Mitől félsz?
Semmitől sem félek! A legtöbb ember kapásból ezt a választ adja. Majd egy nap amikor megérkezünk a Jóistenhez, már a testünket elveszítve, - Jóisten megkérdezi, hogy mitől féltünk amíg testben éltünk? Ekkor már gondolkodni kezdünk, hogy vajon mitől féltünk, mert érezzük a hatalmas különbséget, érezzük a felszabadult érzést, ami a testünk elveszítése után azonnal megjelent.
Sokan megtapasztaljuk ezt a felszabadult érzést még életünkben is. Szoktuk mondani, hogy nagy kő esett le a szívemről, nyomta a mellkasom, alig kaptam levegőt. Valami nagy gond több hónap után hirtelen megoldódik. Az ember levegőhöz jut. Először hosszan kisóhajt, kipréseli a tüdejéből a levegőt, majd egy mélyet belélegzik, - és ekkor már érzi a jóleső életerőt amely átjárja az összes sejtjét. Nem kellenek hónapok, elég pár óra is, hogy ugyanezt megfigyelhessük a testünkön. Valaki azt hiszi, hogy ellopták az autóját, pár óra után kiderül, hogy a rendőrség vontatta el. Mikor felfogja, hogy ellopták az autót, a mellkasa összeszorul. Mikor felfogja pár óra után, hogy a rendőségnél van, akkor levegőhöz jut. Addig egy nagy szikla lesz a mellkasán.
Amikor az ember felfogja, hogy meghalt, hogy vége a Földi életének, akkor ugyanez történik vele. Fellélegzik. Először hosszan kisóhajt, majd nagyon hosszan belélegzik. Kicsit olyan érzés, mint amikor beleülünk egy kád forróvízbe, az izmaink hirtelen elernyednek, a levegő kiszabadul a görcsös tüdőből, és jólesően hosszan belélegzünk. Mosoly jelenik meg az arcunkon, mámoros érzés. Ez történik velünk odafent is. Végtelen nyugalmat, boldogságot, szeretetet érzünk. Nem maradt bennünk semmi félelem.
Jóisten megkérdi, hogy mitől féltél. Te gondolkodni kezdesz, tudod hogy valaminek lennie kellett, ami tudattalanul, tudatalatt folyton összepréselt, folyton olyan gondolataid áramlottak a mélyben, amelyek befeszítették a tested, sziklákat raktak a mellkasodra. Visszaemlékszel, hogy csak párszor sikerült teljesen elengedned, félelem nélkül maradnod, csak párszor éreztél szeretetet.
Jóisten elmagyarázza neked, hogy azért nem éreztél szeretet, mert túl sok volt benned a félelem, ami foglalta a helyet a szeretettől. Amikor megszűnik az összes félelemed, teljesen ellazulsz, felenged a tested, akkor olyan mintha a levegőt egy mély kútból húznád fel, mely tele van éltető fényes életenergiával. Ezt érzed szeretetnek, ezt a bőséges életenergia-szintet. Ennek az energiának a hatására kezd el megváltozni a viselkedésed, beszéded, gondolkodásod. Amíg tele vagy félelemmel, addig elzárod a légzésed a mély kúttól, csak a felszínről jutsz életenergiához, amely energiaszegény.
Bármikor amikor az életedben szerettél, amikor önzetlenül hozzá adtál mások boldogságához, olyankor a tested ellazult, tüdőd elernyedt, és egyet-egyet sikerült belelélegezned a bőséges életenergiába. Mi nem vesszük észre, hogy mennyire feszes a testünk, hogy mennyire elmélyült, vagy felületes a légzésünk. nem vesszük észre, hogy éveket élhetünk folyamatosan úgy, hogy sziklákat hordunk a szívünkön. Jóisten azt szeretné, ha még itt a Földön elérnénk a teljes félelem mentes állapotot. Ha hosszabb ideig, hónapokig teljesen megnyitódva maradnánk, állandóan a mélyből lélegeznénk fel a bőséges életenergiát. Olyan a légzésünk, mint egy kút, amely felhúzza a vizet. Minél hosszabb ideig húzzuk fel a gazdag életenergiát, annál jobban megtelik az auránk, annál jobban elkezd átalakulni a testünk. Jézus, Buddha ezt az utat járta be. A csoda megtörténhet, ha elveszítjük az összes félelmünket.
Jóisten előtt állsz, és azon gondolkodsz, hogy vajon mitől féltél még életedben. Mi lehetett a tudatalattidban, amely összeszorította a testedet. Féltél, hogy mi lesz a gyermekeiddel. Féltél, hogy lesz e mit enniük, betudják e fizetni a számlákat, nehogy megbetegedjenek, nehogy bántsa őket valaki. Féltél, nehogy elveszítsék a házat, hogy nyaralás alatt nehogy baj történjen, hogy a kutya meg ne harapja a gyereket. Féltél az egészséged végett. Féltél, nehogy megbetegedj, féltél a párod végett. Féltél a vagyon tárgyaid végett. Féltél a lehetséges veszteségektől.
Amit birtokba veszel, az birtokba vesz. Csak úgy tudsz ezen a földön teljesen félelem mentesé válni, ha többé semmit sem birtokolsz. Se élőt, se élettelent. Csak ebben az esetben nem marad mitől félned, ebben az esetben szabadulsz meg a tudatalattid életenergia korlátozó hatásától. Ha képes vagy meghozni a döntést, hogy többé senkihez, semmihez nem kötődsz, elengedsz mindent, akkor azt fogod észre venni hogy váratlanul hosszan kisóhajtasz, majd a belégzést követően hatalmas életerő növekedést érzel magadban. Megtapasztalod még élve azt a csodálatos érzelmi állapotot, amiről a balesetet túlélők beszámoltak.
Azt gondoljuk, hogy nem félünk semmitől, azt gondoljuk, hogy a testünk elvan lazulva, hogy nagyon mélyeket lélegzünk. Az igazság, hogy tele vagyunk tudatalatt félelemmel, felületesen csak a mellkasunk felső részébe szívjuk a levegőt. Próbáld ki az itt leírtakat. Gyűjts össze egy táska ruhát, vagy ételt, vagy bármit, és vidd el a legközelebbi gyerekotthonba. Figyeld meg magad miután kijössz az épületből, hogy milyen lassan, milyen mélyen lélegzel, és mindeközben szeretetet érzel. Ez a természetes félelem mentes állapotunk, gyerekkorunkba így érkezünk erre a Földre. Ne aggódj soha többet, ne félj soha többet, ne félts senkit soha többet! Történjen bármi! Jóisten azt szeretné, hogy még itt a Földön elengedd az összes félelmed. Hogy még itt a Földön megtöltődhess éltető életenergiával, szeretettel.
