Szeretetet érzek.
Előfordult már veled, hogy érthetetlenül egyik pillanatról a másikra szeretetet kezdtél érezni? Van egy nagyon jó barátnőm, aki nem olyan rég írt nekem egy kedves üzenetet, amiben megköszöni, hogy mindig kedves voltam vele, és elmondja, hogy nagyon szeret. Kedve támadt szeretni, valakit nagyra becsülni, valamiért hálásnak lenni, valamit megköszöni.
Többször előfordul velünk az életben, hogy látszólag érthetetlenül hirtelen felemelkedett érzelmi állapotba kerülünk, és szeretetet érzünk. Mivel eddig kevés önismeretünk volt, kevés tudásunk volt arról, hogyan kapcsolódik össze az elménk a lelkünkkel, hogyan áramlanak belénk életenergiák, mi váltja ki a változásukat, beáramlásukat, - ezért nem értettük mi történik velünk, miért fordulhat elő, hogy szeretetet kezdünk érezni. Nagyon sokat mozaikoztam, kutattam a válaszokat, mire világos lett. Aki szán időt a válaszok tanulmányozására, az elérheti tudatosan, akarattal kiválthatja a szeretet érzetét.
A barátnőm akkor érzett szeretetet, amikor a megszokott ismétlődő hétköznapok után, egyik nap odaadta a gyermekét anyukájának megőrzésre, ő pedig elautózott egy közeli városba. Körülbelül 50 kilométert autózott. Az autóban végig hangosan mantrákat (spirituális relax zene) hallgatott, és énekelte is őket. Csinálta ezt egy ideig, majd felismerte, hogy szeretetet érez. Amikor szeretetet érzünk, olyankor késztetés érzünk, hogy megsimogassuk a kutyust, gyermekünket, megdicsérjünk valakit, értékeljünk valamit, valakit. Ő nekem írt, nekem adott a gyönyörű energiából ami belé áramlott.
Elmagyarázom mi történt vele. Mi a figyelmünk vagyunk. Amikor még gyerekek vagyunk, kevés emlékünk van még, akkor az összes figyelmünkkel jelen vagyunk, azt figyeljük ami körülöttünk van. A fákat, természetet, állatokat, embereket. Miután egyre idősebbek vagyunk, egyre több emlékünk, valamint vágyunk, tervünk, felelősségünk van, - annál aktívabbá válik az elmejátékunk. Annál több figyelmünket elvon az elménk az öt külső érzékszervünktől. Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás. Annál kevésbé tudunk figyelni velük, annál érzéketlenek lesznek. Az elménk, agyunk a hatodik érzékszerv ami a hétköznapjainkban lefoglalja a figyelmünk döntő részét. Nem nagyon vesszük észre, hogy folyton gondolatok áramlanak a fejünkben. Képek a múltból, jövőből, fantázia világunkból. Általában minden ember fél a jövőtől. Fél, hogy nem úgy fognak sikerülni a dolgok ahogy eltervezte. Fél a veszteségektől. Nagyon sok negatív gondolata van. Ritkán fordul elő a természetes állapotukban, hogy megtudjuk szakítani a gondolatáramlást, kikapcsolunk, kicsit elfelejtjük a gondokat, életünket. Nyaralás alatt sikerül. Olyankor akarattal törekedünk arra, hogy elfelejtsük a hétköznapokat. kikapcsoljuk a telefont, eldöntjük, hogy most elfelejtjük a munkahelyet, az otthont, a problémákat. Ilyenkor felszabadul az elmétől a figyelem, elérhető lesz a jelenben, az öt érzékszervünknek. Ilyenkor van a döntő pillanat, hogy elkezdhetünk szeretetet érezni. Nem biztos, hogy sikerülni fog, hiába szabadult fel a figyelmünk az elménktől. Attól függ, hogy a felszabadult figyelmet mire összpontosítjuk.
Meg kell értenünk, hogy attól függetlenül, hogy a világunkban tárgyakat, embereket, egyéb fizikai anyagot látunk, mindenben van lélek. Minden energiából épül fel. Csak azok látják fa és fa között a különbséget akik látják az aurát. A körülöttünk lévő világ különböző energiaszinteken létezik. Egy virág sokkal magasabb energiaszinten rezeg, mint egy cigaretta csikk. Mi érezzük az energiaszinteket, szépnek tudatosítjuk a magasabb energiaszinten létezőket, gyönyörűnek, csodálatosnak a még magasabbakat. Akkor érzünk szeretetet, amikor az elmétől felszabadult figyelmet, összpontosítva nagyon magas rezgésű pontra irányítjuk, és egy darabig otthagyjuk a figyelmünk. Legyen az egy tengerparti naplemente, egy botanikus kert, egy völgy látványa a hegycsúcsról, vagy a szerelmünk akit csodálatosnak ítéltünk meg. A barátnőm az autóban megszakította a gondolatáramlását, azáltal, hogy kimozdult a mókuskerékből, napi ritmusból, - és a felszabadult figyelmét nagyon magas rezgésű mantrára irányította. Nem tudom mennyi ideig hallgatta, de fél óra már elég, hogy akkora életenergia töltődést érjünk el, amit már szeretetnek érzünk.
Két feladatunk van, hogy szeretetet érezhessünk. Az első, hogy megtanuljuk felszabadítani a figyelmünk az elmétől, a másik, hogy megtanuljuk, megértsük mit kell megfigyelnünk, minek van nagyon magas rezgése. Ez a recept. Ha ez sikerül, akkor felemelkedhet az érzelmi állapotunk, elkezdhetünk szeretetet érezni, elkezdhetünk boldogan élni. Ami minden ember életcélja.
Az első feladat a nehezebb. Meditáció erre van kiélezve, hogy felszabaduljon a figyelmed. És képzelegj, hogy egy csodás helyen jársz. És persze füledben ott szól a gyönyörű zene. A meditáció se működőképes, ha a felszabadított figyelmed egy negatív pontba irányítod. Összpontosított figyelemmel már oda kell figyelni, mire figyelünk, mert a félelemből is nagyot kortyolhatunk, mélyre zuhanhatunk ha egy erősen negatív pontból töltődünk. Estére már a legtöbb ember kikapcsol. ekkor bekapcsolja a TV-ét és megnéz egy horror, vagy egy háborús filmet. Aztán nem érti miért van tele rossz érzésekkel. Nem csak szeretetet érezhetünk, nem csak a szeretet rezgésből töltődhetünk fel. Amikor valakinek a szeme előtt leég a háza, olyankor az összes figyelme egy nagyon negatív pontra összpontosul. Helyben megőszül. Nem mindegy hogy a felszabadított, összpontosított figyelmet milyen energia értékű pontra irányítjuk. Estére amikor már elkezdünk kikapcsolni, törekedjünk arra, hogy hallgassunk szép zenét, sétáljunk a természetben. Nyaraláskor törekedjünk arra, hogy szép helyeket látogassunk meg, lehetőség szerint érintetlen nemzeti parkokat, tengerpartokat. Hétköznapokban változatosan éljünk, ne engedjük hogy napirendszerűen ugyanazokat a feladatokat ismételjük, mert abba nagyon beletud kapaszkodni az elme, észre se vesszük, és egész nap a következő feladatokon fogunk agyalni. Éljünk változatosan, csináljunk meglepő dolgokat, azzal lyukat ütünk a kényszeres gondolatáramláson. És ha sikerült, akkor magas rezgésre irányítsuk a felszabadult figyelmet. Biztosan megtapasztaljuk a szeretet érzetet, ez nem egy egyedi dolog, ez az emberhez kötődik, ez metafizika. Mindenki aki ezt végigcsinálja, szeretetet fog érezni.
Nagyon sokat segít a futás is. Futáskor figyelned kell hova lépsz, valamint annyi belső szervednek kell figyelni, hogy az elmétől felszabadul a figyelmed. Megszakad a gondolatáramlás. Hallgass szép zenét, és fuss szép tájakon. Mire végeztél, lehet hogy testileg kimerülsz, de lelkileg feltöltődsz, szeretetet fogsz érezni, kedved lesz megsimogatni, megszeretgetni valakit. Nagyon jó gyakorlat, ha az időn keresztül állítod le az elméd. Az elme aktivitása szorosan összefügg az időérzékeléssel. Minél aktívabb az elméd, minél jobban félsz, annál erősebben érzed az időt, annál nagyobb késztetést érzel arra, hogy az órádra tekints. Ne tekints az órádra, ne gondolkozz azon, hogy még mennyi időd maradt, ne félj. Ezt egy egyszerű gyakorlattal megoldhatod. Állítsd be a telefonodon az időzítőt, és mond magadnak, hogy csak akkor kezdek a következő feladaton gondolkodni, amikor jelezni fog az időzítő, hogy lejárt az egy órád. Ezzel a látszólag semmit mondó gyakorlattal képes vagy leállítani az elméd, képes vagy egész nap meditatív állapotban maradni. Ekkor már csak az marad, hogy tudatosan próbáld megtalálni magad körül a magas rezgésű pontokat, minél többször irányítsd az összpontosított figyelmed a szépre, jóra, szeretetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése