Személyiség változások.
Van egy pont ahol többé nem lehet fájdalmat okozni az embernek. Általában egy hatalmasat kell hibázni, szanaszét hullik az életünk, többé nem érezzük úgy, hogy bárki felett is ítéletet mondhatunk. Ekkor végtelenül elfogadóak, alázatosak leszünk. Bármit mondanak nekünk, bármit tesznek velünk, többé nem jelenik meg az ego, nem jelenik meg az ÉN. Mindig minden tökéletes. Ekkor már nem lehet fájdalmat okozni nekünk.
Amíg vagyunk valakik, amíg vannak számunkra fontosabb és kevésbé fontosabb emberek, amíg az ÉN valahol elhelyezkedik a társadalmi hierarchiában, addig tudnak fájdalmat okozni. Mindenki arra vágyik, hogy minél többen szeressék, és a számunkra fontos embereket féltjük. Ő tőlük kapjuk a szeretetet. Nekik köszönhetően nem félünk ezen a világon. Ezekkel az emberekkel szemben elvárásaink vannak. Ha úgy látjuk, hogy kevésbé kedvesek, vagy egyenesen buták, gonoszak velünk, akkor lelki fájdalmat érzünk.
Ha egy idegen ember fellök minket az utcán, akkor előfordulhat, hogy megtámadjuk. Ha ugyanezt számunkra egy fontos ember teszi meg, akkor tűrünk, visszafojtjuk a dühünket. Ha nagyon fontos ember, akkor mosolygunk. A személyiségünk változik, a reakcióink változnak attól függően, hogy mennyire fontos számunkra az emberi kapcsolat. Minél fontosabb a másik ember jelenléte az életünkben, annál megbocsájtóbbak vagyunk. Minél kevésbé fontosabb, minél jelentéktelenebb a másik élete, annál arrogánsabbak vagyunk.
Az egyik embernek megbocsájtjuk, hogy fellök minket az utcán, mosolygunk, hogy csak viccelt, a másik embernek öt perc múlva neki ugrunk, mert csúnyán nézett ránk. Sokszor figyelmes lettem ezekre a személyiségi változásokra környezetemben. Van egy ember akivel tök jól kijövünk, de amikor megjelenik egy harmadik ember is a társaságban, a másik személyisége teljesen megváltozik. Ez nagyon gyakori mind baráti, haveri társaságokban, mind családokban. Édesanyád nagyon kedves, szeretetteljes veled, de ha megjelenik a nővéred, akkor másképp kezd viselkedni veled a jelenlétében. Gonoszkodni kezd. Az ember nem érti mi történik, nehéz felismerni hogy nem velünk van a baj, nem azért kezdtek buták, lekezelőek lenni velünk, mert hibáztunk, hanem azért mert megváltozott a személyiségük egy harmadik fél jelenléte hatására. Sokszor megbántódunk, sokszor lesz lelki fájdalmunk ilyen esetekben, számunkra fontos személyek sokszor látszólag érthetetlenül furcsán kezdnek viselkedni. Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy több alkalom után felismerje a logikai összefüggéseket, hogy a harmadik fél jelenléte változtatja meg a másik viselkedését.
A tudás legyőzi a félelmet, a negatív érzelem családot. Ha már tudjuk, hogy nem sokára érkezik a harmadik fél, várhatón a másik ember viselkedése változni fog, akkor nem fog fájni. Tudjuk, ha újra kettesben maradunk, akkor újra szeretetteljes lesz. Hogy miért változik meg a személyisége? Mert alárendeli magát a harmadik félnek. Fél tőle, fél elveszíteni, túlszereti. Velünk azért lesznek lekezelőek, mert ilyenkor ezen emberek úgy próbálnak kiegyensúlyozni, hogy ők más embereket rendelnek maguk alá. Túl kedvesek, elnézőek lesznek a harmadik féllel, a mérleg kibillent másik oldalán túl hamar fognak belénk harapni, aránytalanul negatívak lenni. Az ember csak akkor tud szeretetben élni, ha senkit nem emel maga fölé, ha senkit nem félt elveszíteni, senkit nem tart többre magától, túl fontosnak. A szeretet csak a középpontban van. Ha már imádsz valakit, akkor a mérleg másik oldalán utálni fogsz valakit. Ha már imádsz valakit, azt már nem szereted, azt már túl szereted. Ne engedd meg embertársaidnak, hogy maguk fölé emeljenek bármilyen módon, mert akkor gonoszkodni fognak másokkal. Ez minden esetben megtörténik. A maffia tagok a maffia főnöknek mindent elnéznek, de a többi embert alacsonyabb rendűnek nézik. A szerelmes ember mindent elnéz a szerelmének, de a családjával felsőbbrendűen kezd viselkedni. A főnök kedvence kinyalja főnök seggét, de a kollégákat kutyaként kezeli. Anyuci egyetlen pici fiát az egekbe emeli, de a többi testvérrel mostohán bánik. Minden esetben igaz. Minden esetben megváltozik a személyiség a számunkra fontos emberek közelében, úgy hogy ezt észre se vesszük, nincs róla tudomásunk. Viselkedésünk torzult szeretettel fog a felsőbb rendű személy felé viszonyulni, és gonoszsággal az alsóbb rendűbbek felé. Ez nem szeretet. Ebből a helyzetből nehéz szabadulni. Az ember úgy érzi, hogy a felsőbb rendű ember bezárta a lelkét. Amikor nincs vele, akkor haragot érez, hogy egyedül hagyta, nem foglalkozik vele, pedig számára ő mennyire fontos, mennyire szereti. Torzult szeretete fojtogató. Amikor vele van, akkor egy csapásra minden bánatot elenged, és kiszolgálja, mint egy kiskutya, az is mindegy ha kilöki az úttestre. Az ember úgy tud kiszabadulni, ha megmondja, hogy többé nem engedi hogy alsóbb rendűként kezelje, ez nem szeretet, többé egyenlőségre vágyik. Nem fél attól, hogy a kritika végett elhagyják, egyedül marad, figyelem, szeretet nélkül marad. Ez nem szeretet. Szeretet csak a középpontban van, a nemszeretés/gonoszság és a túlszeretés/torzult szeretet a félelem érzelmek negatív családjába tartoznak, szenvedtetik az embert.
Miután egyszer elég nagyot hibáztunk, már többé nem tartunk tőlünk senkit kevésbé jónak, ezzel arányosan megszűnünk bárkit is magunk fölé emelni. Az elfogadásban, alázatban megtaláljuk a középpontot, elkezdünk szeretetben élni. Többé soha nem változik meg a személyiségünk senki hatására, senki közelében. Senkinek nem okozunk többé tudatlanul, akaratlanul lelki fájdalmat, egy harmadik fél hatására. Csak a középpontban egyensúlyban van szeretet, csak ott szűnik meg a jó és rossz fogalma, az alsóbb és felsőbb rendűbb emberek fogalma, az imádat és utálat fogalma. Ott szűnik meg az egó, az ÉN fogalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése