Ego
Amikor az egó teljesen eltűnik, olyankor olyan érzésed van, mintha megszűnne körülötted a világ és az idő is. Ha most kitörölném az összes emléked, mindent amit valaha megtanultál, akkor bárhol is vagy, olyan lenne, mintha először lennél ott. Olyan lenne, mintha egy idegen bolygón lennél, nincs feltérképezve a fejedben a házadat körülölelő környék. Nem tudnád mit jelent az idő, hogy egy évben mennyi hónap van, egy órában mennyi perc, melyek a hét napjai. Ehhez mind emlék kell, tanulás kell, ha a tudatalattid kikapcsol, amelyben tárolva van az összes információ, akkor olyan érzésed van, hogy megszűnt körülötted a világ, és az idő is.
Létezel továbbra is, de a pillanatban, összes figyelmed a téged körülölelő környezetre irányul pillanatról pillanatra, nincsenek gondolatok a fejedben, hozzáfűzések, hogy mit hol láttál már, mi mire emlékeztet. Csend van a fejedben, ki van kapcsolva az elméd. Ez a mi alap lényünk, a jelen pillanatban lévő megfigyelő.
Annak ellenére, hogy rengeteg információt felhalmoztunk már, néha mégis megtörténik, hogy megszűnik körülöttünk a világ, és az idő is. Ezekben a pillanatokban vagyunk a legboldogabbak, ilyenkor hatalmas nyugalom önt el minket, megszűnik a belső feszültség, lelki békét érzünk. Teljesen kikapcsol az elménk, megszűnik a folyamatos belső párbeszéd, elcsendesül az elme, gondolat nélküli állapotba kerülünk. Pár perc ilyen állapot az egekbe röpít minket, mivel ilyenkor teljesen kilazul a test, az emberen hatalmas életenergia mennyiség áramlik keresztül, ami feltölt minket életerővel. Akkor érzünk boldogságot, szeretetet, amikor bőséges bennünk az életenergia. Ehhez pedig kikapcsolt elme kell, ellazulás.
Amikor gyerekek vagyunk, még fejletlen az elme, kicsi a tudatalatti tárház, olyankor dinamikusak vagyunk, dúskálunk az életerőben. Minél jobban kifejlődik az elme, minél strukturáltabb lesz a tudatalatti, annál nagyobb lesz az egó. Nagyon okosak leszünk, nagyon sokat fogunk gondolkodni, de ezzel egy időben nagyon sokat leszünk befeszülve, nagyon kevés életenergia fog átjárni minket. Ez az energiahiányos állapot folyamatos szenvedést okoz, betegségek kialakulásához vezet. Minél öregebbek vagyunk, annál több az emlék, annál nagyobb a tudatalatti, annál nagyobb az egó. Annál nagyobb az illúzió, annál kevesebbet vagyunk a jelen pillanatban, annál erősebben érezzük az időt.
Az ember képes tartósan kikapcsolni az elmét, elfelejteni a tudatalattiban tárolt emlékeket. Képes az összes figyelmével visszajönni a jelen pillanatban, képes elfelejteni mit jelent az idő. Ezzel egy időben akkora töltést kap, hogy végtelenül boldog lesz, az összes élőlény felé szeretetet kezd érezni, mély nyugalomban, lelki békében kezd élni. Erről beszélt Jézus, hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek. Ehhez annyit kell tenni, hogy befejezünk gondolkodni, minél többször elkezdjük kikapcsolni az elmét, minél többször megjelenünk az összes figyelmünkkel a pillanatban. Az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogyha nem használod akkor leáll. Minél többet használod, annál erősebb a belső párbeszéd, annál nagyobb az egó. Ez a világ körülöttünk az egóra van felépítve, csak akkor lehetsz újra gyermek ha tartósan kilépsz belőle.
Most azt mondja az elméd, hogy ezt nem teheted meg, terveid, céljaid vannak, jövő áll előtted, sokat kell gondolkodnod, állandóan kontroll alatt kell tartanod mindent, felelősséggel tartozol. Így biztos nem fog kikapcsolni, nem fog megszűnni körülötted a világ, és az idő. Nem fogod elérni azt az életenergia szintet, amelynél a csodák elkezdődnek. Te energialény vagy, azért jöttél erre a bolygóra, hogy feltöltődj és átalakulj. Csak az illúzió hatására hitted el, hogy Földi céljaid vannak, csak az egó vezetett meg. A tér és az idő fogja lettél a fejlett elmédnek köszönhetően. Ez olyan, mint a Mátrix filmben, csak ez valóság. A kulcs a kezedben van a felemelkedéshez, de fel kell ismerned, hogy te nem az elméd vagy, nem az egó vagy, nem a felhalmozott tudás vagy, hanem a pillanatban lévő megfigyelő vagy, mint gyerekkorodban. Neked nincs más dolgod, mint elfelejts mindent, és figyelni kezdj a jelenben, pillanatról, pillanatra, mintha most születtél volna meg erre a bolygóra. Te kitudod adni a lényednek a parancsot, hogy ez megtörténjen benned, jelentsd ki hogy az elkövetkező órában kikapcsolom, leválasztom az elmém, csak megfigyelőként maradok itt, belső párbeszéd, hozzáfűzések nélkül, olyan tisztán, mint gyerekkoromban. Bármennyi félelmed is legyen, bármennyi aggodalommal is legyen feltöltve az illúzió, jelentsd ki napjában párszor, hogy most egy kis időre kikapcsolom az elmém, félelem nélkül meg merek jelenni a pillanatban az összes figyelmemmel, tudatalatti tárház, emlékház segítsége nélkül, hozzáfűzések nélkül. Ne félj kikapcsolni. Gyerekkorod óta nem voltál teljesen kikapcsolva, gyerekkorod óta nem merted elengedni az élettapasztalataidat, nem merted kikapcsolni a segítséget az életben maradáshoz, az elmét. Nem mertél az összes figyelmeddel megjelenni a pillanatban, figyelmed egy részét mindig is átadtad az egónak, tudatalattinak, elmének, hogy segítsen a jelen pillanatban érvényesülni. Most tedd meg, engedd el, kapcsold ki teljesen, hadd szűnjön meg körülötted a világ, és az idő. Lépj ki az utcára, és legyen olyan érzeted, mintha először járnál ott.
Abban a pillanatban ahogy ez megtörténik veled, leszakadnak rólad a láncok, végtelen felszabadult érzés önt el, újra pulzálni kezd az energiatested. Töltődni kezdesz, elindulsz a keskeny ösvényen. Eljött az idő, hogy felismerjük a működésünk, tarts velem, én is tanulok, felismeréseimet megosztom, rengeteg gyakorlat van, amelyek segítségével ki lehet kapcsolni az elmét, rövidebb, hosszabb időre meg lehet jelenni a pillanatban. Csodálatos érzés amikor megszűnik körülötted a világ, eltűnik az idő érzeted, kiszabadulsz a téridőből, mátrixból. Felismerni, hogy vagyok én, a pillanatban lévő megfigyelő, és van az egóm, a felhalmozott tudásom, amely az időben, térben tartja a tudatom, amely a félelmeimre épül fel, amely befeszít, elzár az életerőtől, megvilágosodástól. Kapcsold ki 
A szeretet kikapcsolja az elmét, megszűnik a világ és az idő is, annál erőteljesebben, minél nagyobb szeretetet érzünk. A félelem bekapcsolja az elmét, annál erősebben érezzük a teret és az időt, minél jobban félünk. Szeress ahogy Jézus tanította, a szeretettel elérheted a teljes felszabadulást, leválasztást pár óra alatt. Csak egyszer tapasztalod meg a teljes gondolat nélküli állapotot, csak egyszer leszel az összes figyelmeddel a jelen pillanatban felnőtt korodban, után már többé nem felejted el ezt az élményt. Ha nem tudod, hogyan kell szeretni, akkor győzd le a félelmeid, ugyanoda jutsz. Mivel a szeretet és félelem olyan, mint két energia egy pohárban, ha egyikből picivel több lesz, a másikat olyan arányban kinyomja. Ha kiengeded magadból a félelmet, helyére beáramlik a szeretet. Így az egós időben élő Én és a pillanatban élő megfigyelő ÉN is olyan mint, a félelem, és a szeretet. Minél több figyelmet irányítasz a jelenbe, annál több egót nyomsz ki a pohárból, annál kevesebb félelmet fogsz érezni, annál több szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése