Összpontosított figyelem.
Az ember képes feltöltődni egy bizonyos energiával, aminek hatására szinte sugározni kezd a boldogságtól, ragyognak a szemei, szeretetet érez. Az ember úgy van megteremtve, hogy képes saját magát feltölteni energiával, vagy amíg tudatlan a saját metafizikájára, addig képes lecsökkenteni saját maga életenergia szintjét. Az ember körül van egy aura, ami léleknek is nevezünk, ami olyan mint egy energiatároló rendszer, egy akkumulátor, amely képes felhalmozni energiát, és képes kiürülni, alacsony energiaszinten tartózkodni. Tehát van egy testünk, amire tudatosak vagyunk. Van körülöttünk egy energiaburok, az aura, amit nem látunk, de magasabb töltődési szinten érzékelünk, - érezzük egymás kisugárzását. És van a fejünk, fejünkben az elménk, ami az irányítóközpontja az energiatöltődésnek. A gondolataink hatására halmozódnak fel energiák az auránkban, vagy épp kiürülnek. így épülünk fel test-szellem-lélekből. Szellem az elménk, lélek az auránk.
Ha már ezt tudjuk, akkor elkezdhetünk próbálkozni, elkezdhetjük tudatosan megtanulni feltölteni az energiaburkot. Nincs más dolgunk, mint nagyon csodálatos pontokat kell megfigyelnünk lehetőleg egész nap. Így működik a töltődésünk, hogy az elménk által a figyelmünket, valami gyönyörűre, csodálatosra irányítjuk, - ekkor az aurába elkezd befolyni az életenergia. Akkor az igazi, ha valóban valamit nagyon nagyra értékelünk, valamit nagyon gyönyörűnek ítélünk meg, figyelünk meg. Ekkor kitágul az energiakapu, és ömlik az auránkba az életenergia. Ha egész nap ezt csináljuk, még akkor is heteknek, hónapoknak kell eltelnie, hogy visszatöltődjön az auránk a megszületéssünkor tapasztalt életenergia szintre. Hat éves korig aránylag megmaradunk magas életenergia szinten, de azután ahogy egyre aktívabb az elménk, egyre többet gondolkodunk, - egyre több alacsony rezgésű életenergiát engedünk be az auránkba.
Akkor az igazi a töltődés, amikor az összes figyelmünkkel valami gyönyörűt figyelünk meg. Ez nem egyszerű. A tudatalatti az emberben egy olyan rendszer, mint egy határidő napló, ami emlékeztet minket a feladatainkra. Kéretlenül is beugrálnak emlékeztető gondolataink, kéretlenül is kérdés nélkül lekötik a figyelmünk bizonyos részét. Jó esetben csak kevesebbet, de van hogy a figyelmünk tetemes része a tudatalattihoz van kötve, folyton csak a feladatokon, gondokon agyalunk. Csak olyankor kapcsol ki ez a rendszer amikor nincs semmi gondunk, semmi feladatunk. Csak olyankor szabadul fel az összes figyelmünk, csak olyankor vagyunk képesek megerőltetés nélkül könnyedén a felhőkre, fákra, tájra, virágokra, emberekre figyelni. Ez általában kiránduláskor megtörténik, amikor nincs semmi gondunk, tudatosan megpróbáljuk elfelejteni az otthoni életünket, mindent megteszünk, hogy kikapcsolva maradjunk. Kikapcsoljuk a tudatalatti határidőnaplót, titkárnőt, ne ugráljanak be gondolataink, ne érezzünk késztetést foglalkozni velük, hanem üres legyen az elménk, könnyedén a jelenben, mostban legyünk az összes figyelmünkkel. Ekkor kell megkeresni a gyönyörű pontokat, mert ekkor az összes figyelmünkkel rátudunk kapcsolódni, ekkor tágul ki bennünk az energiakapu. A naplemente gyönyörű. Sokan számolnak be arról, hogy kiránduláskor a naplemente megfigyelése közben nagyon erőteljes pozitív érzelmeik voltak, emelkedett érzelmi állapotba kerültek, oktalan szeretetet éreztek. Egy hétig gyönyörű tájakon, összpontosított felszabadult figyelemmel, igazi energiafürdő a léleknek. Látjuk is a hatását, a hazatérőkön lehet látni, hogy szinte ragyognak, életerősek, boldogok, vidámak, mint gyerekkorukban.
Ha az ember mindenét elveszíti, és nem lát semmi esélyt arra, hogy a dolgok helyrejöjjenek, akkor befejezi a gondolkodást, a figyelme felszabadul, mint a kirándulóknak. A legtöbb ember így világosodik meg, mert így hetekig gondtalan állapotban tud maradni. Saját tapasztalatom, hogy a hétköznapi életben, amikor programozott a figyelmünk a tudatalatti által, akkor korán reggel, és késő este a legegyszerűbb összpontosítani a figyelmet. Korán reggel, pl. hajnali öt órakor még alszik a tudatalatti, általában fél nyolcig csendes. Ilyen időtájban még nincsenek megszokott feladataink. Ekkor még egyszerűbb összpontosítani az összes figyelmet. És ha megtesszük, és gyönyörűre irányítjuk, mondjuk megnézzük a napfelkeltét, és közben szép relaxációs zenét hallgatunk, akkor megtapasztaljuk azt az érzelmi állapotot, amit ide leírtam. Ugyanígy este kilenc óra után már könnyebb összpontosítani a figyelmet, csak akkor a test már kicsit fáradtabb. A meditáció is erre szolgál, hogy 20-25 perc ellenállással elcsendesítjük az elmét, kikapcsoljuk a tudatalattiból beugráló gondolatokat, majd valami nagyon szépre összpontosítunk. Legyen az egy elképzelt vízesés, egy virágos mezővel, vagy egy gyönyörű zene, vagy egy nagyon finom illat, - vagy mindhárom egyszerre. Lényeg, hogy úgy gondoljuk, hogy valami csodálatosat, gyönyörűt tapasztalunk. A gondolatot követni fogja az energiakapu, érezni fogjuk, azt amit gondolunk. Így működünk.
Egyre többen ismerik fel magukban a lelket, egyre többen kezdik tudatosan feltölteni. Felismerik, hogy csupán testként érzékelni magunkat, gondolatainkat-lelkünket kiszolgáltatva a külső körülményeknek, nem túl bölcs dolog. Mert azért élünk, hogy boldogok legyünk, és boldogságot akkor érzünk, amikor az összes figyelmünkkel gyönyörű pontokat figyelünk meg. Sokan kilépnek a mókuskerékből, a nyugati világban lehetetlen feladatok nélkül maradni, lehetetlen elcsendesíteni a tudatalattit, folyamatosan az összes figyelmünkkel valami csodálatosra figyelni. Márpedig ez a megvilágosodás útja, ha követni akarjuk Jézust, Buddhát, ha megakarjuk tudni, hogy valóban mire vagyunk képesek, kik vagyunk, mi a létezésünk célja, akkor ezen az úton kell haladni. Sokan elvonulnak a világtól, olyan központokba, ahol napi három óra munkáért kapnak ételt, szállást. A munka is a természetben van, nem egy zúgó gyárban. Ezek az emberek már feladatok nélkül, szabadon élnek, a tudatalatti minimálisan aktív. Ezek az emberek már egész nap a gyönyörű dolgokra figyelnek, egész nap a lelküket töltik, törekedve arra, hogy egyre magasabb életenergia szinteken legyenek kiegyensúlyozódva, egyre több képességük ébredjen fel. Ez az emberi lét célja, ez a továbblépés útja, erről a fejlődési szintről. Egy bizonyos életenergia szinten az ember felemelkedik, és elhagyja a reinkarnáció körforgását, állandó tudathoz jut. De ennek az állapotnak az eléréséig, nagyon sok olyan napnak kell eltelnie, amikor egész nap, az összes figyelmével, valami csodálatosra, gyönyörűre összpontosított. Egyetlen gond nélkül, egyetlen negatív gondolat nélkül, egyetlen félelem nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése