Eltűnik, majd újra felbukkan.
Vajon érezted azt valaha, hogy nem kellesz eléggé? Hogy kevés az, amit nyújtani tudsz? Legalábbis szerették volna elhitetni Veled…
Valaki megjelent az életedben, érzéseket lobbantott lángra, majd elbújt, elmenekült, hatalmas űrt hagyva maga után.
Értetlenül álltál, egyszerűen nem jött választ… Megakadt a szó a torkán.
Viselkedése azt tükrözte Feléd, hogy nem vagy méltó a szerelmére. A helyzet elhitette Veled, hogy kevés vagy a boldogsághoz.
A szerelem, melytől önbizalmat, hitet kaptál, egyszercsak a mélybe taszított Téged. Mélyebbre, mint ahol valaha is jártál.
A csend, ami körbevett, őrjítő. A bizonytalanság, a tehetetlenség idegőrlő.
- Vajon mit rontottam el? - kérdezted magadtól.
S bár úgy érezted, Te mindent megtettél, mégis felébredt Benned a bűntudat. Kezdetét vette az önostorozás…
- Ha másképp kezeltem volna… - Ha elhittem volna… - Ha megtettem volna… - Ha hagytam volna… - Ha… - Ha… -Ha…
Fájt a lelked, hiszen tiszta szívedből szeretted őt. Tudtad, hitted, hogy egymásnak vagytok teremtve. S nem érted, mi történt…
Telt-múlt az idő, talán hónapok szálltak el, s mire sikerült végre eljutnod az elengedésig, újra felbukkant. Mintha megérezte volna a szándékodat. Jött, megmutatta magát, felzaklatott újra. Még az is lehet, hogy ismét reményt keltett Benned…
Megnyíltál, majd újra lelépett. Mintha csak szabotálni akarná a szerelmi életedet. Mintha azt szeretné, hogy várj rá, megmaradj neki, de Ő egyenlőre képtelen megadni, amire vágysz. Önző módon akar Téged, rabságban tart az érzéseivel, leláncol, bebörtönöz, miközben éli világát.
Ha szembesíted önmagával, kegyetlenül bírál. Semmi más motivációja nincs, mint védeni magát.
Te egyre dühösebb vagy, egyre tehetetlenebb. Engednéd Te, de mindig visszatér, felzaklatva a szerelmes szívedet. Mást mond, mint amit érzel. Teljesen összezavar a cselekedeteivel.
Közben látod a vágyat a szemében, érzed a lelkében. Tudod, hogy becsapja önmagát.
Hiába hiteti el Veled, hogy nem vagy elég jó, hidd el, kevésnek tartja Hozzád magát… Menekül a szíved érintése elől.
S mivel Te látod az igazi arcát, érzed a valódi lényét, nem tud elbújni… Nincs hova… Nyitott könyv a Számodra, ami ijesztő lehet. Ezért menekül… Keresi önmagát.
Benned megpillantotta saját lényét, ami túl valóságos. Lehullottak az álarcok, sebezhetővé vált. Időre van szüksége, míg képes lesz beleállni a helyzetbe. S mivel lélekben kapcsolatban álltok, az elengedés rémülettel tölti el, s ilyenkor kapaszkodna Beléd. Igazából nem akar elveszíteni Téged!
Mégis azt mondom Neked, engedd el a kezét! Csak így tudhatod meg, mit jelentesz neki! Ne engedd, hogy csak akkor vegyen elő, ha szüksége van Rád! Ennél sokkal többet érdemelsz! De ezt csak úgy fogja megérezni, ha tovább lépsz, ha nem engeded zsarolni magad!
Menj tovább, éld az életed, és ha valóban dolgotok van egymással, akkor újra találkozni fogtok, amikor mindketten felkészültetek rá…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése