Gyorsak a lépteim, gyorsan eszek.
De miért? Sietsz valahova? Azt mondod nem, alapból ilyen pörgős vagyok. Vannak napok amikor úgy ébredünk fel, mintha rögtön elkéstünk volna valahonnan. Jaaajj, annyi dolgom van, mára sok feladatom van. Sőt erre a hétre sok van, erre a hónapra, évre, életre. Észre se vesszük, és életünk valamelyik szakaszában elkezdünk futni, mintha kergetnének, vagy lemaradnánk valamiről. Az ember úgy megszokja, hogy azokon a napokon is mindenhova siet, amikor alig van dolga. Természetes lesz, hogy gyorsak a lépteink, gyorsan eszünk, mindent gyorsan csinálunk, mert alig van időnk. Megtanultuk, hogy inkább sietünk, ha kevesebb feladatunk is van, inkább maradjon a nap végére több időnk.
De furcsa módon ez nem így van. A siető embernek sosincs semmire elég ideje, valahogy a nap végére se marad felesleges szabad idő, egészen alvásig rohanunk, és kissé csalódottan fekszünk le, hogy több minden is sikerülhetett volna. Egészen a halálig rohanunk, és kissé csalódottan halunk meg, hogy több minden is sikerülhetett volna.
Ez egy nagyon egészségtelen állapot. Az elménk csinálja ezt velünk, amely nem tud leállni, nem tud kikapcsolni. Megkérdem milyen feladataid vannak mára, akkor alig tudsz felsorolni párat, de azt erősen érzed, hogy sietned kell. Próbáld ki a következő gyakorlatot, amely olyan mint egy gyógyszer, amely helyreállítja, kiegyensúlyozza az elméd. Állítsd be az időzítőt a telefonodon, oszd fel a napodat különböző szakaszokra. Reggel állíts be két órát a rend rakásra, ápoltságodra. Majd délig négy órát a munkádra. Majd egy órát az ebédre. majd megint 4 órát a munkádra. Majd egy órát autóvezetésre. Majd egy órát teniszezésre. Amint azt veszed észre, hogy gondolkodni kezdenél, hogy mi vár még ma rád, azonnal tudatosítsd, és mond magadnak, hogy addig nem foglalkozok vele, amíg nem jelez az időzítő. Addig csak arra figyelek, amit épp csinálok. Van időm. Még nem jelzett az időzítő. Nyugodt vagyok. Azt fogod észre venni, hogy sokkal hatékonyabban, precízebben, szebben végzed a munkád, vagy szabadidő tevékenységedet.
És azt fogod észre venni, hogy egyre jobban lelassul a járásod, egyre lassabban eszel. Annyira feltűnő lesz a változás, hogy felfigyelsz rá. Az elme kikapcsol. Ha nem foglalkozol azzal, hogy kikapcsold, akkor olyan mintha az egész évedet egyszerre kellene a fejedben tartani, nem csak azt az egy órát, amit épp csinálsz. Sok megnyitott program váltja ki azt az érzetet, hogy nincs időd, hogy sietned kell. Hogy kapkodj, hogy gyorsan járj, egyél, élj. Gyorsan megbetegedj, meghalj. Ha képes vagy megtanulni tudatosan elcsendesíteni az elméd, akkor egyre jobban természetes lesz, hogy kikapcsolva marad, mindig csak az aktuális feladatoddal foglalkozik. Meditálással is ugyanezt az eredményt éred el. Meditálás sokkal több erőfeszítés igényel, mint ez az egyszerű gyakorlat. Állítsd be az időzítőt, és addig ne nézz egyszer se az órádra, amíg nem csipog. Addig ne gondolkozz azon, hogy még mennyi időd maradt, mennyi feladatod van még. Van időd, majd csipog ha lejárt. Addig lazíts, és koncentrálj arra, amit épp csinálsz. Mély nyugalomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése