Boldogság.
Gyakran megfeledkezünk arról hogy mit is jelent a boldogság. Ugyanis a boldogság a mi hozzáállásunk a dolgokhoz. Ha jól megfigyeled, vannak emberek akik örülnek ha kapnak egy növényt, miközben mások nagyon elégedetlenek. Mivel kertész vagyok, dísznövényeket termesztek és forgalmazok, idővel megfigyeltem, hogyan reagálnak az emberek amikor növényeket küldök gyorspostán keresztül. Sajnos sokan nem értik hogy a netten miért van kivirágzott növény kiállítva és miért kapnak csak egy leveles cserepet, amelyben a növény van. Nem ítélem el őket, ők az ostobák kategória, mert nem olvasták el amit ír a kép mellett, hanem csak kép szerint rendeltek. Ezeket én fogyasztóknak is szoktam nevezni. Ők azok akik megveszik a készen kivirágzott növényeket a virágüzletből vagy a nagy-áruházakból, és 1-2 hét alatt megölik, aztán kidobják és vesznek más virágot helyébe. Jobban szeretem a kertészeket, akik ha kapnak egy apró gumót, magot vagy akár egy letört hajtást is, abból egy szép növényt nevelnek.
Valójában nincsenek valós adatok, tizedesvesszővel kiszámolva, de a nagyja kábé elégedett. Aztán vannak akik se így se úgy, de azért elfogadják hogy hát legyen, miközben vannak olyanok akik valósággal toporzékolnak elégedetlenségükben.
Így van ez a valós életben is. Ha valakinek adsz egy ajándékot, annak egy része örül, egy része közömbösen veszi, és lesz olyan is aki elégedetlenkedni fog, sőt talán még le is ordítsa a fejedet.
Íme egy tanmese hogyan kellene megtanítani az elégedetleneket.
Tanmese az elégedetlenek tanításáról:
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked'? - kérdezte a Mester.
- Esküszöm, bármit megteszek.
- Jól van. Hány állatotok van?
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Boldogság? - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése