Egy Marsi Történet.
A Mars kezdetben bővelkedett vizekben. Növények és állatok népesítették be. Kék egén gyönyörű felhők úsztak át. Békés hely volt.
Három emberhez hasonló törzs élt a bolygón. Tudták, hogy honnét származnak és tudták, hogy mire lehetnek képesek. Nem voltak választott vezetők, mindenki érezte, hogy mit kell tennie és e szerint cselekedtek, illetve ebben segítették egymást. Képességeiket tekintve, mindenki más-más szinten állt. Annyira élte meg mindenki a képességeit amennyire arra éppen szüksége volt.
Az itt élők tudták, hogy más bolygókon is élnek, hozzájuk hasonló, vagy más, a mi szemünkkel furcsának mondott „lények”. Voltak békések, akik segítettek, segítenek más népeken, de voltak hódítók is, akiknek nem számított milyen szándékúak egy-egy új bolygó lakói, vagy lerohanták őket tárgyalás nélkül, vagy szövetségesként álltak melléjük, hogy így előzzék meg a harcokat.
Egy ilyen nép érkezett a naprendszerbe. A Marson csak Fekete Maszkosoknak nevezték őket. Nem egységes nép volt. A seregük gyalogosai leginkább a szövetséges vagy leigázott népek lakosaiból álltak.
Egy napon egy Fekete anyahajó érkezett meg a Marshoz. A három nagy törzs három „vezetője” ment küldöttségbe a Fekete Maszkosokhoz.
- Ti is érzitek ezt a szándékot?
- Rossz a rezgésük.
- Hódítani jöttek.
- Ezt nem engedhetjük
- Hallgassuk meg előbb, hogy mit mondanak.
A Fekete maszkosok követe a Fekete hajón fogadta a hívott küldötteket. A Fekete követ egyedül, egy pult mögött ült. A teremben halvány fények és sötét falak. A Marsi három követ üdvözölte a Feketét.
- Üdvözlünk a bolygónknál.
- Én is üdvözöllek benneteket.
- Mi céllal érkeztetek ide? Kérdezte az egyik Marsi gyanakodva, de nyugodt hangon.
- Birodalmunk terjeszkedik. És már közel száz bolygó állt mellénk. Szeretnénk ha ti is követnétek a példájukat.
- Valóban? Lépett előre a középen álló követ. Szúrós szemmel nézett a maszkosra. Az emlékeiben és szándékaiban olvasott. Megnézte mi vár azokra, akik csatlakoznak a birodalomhoz. Az elfoglalt vagy éppen szövetséges bolygókon csak szolgaságot látott. Megnyomorított szellem és lélek, egy olyan világ, ahol az egyetlen cél a birodalom szolgálata, ahol nem lehet vélemény, gondolat. Ahol a szellem rabságban éli anyagi életét.
- Nem kérünk ebből. Itt szabadok vagyunk és békében élünk.
- Ha nem álltok át hozzánk önként, akkor erővel csatlakoztok. Egy elmaradott bolygót könnyedén el tudunk foglalni.
- Mi egységben élünk, nincs szükségünk fegyverre, de ellenetek bevetjük minden erőnket.
- Nincs már miről tárgyalnunk. Menjünk.
- Hogy merészelitek csak így itt hagyni a Hatalmas Birodalom Nagyságos Követét?
- Nagyságos követ? Lehetett hallani az egyik követ szavát. Majd eltűntek az ajtó mögött.
- A követ tombolt dühében. Nem volt még olyan eset, hogy ilyen módon álltak volna nekik ellent. Arra se nagyon volt példa, hogy ellenálltak volna. A mostani viszont egy olyan sebet ejtett a követ büszkeségén, ami véres bosszút követelt.
A Marsi követeket hajóról való távozása után, a Fekete hajó rögtön indult is vissza központjukba.
Hónapok teltek el. A Marson már készen álltak a fegyverek az összecsapásra. Épültek az első űrbázisok és nagyobb űrhajók. A Marsi fegyverek ugyan már készen álltak az összecsapásra, de nem bizonyultak elégnek az ellenség ellen. A légvédelmi ágyúk tüzeltek a bolygó mellett megjelenő hatalmas hajóra, de nem sok kárt tettek benne.
Kisebb négyzetes alakú kabinok váltak ki a hajóból és szántották át a Mars egét. Sokat sikerült kilőni közülük, de még így is jócskán maradt, ami elérte a földet. Ezekből fekete maszkos és fekete védő ruhás katonák meneteltek ki. Kezükben fegyverek.
- Menjen mindenki a házába. Harsogták a hangok a katonák közül.
A város főterén egy szökőkút szerű építmény állt. Mögötte próbált elbújni egy kislány a szemből érkező katonák elől. De nem sikerült neki.
- Mit csinálsz itt, kölyök? Nézett rá az arctalan alak. A lány rémült szemekkel bámult rá vissza, majd hirtelen felpattant és haza rohant. A katonák végig meneteletek a városka utcáján.
- Anya, anya! Itt vannak!
- Kik vannak itt?
- A fekete ruhás bácsik. Az anya megdermedt és riadtan kapta föl a gyermekét.
- El kell bújnunk.
- De apával mi lesz?
- Ő messze van innét. Biztosan jól van.
- Anya, félek. Pityeredett el a kislány.
- Ne félj, ölelte magához az anya. Most pedig gyere, elmegyünk innét, amíg lehet.
A kislány apja egyike volt azoknak a Marsiaknak, akik a fegyvereket fejlesztették és harcoltak a fekete katonák ellen. Bármennyire szeretett volna találkozni újra a család, már nem volt rá lehetőségük. Túl mesze voltak egymástól és hiába kelt útra a kislány és az anya, már nem érhették a kutató várost.
A Marsi sereg összecsapott a Feketékkel. A bolygó több pontján zajlottak a harcok. A Feketék voltak túlerőben, a marsi erők azonban képesek voltak velük felvenni a harcot.
Nem csak fegyvereket használtak. Használták szellemi erejüket is. Többen összedolgozva egész csapatokat tudtak visszalökni. A Marsi sereget két csapatra lehetett osztani: az egyik a „hagyományos” fegyvereket használta, a másik szellemi erővel harcolt az ellenség ellen. A két csapatot úgy osztották el, hogy tudják egymást segíteni.
Marsiak sokkal kíméletesebbek voltak, mint a Feketék, náluk nem volt cél a mészárlás, a minél több áldozat. A Marsiaknak több csatatéren is sikerült visszaszorítaniuk a Fekete erőket.
Ám a Marsot akkor nem csak egy támadás érte. A bolygó nagy részét óceán borította. Ezt az óceánt vette célba egy hatalmas meteor. Nem tudni, hogy a Feketék állították-e erre a pályára vagy a természet.
Amikor a Feketék érzékelték a veszélyt, visszahívták a seregeiket az anyahajóra. A Marsiak, akit csak tudtak, hajókra tereltek és elhagyták a bolygót. Az űrből nézték végig otthonuk pusztulását. Ahogy a meteor belép a légkörbe, felizzik és izzó kőként csapódik a vízbe.
A meteor lökése árvizet okozott. Becsapódásának és robbanásának hője és ereje pedig elpárologtatta a vizet. A szökőár után tüzes ár következett. Az egész bolygó beleremegett. A bolygótestéből kiszakadt darabok újra az űrbe kerültek majd idővel ezek vissza csapódtak a bolygó testébe.
A Fekete Birodalom elment a Marsról és oda nem is tértek vissza. A túlélő Marsiak a szomszédos és lakható bolygóra költöztek, a Földre, ahol addigra már voltak emberek más-más fejlettségi szinten.
Idővel néhány marsi hajó visszatért a szülőbolygóra, hogy megnézzék, mi maradt meg régi otthonukból. Ők ott maradtak és azóta is igyekeznek rendbe hozni a katasztrófa nyomait. A fekete birodalom pedig azóta már a Földdel próbálkozik, de már nem nyílt támadással. Amikor a Földhöz jöttek látták, hogy hasonló ellenállásba ütköznének mint a Marsnál, ezért stratégiát váltottak... a többi pedig már ismert.
A Marsra feltehetőleg a vízért és az újabb „szolgákért” mentek a Feketék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése