Mi jár a fejedben?
Napjainkban már rengeteg tanítás tárja fel az emberi elme működését, egyre többen felismerhetik, hogy a legegészségesebb állapotunk, amikor semmi nem jár a fejünkben. Egyszerűen az összes figyelmünkkel ott vagyunk, ahol a testünk, csak azon gondolkodunk, amit a két kezünkkel a pillanatban megtudunk fogni. A ősi keleti vallások, spirituális tanítások, mind erről az állapotról beszéltek, ennek az állapotnak a tudatos elérését tanították. Napjainkban Echart Tolle elég sok új információval kiegészítette ezt a tudást, és egyre több tudatosuló ember van, aki különböző gyakorlatokat ismertet, mely által az ember képes megfigyelni magát, képes gondolat nélküli állapotban megjelenni az összes figyelmével a pillanatban, Most-ban.
Valami oknál fogva az ilyen elmeállapotban, kikapcsolódva, - az ember sokkal több életenergiával töltődik. Ami pár nap után már kívülről is meglátszik rajta, erősödik a kisugárzása, sokkal több életerővel rendelkezik, sokkal kevésbé fáradékony. A nyaralásból hazatérő emberek ezt megtapasztalják, attól függetlenül, hogy nem értik miért érzik jobban magukat a bőrükben, miért van több kedvük, miért van több életenergiájuk. Az ember nem ismeri fel, mikor éri el a kikapcsolt állapotot, nem veszi észre magán, nem tudatosítja, hogy körülbelül a nyaralás harmadik napján, felszabadul az elméjétől az összes figyelme, és csak arra figyel, csak azon gondolkodik, amit épp kézzel is meg tud tapintani, épp lát, hall, szagol, ízlel. Arra sem tudatos az ember, hogy ebben a kikapcsolt állapotban a köldökénél egy finom energiaáramlás indul meg, ami nagyobb mennyiségben egy jóleső bizsergető érzés. Csak azt ismeri fel, hogy jól érzi magát, szereti amit épp csinál. A tudatosuló ember már képes magát kívülről megfigyelni, képes észrevenni, tudatosítani, hogy már félnapja újra tele van a feje gondolatokkal, újra nincs jelen, nem csak arra figyel, ami a környezetében van.
Az ember azért mozdul ki a figyelmével a most pillanatából, a középpontjából, mert úgy érzi, hogy nincs ideje. Minél jobban úgy érzi, hogy sietnie kell, annál több figyelmét lekötnek a gondolatai, annál kevesebb marad a környezetére. Ennek az eredménye kapkodás, türelmetlenség, az ember hibázni kezd, és még jobban elkésik, még jobban sietni próbál. Ez az időhiány érzést félelemnek tudatosítjuk. Bármikor amikor félünk, olyankor az időhiány érzékelése is megjelenik. Amikor ebben az állapotban vagyunk, olyankor nagyon kevés figyelmünk marad a környezetünkre, tele van a fejünk gyorsan áramló gondolatokkal. Ha ilyen állapotban valaki azt kéri, hogy figyeljük meg a felhők formáját, akkor csak nagyon erőlködve tudjuk az összes figyelmünket a felhőkre irányítani, állandóan azt vesszük észre, hogy habár a felhők felé nézünk, de közben máshol jár az eszünk, az elménkben áramló gondolatokra figyelünk, nem a felhők formájára. Csak abból lesz emlék ami elég figyelmet kap. Hiába nézünk a felhők felé, ha egy óra múlva értünk jönnek megkérdezve, milyen formájú felhők vonultak át az égen, fogalmunk se lesz. Sokan tapasztaltuk, hogy valaki beszél hozzánk, mi nézünk rá, de közben máshol járt az eszünk. Akkor nyerjük vissza az elménktől a figyelmünk, amikor azt mondják, hogy te nem is figyelsz rám. Mondjuk, hogy de. Akkor megkérnek, hogy mondjuk vissza, - olyan mintha egy álmot kellene felidézni, csak foszlányok vannak. Amikor a nyaraláskor sikerül kikapcsolni, olyankor könnyedén figyeljük a felhők formáját, megnézzük az emberek ruháját, beleszagolunk a szélbe, tudatosítjuk a homok tapintását a talpunk alatt.
Estére, hétvégente elszoktuk érni a kikapcsolt állapotot. A vállalkozók nem. A vállalkozók sokkal hamarabb megbetegednek, mert ők csak nagyon ritkán maradnak gondtalanul, feladatok nélkül, ritka az amikor nincs semmi gondjuk, elengedhetik a figyelmet az elméjüktől, tudják, hogy most nem lesz baj. A nyugati világ emberei nagyon nehezen kapcsolnak ki akár órákra, vagy napokra, hetekre. A társadalmunk felépítése nagyon erősen kötődik az időhöz, határidőkhöz, rohanni, sietni kell, ami elkerülhetetlenné teszi a folyamatos elmemunkát. Csak akkor kapcsol ki az elme, amikor van időnk, nem kell sietni. Az idő érzékelése, és az elme működése elválaszthatatlan egymástól. Ha sikerül több napig kikapcsolva maradni, akkor azt tapasztaljuk, hogy kezdjük elfelejteni az időt. Mivel több napja nem néztünk az óránkra, több napja úgy éreztük, tudatosítottuk, hogy bőven van időnk. Csak olyankor nézegetjük az órát, olyankor kísérjük figyelemmel az időt, amikor nincs elég belőle, amikor aktív az elmemunkánk.
Senki ne gondolja, hogy egyszerű elérni a mindig kikapcsolt állapotot, hogy mindig az összes figyelmünkkel a most-ban, pillanatban, kézzel megfogható világban legyünk. Hogy semmi ne járjon a fejünkben, hogy idő nélküli állapotban legyünk. Hogy folyamatosan napokon, heteken, hónapokon, akár éveken keresztül úgy érezzük hogy bőven van időnk. Hogy egyszer se tekintsünk az órára. Egyszer se hagyja el a figyelmünk a középpontunkat, a jelen pillanatát. Egyszer se érezzünk félelmet. Hanem mindig nyugodtan, félelem nélkül, bőséges időérzettel, az összes figyelmünket arra összpontosítsuk, amit épp csinálunk, épp nézünk, hallgatunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Aki erre képes több hónapon keresztül, az eléri a megvilágosodáshoz szükséges életenergia szintet. Mert ebben a kikapcsolt állapotban az életenergia folyamatosan napról napra emelkedik az emberben. Egyre több életerőt érez, egyre erősebb az immunrendszere, egyre több szeretetet érez, és egyre jobban elfelejti az idő fogalmát. Gondolkodnia kell azon, hogy hány éves, ha megkérdik tőle. Ez saját tapasztalat. Ha befejezed az időt érzékelni, akkor hónapok múlva már erőlködnöd kell, hogy megmond milyen év van, nap van, hány óra van, hány éves vagy. Az idő többé nem idő. Nagyon érdekes, hogy a Maja prófécia így kezdődik. Azt mondja, hogy 2012 december 21-ke után az emberiség elkezd átalakulni, ahol az idő többé nem idő.
A buddhizmusban fent a kolostorokban egy életen át tanulják elcsendesíteni az elmét, folyamatosan csak a most-ban maradni. Én három hete végzek egy gyakorlatot, amivel elég sikeresen elég sok figyelmemet a most-ban tudok tartani. Szakaszokra osztom a napomat, egy-egy tevékenység erejéig beállítom a telefonomon az időzítőt, hogy pl. két óra múlva jelezzen. Ez segít abban, hogy ne gondolkodj a következő feladatodon, ne félj, - úgy gondold, úgy érezd, hogy van időd, - a telefon jelez, ha lejárt. Ez egy apróságnak tűnik, de egy kiskapu az elmédhez. Nem kell ezt örökre csinálni, a nyaralásból hazaérkezve, még jó pár napig könnyedén tartod a figyelmed a jelenben. Minél többször, minél több figyelmet elvonsz az elmemunkádtól, annál jobban lenyugszik az elme, annál kevésbé agresszívan fogja elvonni a figyelmed. Pár napig állítgatod az időzítőt, és azt fogod észre venni, hogy egyre többször felfigyelsz a felhők formájára, madárhangokra, virágillatokra, és bőségesen arra amit épp csinálsz. A gyakorlatot azzal egészítem ki, hogy értékelek. Ez két okból is sokat segít. Beállítom az időzítőt két órára, valami tevékenységet elvégzek idő nélkül, és közben keresem a környezetemben a szépet, jót, szeretetet. Így akarattal irányítok figyelmet a pillanatba, mostba, azáltal hogy keresek, megfigyelek, - valamint szépet, jót, szeretetet keresek, figyelek meg. Olyan dolgokat, amik pozitív gondolatokat ébresztenek bennem, melyek eredményeként pozitív érzelmekkel töltődik fel a testem. Azaz szeretetet érzek, ami a félelem ellenpólusa, mint a meleg víznek a hideg víz. Ahogy említettem az időhiány érzékelés, aktív elmemunka, valamint a félelem érzet, - szétválaszthatatlan egymástól. Ha figyelmed szeretetre irányítod, akkor a benned megjelenő érzelem visszahat az elmédre, olyan rezgése lesz az aurádnak, ami kikapcsolja az elméd, a figyelmed felszabadul a pillanatba, és ezzel együtt úgy érzed, hogy van időd, azaz nem foglalkozol, nem érzed az időt.
Gyakorlás nélkül nem megy a fokozatos életenergia növekedés. Figyelnünk kell magunkra, és törekednünk kell arra, hogy minél többször érjük el a kikapcsolt elmeállapotot, minél többször érezzük úgy hogy bőven sok időnk van, minél többször érezzük a szeretetet. Ez az evolúciós fejlődésünk következőm lépcsőfoka. Az ember képes átalakulni, mint a hernyó pillangóvá alakul, ha képes kikapcsolva maradni, és megemelni a rezgésszintjét, életenergiaszintjét a megvilágosodáshoz szükséges energiaszintig. Ez a keskeny ösvény, amiről Jézus beszélt, ő a szereteten keresztül tanította a felemelkedést. Echart Tolle az időérzékelésen keresztül tanít. A buddhizmus a gondolat nélküli állapot elérésén keresztül tanít. Mindegy melyik utat válasszuk a három közül, a három állapot szétválasztathatatlan egymástól. Akik meditációban elcsendesítik az elmét, azok meglepődve tapasztalják, hogy oktalan szeretetet éreznek, és pár percnek érzékelik az eltelt egy órát a meditatív állapotban. Ha az ember legyőzi az összes félelmét, ha legyőzi az időérzékelést, ha legyőzi az elméjét, - akkor megvilágosodik. Ebben az életben, vagy egy következőben, az mindegy, - de egyszer el kell kezdenie tudatosulni az összes embernek, mert csak így fejlődhet tovább, így léphet ki a reinkarnációk körforgásából, így érheti el, hogy ne vessze el mindig a megszerzett tudatot.
Három hét után összesűrűsödött pár feladatom, a tegnapi nap már alig értékeltem valamit, már úgy gondoltam, hogy sietnem kell, mert be kell fejeznem a munkát. Az időzítőt se húztam fel, mert az egész napot a munkára szántam. Nem hallgattam relaxációs zenét, nem gyújtottam meg füstölőket, mert úgy se tudtam volna rájuk figyelni, az elmémben voltam. Nem is gondoltam a zenére. Ma megfigyeltem magamon, hogy reggeltől tele van a fejem gondolatokkal, nem figyelem a környezetem, nem keresem a szépet, nem fotózom le, mert nincs rá időm. Nem érzek félelmet, ami nem igaz. Az önismeret segítségével tudom, hogy félelmet érzek, csak ezt nem ismerem fel. Ha valaki megkérdezné, hogy mitől félek, akkor rávágnám, hogy semmitől. De ha mélyebben belegondolok, akkor attól félek, hogy ha nem érkezek el időben, akkor más feladatokkal is megcsúszok. Már nem szeretem amit csinálok, ezt is érzem. Kényszernek érzem a befejezését, de muszáj. Csak addig szeretünk valamit csinálni, amíg van időnk. Amint félünk, olyankor már félve csináljuk, nem szeretve. Ezek a fogalmak szorosan összefüggnek. Időérzékelés, szeretet, felszabadult figyelem. A keleti bölcsesség azt tanítja, hogy ha nincs időd meditálni, akkor aznap dupla olyan hosszan meditálj. Ez a lecke nekem is. Mindegy, hogy elkések, mindegy mi lesz, sokkal fontosabb az érzelmekre figyelni, az életenergia áramlásra, mint a fizikai világunk eseményeire. Nem szabad félni, történjen bármi, érjen minket bármilyen vesztesség, az mind illúzió. Nem szabad félni. Persze csak akkor ha hernyóból pillangóvá akarunk átalakulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése