Van kedvem szeretni.
Sokan azonnal azt válaszolnák, hogy a szeretet az nem kedv kérdése. Akik meditálnak, azok megtapasztalják, hogy egy mélyebb kikapcsolt állapot után van kedvük szeretni. Miben nyilvánul ez meg? Hogy hazamész, és van kedved megsimogatni a kutyád. Leguggolsz hozzá és simogatod, becézed. A többi napokon nincs hozzá kedved. A kutya ott van, a szeretet is ott van a szívedben, még sincs kedve megszeretgetni. Ne Morzsi, most ne bújjál, most nincs időm, nincs kedvem, most nem tudlak simogatni. Mégis egy óra meditáció után az embernek van kedve megsimogatni a kutyát, van kedve szeretni.
Én ezt sokszor tapasztaltam. Egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy leguggoljak, és megszeretgessem a kutyáimat. És nem csak a kutyáimat. Késztetést éreztem, hogy írjak pár szép szót a barátaimnak, ismerőseimnek, valamit megköszönjek, valamiért hálát adjak, valakit nagyra becsüljek. Ez a szeretet. Ami egy energia az emberben, ami ha megjelenik, akkor van kedvünk szeretni. A meditációnál megtöltődik belőle az ember. Miért? Mert a meditációnál az összes figyelmünket szeretetre irányítjuk hosszabb ideig. Amit megfigyelsz, annak az energiaértékéből feltöltődsz, és az energia megnyilvánul benned. Ha szeretet figyelsz meg, akkor feltöltődsz szeretettel, lesz kedved szeretni.
Nem csak meditáció után érzi az ember a szeretetet. A nyaralásból hazaérkezve is van kedvünk megsimogatni a kutyust. Szombaton is több kedvünk van megsimogatni, szeretni a kutyust. Egy hosszabb túra után a természetben, is van kedvünk szeretni. Egy virágos mező közepén üldögélünk egy órát, azután is lesz kedvünk szeretni. Jóisten úgy teremtette meg a Földet, hogy ragyog a szeretettől. Ahol a természet még érintetlen, ott még nagyon magas a rezgése, - mi nem tudatosítjuk, hogy azáltal hogy nézzük, feltöltődünk az energiaszintjéből. Az az ember aki feltöltődik szeretetből, olyan dolgokat kezd csinálni, amik a szeretet rezgésszintjén rezegnek. Főzhet, barkácsolhat, képet festhet, zenét szerezhet, az ragyogni fog. Szépnek, magasabb energiaszinten gyönyörűnek fogjuk érzékelni. A világ legszebb, legdrágább festményei mind magas rezgésen születtek. Az ember elé áll, és negyed óra bambulás után szeretetet érez. Feltölt, ugyanúgy ahogy a meditációban a magas rezgésű zene. Olyan zene, amit olyan emberek adtak elő, akik magasan rezegtek.
Az a fontos, hogy az ember kitudja kapcsolni az elméjét. Ami a hatodik érzékszerve. Nagyon sok figyelmet elvesz, az elménkben nagyon sok olyan gondolatot figyelünk meg, amelyek rezgésszintje alacsony. A saját elménk tart minket alacsony rezgésszinten, félelemben. A meditációnál tudatosan leállítjuk a gondolkodást, felszabadítjuk a figyelmet, és csak a fülre összpontosítjuk. Mindegy mennyi bajunk van, mennyi okunk van az aggódásra, akarattal befejezünk gondolkodni rajta. Ami nem egyszerű, mert az elme újra, és újra beindul, ránk erőszakolja az aggódó gondolatokat. Vagy bármilyen gondolatokat, amik messze vannak a magas rezgéstől. Körülbelül 20 perc ellenállás után, az elme leáll, a figyelem felszabadul, és a fülünkhöz összpontosul. A fül segítségével figyelünk meg egy nagyon magas rezgést, és abból töltődünk fel. Amikor a természetben sétálunk olyankor a szemünkkel figyeljük meg a szép tájat, fülünkkel a harmonikus hangokat. Minél jobban kitudjuk kapcsolni az elménket, minél jobban feltudjuk szabadítani a figyelmünket, annál koncentráltabb figyelmet tudunk összpontosítani egy nagyon magas rezgésű pontra, annál nagyobb szeretettel töltődünk fel. Annál nagyobb késztetést fogunk érezni, hogy megsimogassuk a kutyát, vagy valakinek jót csináljunk. Annál nagyobb kedvünk lesz. A meditációban ezt úgy hívják, hogy minél mélyebbre mész, természetes állapotodban minél jobban belesüllyedsz, belefeledkezel egy tevékenységbe. Megszűnik körülötted a világ, és az időérzékelésed is. Mert elveszed az elmédtől az összes figyelmedet. Az összes figyelmedet egyetlen pontba összpontosítod. Hatalmas szeretetet képes érezni az ember, ha képes az összes figyelmét egyetlen pillanatra, nagyon magas rezgésre összpontosítani. Én megéltem, gyönyörű érzelmi állapot az eredménye, maga a mennyország, és akkora szeretetet érzünk, amit sose tudtunk volna elképzelni.
Minden embernek az lenne a feladata, hogy törekedjen elcsendesíteni az elméjét, és keresse a szépet a környezetében, minél magasabb rezgésű energiákkal töltse fel magát. Minél jobban elkezdjen szeretni, minél több kedve legyen szeretni, megsimogatni, jót csinálni. Ez metafizika. Kell vele foglalkozni, nem egyszerű megtanulni az elme elcsendesítését, figyelem összpontosítását, megtanulni, hogy minek milyen rezgése van, - hogyan kell élni a hétköznapjainkat, hogy állandóan töltődjünk. De nem egyszerű megtanulni autót vezetni sem, mindennel foglalkozni kell. Viszont a tartós boldogsághoz csak ez az út vezet. A tudatos lélekemelés, a tudatos szeretet energia beengedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése