Elborul az agy
Sok olyan ember van börtönben, aki úgy követte el vadállat tettét, hogy nem is emlékszik rá. Sok olyan esetről lehet hallani, hogy valaki egy balesetben sokkot kapott, és elfutott a közeli erdőbe, pár nap után kihűlve találták meg. Amikor elborul az agyunk, olyankor bekapcsolnak az állati ösztönök, vagy támadunk, vagy elmenekülünk.
Amíg az agyunk bírja a feszültséget, addig észnél maradunk, addig tudatosan cselekedünk. Minél fejlettebb az agy, annál nagyobb feszültséget bír el. A tűréssel fejlődik az agy, a feszültség feldolgozásával. Felismerjük, hogy meg kell tanulnunk tűrni, tízig elszámolni, mert ha elborul az agyunk, akkor agresszív állatias cselekedeteinkkel kárt okozunk magunknak, az emberek elfordulnak tőlünk, egyre kevesebben fognak szeretni minket. Egyre többen fognak félni tőlünk, kerülni fogják a társaságunk, rossz hírünket keltik. Már nem ezer évvel korábban élünk, ahol még az volt a legvagányabb akitől a legtöbben félnek, aki a legagresszívabb, már nem vagyunk barbár állatok.
Amikor a tűréssel nem adjuk ki az energiát, olyankor a feszültség bent marad a testünkben, kényelmetlen nyomást okozva. Az energiának állati korunkban távozni kellett volna, hogy újra felszabadult érzésünk lehessen. Azért kapunk nagyobb energiát a testbe, hogy legyen miből támadni, vagy elmenekülni, az izomzat, esetleg a hang bőségesen ellegyen látva energiával. Amikor a feszültség tompán bent marad, olyankor az összes energia az agyra nyomódik, az agy az egyetlen amivel feltudjuk dolgozni a felesleges energiát. Olyan mintha a feszültség előtt, a testen keresztül egy kis nyugodt patak folyna, amely a megnövekedett energiaszint után, egy megáradt vad folyóvá alakulna át. Az elménk olyan, mint egy malomkerék a folyón, amely szép lassan forog nyugalmi állapotban, a csendes kis folyón. Miután megvadul a folyó, a kerék nagyon gyorsan elkezd forogni, mielőtt széttörne, a test vészreakcióként lekapcsolja, és a felesleges energiát kiadja fizikai erővel. Mi elektromágneses lények vagyunk, auránk egy akkumulátor a testünknek, amelyből bármelyik pillanatban több-kevesebb energia érkezhet a testbe. Ha egyszerre sok elektromosság érkezik, az képes kiégetni a vezetékeket, az idegrendszerünket, képes sérülést okozni az agyban, ilyenkor lényünk azonnal kiengedi az energiát fizikai erőként, ilyenkor borul el az agyunk.
Ahogy az izom növekedik a testépítőknél, úgy az idegrendszer is tágul, az agy is fejlődik a feszültségek hatására. Eleinte kisebb feszültségeket tanulunk meg feldolgozni. Megtanulunk tűrni, megtanulunk tízig elszámolni, és kibírjuk azt a pár napot, amíg az agyunk malomkereke gyorsabban forog, feldolgozza a bennrekedt energiát. Majd Jóisten olyan megpróbáltatásokat ad, amelyek bennrekedt feszültségét hetekig kell elviselnünk, hetekig pörög állandóan az agyunk. Majd kapunk akkora feszültséget, amelyet évek alatt tudunk feldolgozni. A testépítő is egyre nagyobb súlyokkal tornázik, az izomzat egyre nagyobbra növekedik. Az idegrendszerünk egyre jobban kitágul, egyre nagyobb energiákat tud áramoltatni feszültség nélkül. Azt vesszük észre emberként, hogy ami tíz évvel ezelőtt kiborított minket, azt ma kézlegyintéssel elintézzük. A legkisebb feszültséget sem okozza. Mindegy. A többiek akiknek békésebb utolsó tíz éve volt, nem értik hogy lehetsz nyugodt ennyi gonddal, ilyen rossz hírek közepette. Energialények vagyunk, akik a tűrésen, szenvedésen keresztül állatból angyalokká fejlődnek. A két létállapot között emberek vagyunk.
Minél több feszültséget dolgozunk fel az agyunkkal, annál többet gondolkodunk kényszeresen. Mire az egész feszültséget feldolgoztuk, addigra megértéshez jutottunk, felismertük hol történt a hiba, megértettük mit kell a jövőben tennünk, hogy az ilyen feszültséget kiváltó élethelyzeteket elkerüljük. Idővel a sok feszültség feldolgozása után, sok gondolkodás után felismerjük, hogy nem másokat kell megváltoztatnunk, hanem nekünk kell megtanulni úgy élni az emberek között, hogy elkerüljük a negatív élethelyzeteket. Megértjük, hogy a megbocsájtással lehetőségünk van a bennrekedt energiát átalakítani egy magasabb energiaszintre, kinyithatjuk a szívünket, ahova beáramolhat a nyomást okozó bennrekedt energia. Megértjük, hogy csak addig fog forogni az agyunk kényszeresen, amíg meg nem bocsájtunk, feljebb nem engedjük az energiát a csakra rendszerben. Ilyenkor kisebb csoda történik, mert a negatív energia egy magasabb energiaszinten tágítja a tudatot, hasznosan dolgozódik fel. A tudat kezdetben olyan, mint egy kis szoba, ahol csak pár mozaik összehasonlítására van hely. Minél többször bocsátunk meg, annál több hasznos negatív energia tágítja a tudatot, fejlődésünk során a kis szobából végül egy hatalmas sportcsarnok lesz. Ezzel arányosan növekedik a felfogóképességünk, logikai gondolkodás képességünk. Így hagyjuk el ösztönös állati szintünket, így leszünk egyre értelmesebbek, egyre nagyobb felfogó képességűek.
Jóisten hatalmas intelligenciával, hátborzongatóan tökéletes tervvel rakta össze az embert. Az energia pörgeti az agyat, az ember gyakorolja a gondolkodást, a feszültség tágítja az idegrendszert, a finomított negatív energia tágítja a tudatot. Egyre értelmesebbek leszünk, egyre kevesebb lesz az ismeretlen, egyre ritkábban veszítjük el a józan eszünket. Egyre ritkábban változunk vissza agresszív állattá, egyre ritkábban tud eluralni minket a félelem. Az értelem feltárja az ismeretlent, az intelligencia legyőzi a félelmet, az ember szeretetteljes lesz a legnehezebb élethelyzetekben is. Az állatokat a félelem irányítja, az angyalokat a szeretet. Az állatok ösztönös lények, minimális értelemmel rendelkeznek, az angyalok tudatos lények, hatalmas értelemmel rendelkeznek. A két létállapot között van az ember, amely népcsoportok szerint az egyes fejlődési fázisokban található.
A kevésbé fejlett népcsoportokban több a szeretet, mert ők kiadják a negatív energiákat, nincs ami tartósan összefeszítse őket, állandóan bőségesen átjárja őket az életerő. Az európai ember hatalmas nyomás alatt van, rengeteg feszültséget hordoz, melynek hatására egyre jobban tartósan befeszül, egyre nagyobb félelemben él, egyre kevesebb benne a szeretet. Amíg az ember nem tud megbocsájtani, addig pörög az agya, amelyet arra kéne használnia, hogy megértéshez jusson, megtudjon bocsájtani. Vannak akik a negatív energiákat arra használják, hogy a pörgős aggyal üzleti sikereket érjenek el. Ők tudatalatt felismerték, hogyha fájdalmat okoznak, azzal energiát nyernek a spekuláláshoz, ők lettek a gonosz emberek, akik megrekedtek a fejlődésben. Elértek egy bizonyos tudatszintet, amellyel sikeresen manipulálják az alacsonyabb tudatszintű népeket. Az anyagnak élnek, pénznek, hatalomnak, gazdagságnak, és kémiával kapcsolják ki a számítógépet, ha már nem akarnak gondolkodni. Állandóan vad a folyó, jól pörög a vízimalom kereke, de fárasztó az állandó pörgés, éjszakára nyugtató kell, munkaszüneti napokon alkohol, drogok kellenek. Isten elfogadja a döntésüket, ők is nagyon hasznos elemei a fejlődésnek, ők rengeteg fájdalmat okoznak, ami rengeteg feszültséget ad, ami rengeteg lehetőség a fejlődésre.
Világunkban az utolsó időket éljük, világunk felgyorsult, rengeteg feszültség ér minket, nagyon rövid idő alatt. Nem sokára eljön a kiválogatás ideje, amikor elviszik az angyalok a kifejlődött angyalokat, akik hajlandóak voltak tűrni, megbocsájtani, szenvedni. Azok akik elvállalták a gonosz szerepét az anyagi örömökért, azokért a gonosz jön el, folytatják a fizikai síkon az életüket a manipulációk, hierarchia világában. A kevésbé fejlett tudatszintű népcsoportok tapasztalatként élik meg a kiválogatást, folytatni fogják a reinkarnációs ciklust egy másik élettérben.
Az a gyerek akit sose fegyelmeznek, akinek sose kell tűrnie, akinek sose kell duzzognia, sosincs lehetősége végül kisírni magából a fájdalmat, az nem fejlődik. Az elengedés, beletörődés, megbocsájtás metafizikai háttér folyamata alakítja át a fájdalmat, bánatot tudatot tágítani képes finomabb rezgésű negatív energiává. A sírás alatt alakul át az energia hasznos energiává. A gyermek megnyugszik, leáll az agya, nem pörögnek negatív gondolatai, elcsendesül az elméje, megszűnik a tompa feszültség, békét lel. Szelídebb lesz, megérti hol hibázott, bocsánatot kér. Tágabb tudattal jobban felfogja a világot. Akinek mindent megengednek, akit sose fegyelmeznek, annak nincs lehetősége negatív energiát feldolgozni. Akit fegyelmeznek, de a negatív energiát arra használja fel, hogy azon gondolkodjon, hogyan bosszulja meg, azon spekulál, hogyan csináljon rosszat, az kárörömmel kiengedi magából a feszültséget, de nem fejlődött. Agya fejlettebb lesz, de a tudata nem tágul, nem érti meg a nagyobb képet, nem találja meg Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése