A gonoszság metafizikája
Egész életemben foglalkoztatott a kérdés, hogy miért vannak jószívű emberek, és miért vannak gonosz emberek. Az utolsó cikkek megírása közben kezdtem megérteni a gonoszság metafizikáját. Ebben a cikkben összegzem az összes megfigyelésem a gonoszságról, bízva abban, hogy több megértéshez jutok.
Mit jelent gonosznak lenni? Döntéseink lehetnek ösztönösek, vagy tudatosak. Ösztönös döntéseinket az érzelmeink irányítják, valamit látunk, annak a látványnak a gondolata kivált belőlünk egy erős érzelmet, a megjelenő érzelem ösztönös reakciókra késztet minket. Az ember elméje egyre jobban fejlődik az evolúció alatt, melynek köszönhetően miután a látvány gondolata kiváltotta belőlünk az erős érzelmet, nem veszítjük el az eszünk, nem borul el az agyunk, észnél maradunk, képesek vagyunk uralni az állati ösztönöket, képesek vagyunk szembemenni az érzelmek által diktált automatikus reakciókkal, döntésünket, reakciónkat tudatosan irányítjuk.
Ez sokszor nagyon nehéz, remeg az ember gyomra, a köldöknél van egy energiakapu amin keresztül próbál betörni a testbe a vad energia, amelyet ha nem tartunk vissza, akkor elönti a testünk, agyunk, elborult aggyal, olyat tennénk, amire nem is emlékeznénk. Az ember képes megtanulni tízig elszámolni, képes megtanulni zárva tartani a kaput, képes uralkodni érzelmein. Embertől függő, fejlettségi szinttől függő, hogy az ember mennyire tudatos az energiabetörésekre, van aki abban a pillanatban megállítja a folyamatot, hogy nyitódna a köldöknél az energiakapu, van aki valamennyit beenged, majd észbe kap, hogy uralkodni kell magán, a kapun. Ha valamennyi energia betört a testbe, és nem lett kiadva hanggal, vagy fizikai erővel, az tompa nyomásként, feszültséget okoz az embernek. Ez a negatív energia elraktározódik a testben, elzárja, eltömíti a meridiánakat, nadikat, finomenergia vezetékeket, csökkentve az ember életerejét. Amikor az embert újabb negatív esemény éri, újra betör valamennyi negatív energia, de újra képes a kontrollálásra, olyankor összeadódnak a bennragadt energiák, az ember előbb-utóbb azt veszi észre, hogy egy kis bosszúság után is, az egekben van, idegbajt kap, majd szét robban, nagyon nehéz uralkodnia magán. Ha az ember nem tudatos, nem képes kontrollálni az energiakaput, egyszerre beáramlik a testébe egy nagy adag negatív vad energia, akkor kirobban, elszakad a cérna. Akkor is ugyanezt az állapotot éri el, ha kisebb részletekben gyűlik össze a negatív energia, minden egyes újabb betörésnél a már felhalmozott energiák készenlétbe állnak, csatlakoznak az újonnan érkezőkhöz.
Az ember megbetegedik ha sokáig él elfojtott, benntartott nagyobb negatív energiamennyiséggel. Ez az energia összefeszítve, görcsösen tartja a testet. Három lehetőség van megszabadulni a lerakódott energiától. Az első, amikor nem állunk ellen megjelenésekor, engedjük a természet által megírt ösztönös folyamatot, amely a túlélés végett jött létre, a beáramlott vad energia robbanjon fizikai erőként, vagy hangként, támadásunkat, vagy menekülésünket segítve. Ez ősember korban aranyat ért, még barbár korunkban is vagányságnak számított, az volt a Jani, akinek legjobban eltudott borulni az agya, a legnagyobb fizikai pusztítást tudta elvégezni. A mai modern világunkban, ahol már levetkőztük az állati részünket, nagyon sok kárt okozunk magunknak a kontrollálatlan erőinkkel, agresszív viselkedésünkkel. Az emberek szeretetre, békére, harmóniára, nyugalomra törekednek, kerülik az agresszív, félelmet keltő embereket.
Nem vagyunk állatok már, nem vagyunk barbárok, meg kell tanulnunk uralni az érzelmeinket. Értelemmel rendelkezünk, amely pont azért fejlődött ki az emberben, mert megtanulta feldolgozni a bennrekedt negatív energiákat. Az ember képes egy metafizikai energiaátalakításra a megbocsájtás, elengedés, elfogadás misztériumával. Mi energialények vagyunk, finomenergia vezetékek hálózzák be az auránkat, energiaközpontjaink vannak, amelyekből energia áramolhat a testünkbe kisebb, nagyobb mennyiségbe. Meg kell nyitni a szívünket, a szívcsakránk energiaközpontját, hogy a bennrekedt energia hasznosan feldolgozódjon. Meg kell érteni mi váltotta a ki az ösztönös reakciót, mitől ijedtünk meg, mitől féltünk, mit ítéltünk meg nagyon rossznak, miért történt a hirtelen energiabeáramlás, miért kezdett elborulni az agyunk. A bennrekedt feszültség fizikai erő híján, vagy hanggá alakulás híján, az agyra irányul, az agyat pörgeti, mint valami malomkereket a megáradt patak. A bennrekedt negatív energia feszültség, elektromágneses testünknek egy nagyobb adag áramerősség, amely távozni akart fizikai erőként, vagy hanggá akart átalakulni. Bennrekedve az agyunkat pörgeti, akaratlanul is nagyon felgyorsul a gondolkodásunk, tele van a fejünk gondolatokkal, majd szét megy, megfájdul a fejünk. Nagyon nehéz gondolkodni ilyen erőteljes kényszeres gondolatáramlásnál.
Nincs elborulva az agyunk, bírja még a feszültségszintet, de a határokon járkál. A bennrekedt energia elkezd nagyon lassan csökkenni, napról napra egyre többet feldolgoz belőle az agy, lassul le a folyó, lassul le a malomkerék. Ha az ember kibírja, akkor visszanyeri a gondolkodás képességét, elkezdi megérteni, mi váltotta ki az ösztönös reakciót. Egy picivel jobban megy a gondolkodás, mert az agy folyamatos feszültség alatt tartása, edzette az agyat, ahogy a testépítő izmai edződtek a súlyok alatt. Nagyon finom a határ, a nyomás, feszültség, és pihenési idők között. Az embernek meg kell tanulni nem bolygatni a bennrekedt energiát, nem gondolni a megtörtént eseményekre folyton folyvást, mert akkor túlterheli az agyát, és kiégnek a vezetékek, nem edződik az agy, hanem sérül. A testépítő sem tarthatja kinyomva egész nap a súlyokat. Ilyenkor ír ki az orvos nyugtatót, ilyenkor kezd az ember inni, vagy drogozni. A természetes útja a megnyugvásnak, kikapcsolásnak a természetben lenni. A folyók, tavak pozitív aurája képes kiegyensúlyozni a testben lévő negatív feszültséget, lelassítja az agy pörgését. Ezt nevezik a spirituális tanításokban földelésnek.
Az ember rövidebb - hosszabb idő alatt feldolgozza a bennrekedt energiákat, az agya egyre jobban megedződik, egyre jobban tud gondolkodni, mire elcsendesül az elme, befejeződik a kényszeres áramlás, feldolgozódik az energia, lelassul a patak a malomkerékkel, addigra az ember megértéshez jutott. Már belegondolhat a megtörtén negatív eseménybe, már nem okoz benne feszültséget. Már nyugodt marad, már érti mi miért történt, érti hogy Isten nem akarta bántani, mutatni akart valamit, érti hogy Isten úgy látta, hogy készen áll a fejlődésre, megbirkózik majd a nehéz időszakkal. Az ember átalakította a negatív energiát gondolatokká, feldolgozta őket az agy megedzésére, és közben nagyobb értelemhez jutott. Az agya már nagyobb feszültséget is elbír, amely azt eredményezi, hogy a következő negatív élethelyzetben több idő kell majd, hogy elboruljon az agya. Az agy akkor kapcsol ki, amikor már sérülne a nagy áramerősségtől, olyankor lényünk leválasztja, otthagyva minket állatként, ösztönös reakcióként. Minél többet eddzük az agyunk, minél többször dolgoztunk fel negatív energiákat, annál nagyobb feszültségszinteken is képben maradunk, észnél maradunk, nem alakulunk át állatokká.
Annak ellenére, hogy az energiát feldolgozzuk, elengedünk, elfogadunk, az megértés segítségével megbocsájtunk, a fájdalom ott marad bennünk. Marad valami kifinomult negatív energialenyomat bennünk a nehéz élethelyzet után. Miután több nehéz élethelyzeten átmentünk, több feszültséget feldolgoztunk, elég sok ilyen fájdalom összegyűlik bennünk. Ez az energia kincs számunkra. Van egy pont, amikor megtelünk ezzel a fájdalommal, többet nem bírunk el, az utolsó nehéz élethelyzet feszültségének feldolgozása után, megtörténik bennünk a csoda. Újra, sokadszor is megbocsájtunk, elengedünk, elfogadunk, sokadszor edzettük az agyunkat, sokadszor adott az élet meglepőbbnél, meglepőbb fájdalmas élethelyzeteket, minddel megharcoltunk, de több fájdalmat már nem bírunk el. Ekkor megtörténik bennünk a metafizikai robbanás, az utolsó megbocsájtást követően egy nagyon mélyről feltörő sírás önt el minket, meglepődve tapasztaljuk, hogy honnan tör fel belőlünk ez a rengeteg fájdalom. Észre se vettük, hogy a sok megbocsájtás, feszültség feldolgozást követően mennyi életfájdalom összegyűlt bennünk, amely ekkor egyszerre egy hatalmas vulkánként kitör belőlünk. Ez az energia berobban a szívcsakrába, ahol kitágítja a tudatot.
A tudat egyben az aura mérete is, a metafizikai robbanás után nagyobb energiaterünk lesz, nagyobb tudatunk lesz. Emberként, gondolkodásként ez abban fog megnyilvánulni, hogy nagyobb feszültségen kezdünk működni, a nyugalmi állapotunkban feszülés nélkül nagyobb életenergia áramlásunk lesz. Az agyunk felkészült a sok megedződés alatt a nagyobb állandó áramerősségre, talán az első napokban lehet egy kis egyensúlyvesztés, amíg az agy teljesen megszokja az új energiaszintet. A nagyobb tudat olyan, mintha addig egy szoba lett volna a gondolkodásra, egy szobányi méret állt rendelkezésre, hogy logikai gondolkodás közben mozaikokat hasonlítsunk össze, összefüggéseket keresve. Korlátolt volt a mozaikok mennyisége. Állatként is van tudatunk, de nagyon kicsi, egy szekrény áll rendelkezésre a mozaikoknak, majd a fejlődés során szoba lesz belőle, majd egy iskolai konyha, majd egy sportcsarnok. Végül hatalmas felfogóképességünk lesz, mellyel megtaláljuk Istent, megértjük a mindenség működését. Einstein az iskolában még megbukott, nem született zseniként, nagy valószínűséggel nagyon sok lelki fejlődésen ment keresztül, mire kitágult a tudata.
És akkor jöjjön a harmadik módszer, amiből a gonosz ember megszületik. A bennrekedt energia továbbra is feszít minket, olyan mint egy megvadult ló, amellyel nehéz együtt élni. Amint a felszínre hozzuk, azonnal megjelennek ugyanazok az érzelmek, amelyek a sértés pillanatában a múltban létrejöttek. Van aki eltemeti őket, nem gondol rájuk, amikor valami eszébe juttatja őket, akkor újra visszafojtja őket. Alkohollal, drogokkal temeti el őket. Nem hajlandó gondolkodni, nem hajlandó felszínre hozni őket, nem akarja a nyomást, nem akarja, hogy pörögjön az agya, nem akarja edzeni az agyát. Nem akar tanulni, nem fogadja el, hogy Isten fejlődőképesnek találta, hogy Isten mutatni akar neki valamit, nem akar levizsgázni, másokban keresi a hibát, nem néz magába. Nem akarja cipelni a feszültséget, már megbánta, hogy állatként nem adta rögtön ki, meg akar szabadulni minél gyorsabban a nyomástól. Bosszút forral. Értelmi szinttől függően átlátszóbb, vagy nagyon fifikás élethelyzetet tervel ki, melyen keresztül elégtételt vesz. Elmehet egészen a gyilkosságig is.
Amikor azt látja, hogy tettei következtében fájdalmat okozott, akkor kielégül, távozik belőle a negatív energia, de nem a szívcsakrába, hanem egy másik energiaközpontba. Ha az ember elindul ezen az úton, akkor egy olyan energiaközponthoz csatlakozik, amely más emberek fájdalmából nyer erőt, a szenvedésből táplálkozik. Aki a jóság irányába halad, az más emberek öröméből táplálkozik, a lélekszintű létezés felé halad a mennyei dimenziókba. Aki a fájdalomból kezd el táplálkozni, az megreked a fizikai dimenziókba, beáll a gonosz soraiba. Jóisten elfogadja a gonosz ember döntését, nem lenne lehetséges a fejlődés a gonosz emberek nélkül a Földön. Ha nem lenne aki bánatot okozna, akkor nem lenne mit feldolgozni, nem lehetne fejlődni. A Föld egy lélekkert, amelyből kifejlődnek gonosz és jóságos lelkek is, melyek a fejlődési ciklus végén kivannak válogatva, a jókért az angyalok jönnek, a gonoszokért az ördögök. A jókból angyalok lesznek, a gonoszokból ördögök. De nem úgy ahogy a meséinkben vannak. A fizikai dimenzió az anyagé, a negatív energiáké, rengeteg lény van ezen a szinten, akik isten nélkül élnek, korlátolt tudatszinttel elhiszik, hogy ők irányítják az anyag világát. Nem látják, nem fogják fel az Isteni jelenlétet, nem értik meg, hogy ők használva vannak, a jóságos lelkek kifejlődése érdekében. Olyan világokba kerülnek, ahol sok a szenvedés, hatalmas a hierarchikus megosztódás, sok a cselszövés, manipuláció, rengeteg a félelem.
Az ember eladja a lelkét az ördögnek, minden egyes bosszú után egyre gonoszabb lesz. De belül szenved, belül ott van a gyermek, a tiszta lélek, amely őszinteségre, szeretetre vágyik. Egy afrikai törzsben, ha valaki gonosz tettet vitt végbe, a törzs tagjai körülállják, és elmondják neki az összes jó tettét. Egészen addig sugároznak szeretetet felé, amíg az ember el nem sírja magát, és ki nem árad belőle metafizikailag a sok sátáni energia. Az energiák harcolnak a testekért a mikro és makrokozmosz szinten is. A tüzet nem lehet kioltani még több tűzzel, csakis vízzel. A félelmet nem lehet kioltani még több félelemmel, csakis szeretettel. A gonoszságot nem lehet kioltani még több gonoszsággal, csakis jósággal.
Reinkarnációs ciklusban veszünk részt, életről életre lelkünk újjászületik különböző testekben. Egy-egy életet befejezhetünk sok megbocsájtással is, és sok bosszúval is. Fényes lélekként is újjászülethetünk, és sötét gonosz lélekként is. Vannak gyerekek akik már egészen pici korban furcsa gonosz tetteket követnek el. Letépik a testvérük macijának a fejét, kínozzák az állatokat, minél több kárörömet keresnek. Már egész pici korukban keresik az energiák, mely feltölti őket erővel. A másik testvér a fény, akik keresi az emberek örömét, a jó cselekedeteket. Jóisten gyakran összerakja a különböző lelkeket, hogy fejlődhessenek. Hogy lehetőség legyen a gonosz tettek által a megbocsájtásra, mely kioltja a gonosz lelket, visszahozza a fénybe, vagy épp a gonosz lélek győzedelmeskedjen, tetteivel gonosz cselekedeteket váltson ki a jószívű emberből. Ugyanez történik felnőttkorban is, Jóisten engedi életünkbe beáramlani a kétszínű gonosz embereket, engedi hogy beteljesítsék gonosz tetteiket, hogy hatalmas fájdalmat okozzanak, hogy legyen mit feldolgozni az embernek.
Nekem az utolsó tudattágulásom előtt, hatalmas fájdalmakat kellett feldolgoznom, hatalmas erőre volt szükségem, hogy ne veszítsem el a jó szívem, ne törjön ki belőlem az ősi állat, ne kezdjek el pusztítani. Hajszálon múlt, de végül sikerül elengednem, majd egy év múlva elmentem bocsánatot kérni. Neki kellett volna, de én a fény vagyok, csak fénnyel tudom a sötétséget kioltani. A legnagyobb szeretet az amikor képes vagy megbocsájtani annak, akik neked hatalmas fájdalmat okozott. Amikor elmész az emberhez, és gyűlölet helyett képes vagy szeretetet sugározni felé, akkor ugyanakkora energiával támadsz vissza, amekkora gonoszsággal támadott feléd. Egy hatalmas pozitív energiával kioltasz belőle egy hatalmas sötétséget, segíted a lelkét kiszabadítani a gonosz fogságából. Segíted visszahozni a fénybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése