Az idő

Az idő.

Valami nem stimmel az idővel. A teljes képet még nem értem, de már nagyon sok olyan részletet értettem meg, ami azt feltételezi, hogy valamit nagyon félreértünk az idővel kapcsolatban. Felsorolom az észrevételeimet, lehet hogy valaki segíthet a megértésben, kitudja egészíteni további felismerésekkel.

A legújabb felismerésben egy barátnőm segített, valamint egy évvel korábban az édesapám. Apám azt mondta, hogy tíz évvel ezelőtt sokkal több idejük volt. Hogy reggel a barátaival még nyugodtan megkávézhatott, beszélgethetett, és akkor is érkeztek a délelőtt folyamán a betervezett feladatokkal. Mintha 10 évvel ezelőtt egy nap hosszabb lett volna. A barátnőm most arra hívta fel a figyelmem, hogy nézzem meg a harminc évvel ezelőtti 60 éves embereket, meg a mostaniakat. Hogy nem csak a divat miatt fiatalabbak.

Az utolsó öt napban úgy érzékeltem, hogy nincs időm, hogy az eltervezett feladataimmal alig haladok. Mintha más napokon sokkal több feladatot tudnék megcsinálni. Az utolsó öt napban bolygónk egyre közelebb érkezett a napfordulóhoz, és a Schumann rezonancia többször nagyon magas értékeket ért el. A Schumann frekvencia a Föld rezgése, amelynek változásai megfigyelésem szerint szorosan összefüggnek az emberi időérzékeléssel. A Föld Schumann rezonanciája egészen a nyolcvanas évek végéig kitartón 7,4 értéken vibrált, egésszen picike kilengésekkel. Azóta elkezdett ez az érték növekedni. Jelenleg 14 körüli átlagértéket tart, és napkitörésekkor, napfordulók alkalmával eléri rövidebb időszakra a 44-es értéket is. Azt gondolom, hogy ennek az értéknek a növekedésével, összezavarodott az időérzékelésünk.

Nagyon morbid azt feltételezni, hogy napjainkban egy nap már nem 24 óra, hanem egyes napokon, a Schumann rezonancia értékétől függően, akár csak 15 óra. Az óráink pontosan járnak, és a Nap is a megszokott időkereten belül kel fel, és nyugszik le. Mi van akkor, ha felgyorsult a bolygónk tengelyforgása? Vagy a naprendszer forgása? Vagy a galaxisunk, Laniakea szuper halmazunk forgása? Hogyan vennénk észre, hogy nem 24 óra alatt fordul egyet a bolygónk a saját tengelye körül egyet, hanem pl. 15 óra alatt. Nem látnánk különbséget a napfelkelte, napnyugta között. A kvarcóráink a kristályok rezgéséhez igazodnak. Honnan vennénk észre, hogy esetleg a Nappal együtt utazva az űrben, egy olyan energiatérbe áramoltunk be, amelyben a Föld kristályainak megváltozik a rezonanciája? Hogy az anyag atomi szinten gyorsabban kezd rezegni? Az elektronok gyorsabban kezdnek forogni az atommag körül? Hogyan tudatosítanánk? Sehogy. Nincs mihez viszonyítani, mert minden anyag rezgése felgyorsult atomi szinten. Talán a Schumann frekvencia változásain keresztül érzékelhetjük. Itt ugyanaz a jelenség lép fel, hogy mi egy olyan égitesten élünk, ami nagyon gyorsan forog a saját tengelye, és a Nap körül is, de mi ebből nem érzékelünk semmit. Ha egy hosszú vonaton kerékpározni kezdesz, miközben a vonat kiegyensúlyozottan tartja a sebességét, te csak a kerékpár sebességének változásaira leszel tudatos. Mi nehezen fogjuk fel, ha változik a rezonancia, esetleg csak az időérzékelésünkön keresztül. Az ember időérzékelése az egyetlen finom emberi érzékelőszerv, ami képes érzékelni ezeket a kozmikus változásokat.

Játszunk el a gondolattal, hogy lehetségesek ezek a változások. Ha az utolsó 10 évben a 24 óra már csak 16 óra, akkor napi 8 óra veszteségünk van. Az havonta kb. 240 óra. Évente 2880 óra, ami 120 napnak felel meg. Azaz 3 évente egy év veszteségünk van. Ezek szerint a mai 60 éves emberek 56 évesek. És a Schumann frekvencia nem csak az utolsó 10 évebn kezdett el növekedni, hanem 30 éve változik, az utolsó 10 évben csak ugrásszerűen kezdett el növekedni. Ez megmagyarázza, hogy miért tűnnek fiatalabbnak a mai hatvanévesek, mint harminc évvel korábban.

Az időérzékelésünk nem csak a Föld rezgésváltásától függ, hanem képesek vagyunk hatni a saját rezgésünkre is. A Földkörül van egy energiagömb, egy aura, ami rezonál. Ennek a rezonanciának az értékét követi a Schumann frekvencia. De az ember körül is van egy energiagömb, minden embernek van aurája. Mivel a mi energiagömbünk benne van a Föld energiagömbjében, ezért hatással van ránk. De az elménkkel, gondolataink segítségével képesek vagyunk változtatni a rezgésszintünkön. Annak ellenére, hogy a Föld rezgése növekedik, mi elérhetünk magasabb rezgést, vagy sokkal alacsonyabbat is. Ezt a változást szintén az időérzékelésünkben tapasztaljuk meg. Amikor magas a rezonanciánk, akkor szeretetet érzünk. Amikor alacsony, akkor félelmet. Ezzel párhuzamban amikor szeretetet érzünk, úgy érezzük, hogy nincs idő. Egy napot csak egy órának érzünk, gyorsan eltelik az idő. Amikor félelmet érzünk, olyankor lelassul az idő, alig akarnak mozdulni az óra mutatói.

Aki szerelmes, egész nap együtt van a szerelmével, az megdöbbenve veszi észre, hogy már este van. Hova lett a nap. Ugyanígy amikor kirándulunk, olyankor is kiesik az időérzékelés, eltűnnek az órák, nagyon gyorsan eltelik az idő, a napunk. Amikor félünk, vagy olyat csinálunk amit muszáj, olyankor nagyon lassan telik az idő. Nem hisszük el, hogy csak pár perc telt el, olyan érzésünk van, mintha órák teltek volna el. Péntek délután a munkában, vagy a diák, aki fél, hogy kihívják feleltetni, és csak az óráját lesi, hogy legyen már vége ennek az órának.

Az időérzékelésünket a testünk változásai is követik. Olyan mintha, az auránkon belül le tudnánk lassítani az időt. És a testünk lassabban öregedne. Ugyanígy ha felgyorsítjuk, akkor gyorsabban öregedik. Akik stresszes időszakon mennek keresztül, azok láthatóan öregednek fél év alatt, akár tíz évet is. A szerelmes ember picit megfiatalodik, kivirul.

Megint érdekes, hogy annak ellenére, hogy kirándulás alatt gyorsan telnek a percek, elrepülnek a napok, de ha visszagondolunk, olyan érzetünk van, mintha három hónap is eltelt volna, mióta elmentünk otthonról. Megfordul az érzékelés. Ugyanígy ha félelemben éltünk, ha alig akart eltelni a nap, ha egy hét után visszagondolunk, olyan mintha csak egy nap telt volna el. Most volt hétfő, és már megint hétfő van. Most volt karácsony, és már megint karácsony van.

Az is nagyon érdekes, hogy az összes ember aki azt állítja, hogy kapcsolatba lépett földönkívüliekkel, elment velük, vagy elrabolták, felszállt a csészealjra, kivétel nélkül mind arról számol be, hogy időérzékelésében változás történt. Kiesett nekik az idő, azt gondolták, hogy öt percig voltak el, és közben órákig távol voltak. A csészealjaknak saját aurájuk van. Ha ebbe a rezgéstérbe kvarcórával lépünk be, akkor az óra pontatlanul fog járni, miután visszatértünk a Földre.

Akik meditálnak, elérnek egy magasabb rezgést, azoknak is úgy tűnik, hogy csak negyed óra telt el, közben egy órát meditatív állapotban voltak.

Grebenikov orosz tudós, aki a rovarokat kutatta, - felfedezte, hogy egyes méhfajták kaptárai valamiféle energiát sugároznak ki, melyek közelében az órák pontatlanul kezdenek járni. Felfedezte, hogy ebben az energiamezőben a baktériumok, vírusok nem tudnak szaporodni. Ugyanezt az energiamezőt fedezték fel a piramisokban is egy bizonyos térben. Az ételek lassabban öregednek meg, az emberek másképp érzik az idő múlását a királyszobában. A múmia lassabban öregedett, mert a piramisnak ebben a terében sokkal lassabban telik az idő, és ami anyag ezen területen belül van, az annak a rezgésnek engedelmeskedik. Jézus félem nélkül nyúlt a leprásokhoz. Valószínű az ő aurája ezen a magas energiaszinten rezgett, amiben a baktériumok szaporodása teljesen lelassult, az immunrendszer könnyűszerrel eltávolította őket. mert a baktérium, vírus, az alacsony frekvenciákon életképes. Grebennikov állítása szerint összerakta az antigravitációs járművet, képes volt a rovarok tanulmányozása által megépíteni azt a geometriai struktúrát, amelyben a rezonancia megnövekedik, az aura feltöltődik.

Minden arra utal, hogy ha a szeretet által megemeljük az auránk rezgésszintjét, akkor nagyon érdekes dolgok történek velünk. Valahogy kapcsolatba lépünk az idővel, és az antigravitációval. Ezt megtehetjük a saját elménk segítségével, kihatva a saját auránkra, - megtehetjük a Föld bolygó rezgésváltozásával, kiszolgáltatva a kozmosz energiatereinek, - és megtehetjük technológiával is, valószínű kristályok és geometria formák rezonancia felerősítő hatásaival.

Feltételezhető, hogy képesek vagyunk egy magasan rezgő aurában akár ezer évet élni. Attól függetlenül, hogy embertársaink gyorsabban öregednek mellettünk. Mert a mi energiaterünkben másképp telik az idő, az anyag, a fizikai világ más rezgésnek engedelmeskedik.

Azt szoktuk mondani, hogy régen sokkal több ideje volt egymásra az embereknek, és sokkal több volt a szeretet. Ma senkinek nincs ideje, és nincs szeretet az emberek között. A tegnapi írásomban feltártam, hogyan függ össze a szeretet, az idő, és a figyelem. Ha valóban egyre kevesebb az időnk, akkor az megmagyarázza, hogy miért élünk egyre nagyobb félelemben, miért nincs már szeretet az emberek között. Miért nincs már időnk egymásra.

Az idő valami sokkal több, mint az eddig feltételeztük. Nagyon bízom abban, hogy hamarosan megfejti a rejtvényt az emberiség. Ha valakinek vannak egyéb megfigyelései, azokat örömmel fogadom!

Zsigray András