a párkapcsolatokban, egyensúlyba állítjuk egymást. Amikor hosszú házasság után meghal a pár egyik tagja, olyankor beüt a ménkű. Nincs aki egyensúlyba állítsa az embert, és egyre több negatív gondolattal telik meg az elme, az ember egyre szarabbul van, egyre nyomasztóbb a kedve, egyre negatívabban látja a világot, egyre nagyobb követ cipel. A gyerekek nem tudják mi a baj, a szomszédnak nem lehet elmondani a gondokat, még ha meg is kérdi, akkor is olyan jellegűek, amiket szégyenli az ember, csak a bizalmasának mert róla beszélni.
Miután az ember kap egy pozitív választ, sikerül legyőzni a nyomasztó gondolatot, olyankor felszabadul, levegőhöz jut, jobb kedve lesz, szebbnek látja az életét, világot. Minél több a negatív gondolatunk, annál jobban légszomjunk van, annál jobban mogorvább az arckifejezésünk alapjáraton. Minél jobban felszabadultabbak vagyunk, annál jobban mosolyogni kezdünk alapjáraton. Tudom, hogy így van, mert megéltem a teljesen felszabadult állapotomat, amikor oktalanul fülig érő szájjal mosolyogni kezdek. Mint egy bolond, úgy sétálok az utcán, hogy mosolygok a szembejövő emberekre. A bolond azért mosolyog, mert nincs agya, amire képes lenne hatni a negatív gondolat. A bolond nagyon boldog, csak épp ész nélkül olyan mint a kisgyerek, aki még agyoncsapja a békát, nem érti a tettei felelősségét. Megvilágosodva van eszed, és közben olyan boldog vagy, mint a bolond. Legyőzted a saját elméd negativitását. Az elkövetkező fél órában sikerülhet elérned a teljesen összepréselődött állapotot, és a teljesen felszabadultat is. Kezd el a gondjaidon gondolkodni, kezdj el az életed összes negatív eseményén gondolkodni, azt fogod tapasztalni, hogy egyre jobban befeszülsz, egyre nehezebb lesz levegőt venned. Gondolj bele, hogy a célok, amelyek felé haladsz, nem úgy fognak megtörténni, ahogy szeretnéd, hanem a legrosszabb forgatókönyv lesz. Láttam életemben embereket, akik fél óra alatt felidegesítették magukat úgy, hogy nem történ körülöttük semmi változás, csakis az elmemunkájuknak köszönhetően.
Bárki aki azt gondolja, hogy tudatos, akaratlagos elmegyakorlatok nélkül poztivan tudja tartani a gondolatait a pokolban, az téved. A negatív gondolatokért nem kell megdolgozni, azok bőven beférkőznek az agyunkba hívatlanul is. A pozitív gondolatokért meg kell harcolni. A meditáció nem más, mint az ember tudatosan hoz létre gondolatokat napjában pár alkalommal. Ez a folyamat nem más, mint leülünk önmagunkkal egy kávéra, önmagunkkal kibeszéljük a problémákat, megtanuljuk önmagunkat megnyugtatni, fellelkesíteni. Azok az idős emberek, akik életükben hosszabb szakaszokat rákényszerültek egyedül, magányban eltölteni, azok megtanulták kezelni a saját elméjüket, azok a gyász időszaka alatt nem bolondulnak meg, nem önti el őket a negatív gondolatok árhulláma, képesek önmagukat egyensúlyba hozni. Ahogy az ember képes fél óra gondolkodás által megtelni aggodalommal, képes összepréselni a saját testét, ugyanúgy képes felszabadítania is a légzését egy olyan állapotra, mint amilyet kirándulásnál tapasztal. Kezd el sorolni magadban, hogy minden rendben. Nagyon jól vagyok. Gyönyörű ez a nap. Ettől jobban nem is lehetek. Próbáld beleélni magad minél jobban, próbáld minél jobban elhinni. Erősebben gondolni ezekre a mondatokra. Mond ki hangosan. Mindezt egy erdei séta keretén belül tedd meg. Hallgass közben relax zenét. Azt fogod tapasztalni, hogy egyre jobban kezdesz fellazulni, felszabadulni. Ez nem vicc, ez megtörténik veled, ugyanolyan boldog leszel, mint kirándulás alatt, akár a munkahelyeden is. Egyre szebbnek fogod látni a világot fizikailag is. Ennek az az oka, hogy felszabadítod az elmédtől a figyelmedet, amely elérhető lesz az öt érzékszervednek, figyelmesebb leszel velük. Azaz erősebben fogod érezni az illatokat, több hangra leszel figyelmes, több részletet fogsz felfogni a megfigyelt képből, pl. a tájból amit épp nézel. Élőbb lesz a világ számodra. Negatív állapotban elszürkül, alig fogsz fel belőle valamit, alig tudatosítasz. Lehajtott fejjel sétálsz, a figyelmed legnagyobb részét az elméd dolgozza fel, a negatív gondolataid uralják. Amikor megtelsz pozitiv gondolattal, olyankor az elme egyre jobban elcsendesül. Amikor minden rendben van, amikor semmi gondod nincs, olyankor nincs értelme gondolkodnod, olyankor célba értél, élvezed az erőfeszítéseid gyümölcsét. Csak bámészkodsz elégedetten, kielégülve, ahogy kiránduláskor teszed. Amint nem vagy már maximálisan elégedett, azonnal újra agyalni kezdesz. Amíg elégedett vagy, addig gondolatnélkül maradsz napjában sokszor, hosszabb percekre is. Kikapcsolsz, felszabadulsz, nagyon egészséges állapotba kerülsz, és végtelenül boldog vagy.
Nem kirándulhatsz egész életedben, és értelmetlen, hogy egész életedben csak a hétvégéket várd, meg a nyarat. Amit igazán szeretsz, amikor igazán felszabadulnak az érzéseid. Amikor sok olyan gondolatod van, hogy de jó élni, hálás vagyok, milyen csodálatos körülöttem minden. Ha boldog akarsz lenni, akkor tudatosan napjában többször létre kell hoznod ezeket a gondolatokat, és érezni fogod a hatásukat, felszabadítanak. Nézd meg mi történik veled egy hét kirándulás után ebben az állapotban, mennyivel több életerőd lesz, mennyivel szebb helynek látod a világot miután hazajössz, mennyivel erősebbek a külső érzékszerveid. Másnak látod a házat, érzed az illatokat, látod hogy görbe a kép a falon, hallod a környék hangjait. Van figyelmed, az elméd csendes. Nem kell minden nap megharcolnod a negatív gondolatokkal, ha több napig képes vagy folyamatosan felhangolt állapotban maradni, akkor alapjáraton egyre pozitivabb leszel, nehezebben jutnak eszedbe aggodalmak. Fordítva is igaz, minél több napig nem állított senki egyensúlyba, annál könnyebben érnek el a negatív gondolatok. A megoldás a boldogságra, ha megtanulod figyelni, tudatosan irányítani az elméd. Ha szánsz időt a meditációra, ha szánsz arra időt, hogy pozitiv dolgokon gondolkozz napi rendszerességgel. Mit jelent pozitivan gondolkodni?
Reggel felkelsz és nem engeded,. hogy a kétségek betörjenek az elmédbe, nem kezded el az aggódást. Elképzeled, hogy épp kirándulsz valahol, egy helyszínt, hotelszobát, ahol jártál már, vagy akár elképzelhetsz egy fantázia képet is. Elképzelheted, hogy ma kirándulni indulsz. Majd felidézhetsz szép emlékképeket a gyerekkorodból. Majd gondolj embertársaidra, és lásd őket, hogy valami boldogság éri őket, valami olyat kapnak amire nagyon vágytak, hogy célba érnek. Majd kezd el megköszöni, hogy élhetsz, hogy van mit enned, hogy süt a nap, tavasz van. Emlékezz, hogy mennyivel jobb az emberek kedve egy pénteki tavaszi napsütéses napon, és mennyivel rosszabb egy szeptemberi esős hétfői napon. Ezt mind az elme csinálja. Jaj esik az eső, megint hétfő van, hol van még a hétvége. Megjelent az aggódás, a kétség. Én azt mondom, hogy gyönyörű az esős szeptemberi hétfő, az ősznek nagyon szép a hangulata, színesek lesznek a fák, sültgesztenye illat lesz, nőnek a gombák, és sok pozitiv válaszom van. Örülj, hogy van munkád, van aki évek óta dolgozni akar, de nem talál munkát. Örülj annak amennyi a fizetésed, indiában az órabér 20 cent. Vagy változtass. Lényeg, hogy ne engedd, hogy megtelj negatív gondolatokkal. A reggeli meditatív gyakorlatokat folytathatod a félelmek feloldásával. Kérdezd meg magadtól, hogy mitől félsz. Milyen kétségek nyomasztanak. És engedd meg a legrosszabb eshetőségeket, és találj egy b tervet, hogy ha az megtörténik, akkor mit csinálsz, mi lesz. A nagyobb feladatokat oszd fel lépésekre, és ne emeld nagyon magasra a lécet. Mond magadnak, hogy jó lesz ha átugrod a legmagasabb lécet, de azzal is meg leszel elégedve, ha közepeset már sikerül. Legyen elképzelésed a legmagasabbra, de az elégedettséget a közepeshez kösd. Oszlasd el az aggodalmakat, kétségeket, mint a ködöt, mint egy sötét ködöt ami rád telepedett az éjszaka folyamán. Majd töltsd meg a fénnyel a köd helyét. Sorold, hogy minden rendben van, te vagy a legboldogabb a világon, csodák várnak rád, kint egy békés világ van, ahol őzek nyuszikkal játszanak, ahol az emberek olyan szeretetteljesek, mint a gyerekek.
Én elértem a teljes felszabadult állapotot, ami olyan érzés, mintha egy virág, egy rózsa kinyílna a szívedben. Fizikailag érzed, hogy valami mozgolódik a mellkasodban, mint ahogy azt is érzed, hogy összeprésel a félelem. A virág kinyílik, a légzésed nagyon könnyed, nagyon elmélyült lesz, hatalmas nyugalmat, békét, elégedettséget érzel, és legfőképp szeretet. Ha tudod mit tapasztalsz a teljesen felszabadult állapotban, akkor azon tettekkel segítheted kiváltani magadban a teljesen felszabadult állapotot. Szeretet érzel, késztetést arra, hogy jót cselekedj, önzetlenül cselekedj. Én szemetet szedtem, segítettem Földanyát, majd madarakat etettem. Közben relax zenét hallgattam. Majd elkezdtem a meditatív gyakorlatokat, sorba szedtem a kétségeket, aggodalmakat, elhessegettem őket pozitív válaszokkal. Majd sorolni kezdtem, hogy korlátlan szabad lény vagyok, és légzésenként éreztem, hogy egyre jobban nyílik ki a virág, egyre felszabadultabban érzem magam. Majd elértem a teljes tüdő kapacitást, olyan volt mint ha a víz alól jönnék fel, csodálatos érzés volt újra sok levegőhöz jutni. És ekkor már gyönyörűnek, élettel telinek érzékeltem a világot, olyan erős volt a szaglásom, hogy érzetem körülöttem minden illatot, egyszerre hallottam a parkba beszűrődő összes hangot, egyszerre fogtam fel őket, és láttam az összes részletet. Megfigyeltem, hogy a madár etetés után már egyre jobban lelassul a mozgásom, egyre nagyobb nyugalmat érzek, és egyre jobban bambulni kezd a tekintetem. Később akarattal is bambulni, révülni kezdtem, felismertem, hogy ez a nézés segíti kikapcsolni az elmét. Amikor hétköznapokban elbambulunk, olyankor is belekerülünk ebbe a töltődési állapotba. Egy pontba kell kitartóan nézni, és közben fókuszálás nélkül feldolgozni a perifériában látható eseményeket. Az ember látja, hogy mi történik körülötte, felfogja, csak nem élesíti oda a szemét. Törekedni kell, hogy 180 fokban érzékeljük a teret, ez rengetek figyelmet igényel, ami mind az elmétől van elvonva, segíti az elme kikapcsolását, lecsillapítását. Érzeni lehet ahogy az energia egyre jobban a szemhez áramlik, erő áramlik keresztül rajta, majdnem kiesik a helyéről, kidülled, mint amikor valami nagyon érdekeset látunk. Amikor az összes figyelmünk a szemünkhöz irányítjuk. Nehéz megtartani ekkora energiaáramlásnál a szemet, de ha sikerül, akkor azt tapasztaljuk, hogy már nem csak egy pont éles, hanem hirtelen 180 fokban élesen látunk, látjuk az összes részletet.
A spirituális tanítások nem csodák, metafizikai folyamatok, az ember energiarendszerét tárják fel, hogy tudatosan is kiválthassunk test-tudat állapotokat. Tudatosan megtanulhassunk boldognak lenni. Az ember amíg csak az anyagot látja, érti, addig nem ismeri fel az igazságot, nem fordítja figyelmét önmaga felé, halandó marad a fizikai térben. Ha képesek vagyunk tudatunkra ébredni, tartósan magas energia állapotokban maradni, akkor elindulunk a Jézus, Buddha útján. Nézd meg mennyire jó hatással van rád egy hét kirándulás, egy hét kikapcsolt, felszabadult energia állapot. Mi történhet az emberrel, ha egy évig ebben az állapotban marad? Mekkora energiával töltődhet fel, és milyen csodákra képes a megnövekedett energiával?
Akik olvassák a cikkeimet, azok megfigyelhették, hogy gyakran csatolok olyan képeket, amelyen vagy tengerpartnál, vagy hegyek tetején széttárt karokkal láthatóak emberek, akik épp becsukott szemmel mély lélegzetet vesznek. Ez az a pillanat, amikor felszabadulunk teljesen, amikor a tüdő eléri a teljes űrtartalmát, ez a legboldogabb érzésünk. oka van annak, hogy tágasabb tereknél hamarabb megtörténik ez az állapot. A hegy tetejéről is messze ellátunk, és a tengerparton is messze ellátunk, kitágul a tér. Felismerésem szerint, ekkor a szemnek lehetősége van nagyobb fokozatra kapcsolni, nagyobb képet felfoghat, ami segíti az elmétől elvonnia figyelmet. Ha valaki gyakorol, akkor tág terek nélkül is könnyen eléri az állapotot, én kiváltottam utcákon, bevásárló központokban, parkokban, erdőkben. Ugyanolyanan gyönyörű minden, mint a tengerpart, vagy a völgy, a változó az ember.
Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése