A tanulás metafizikája

A tanulás metafizikája

Ugye elgondolkodtató, hogy a kisgyerekek hogyan tudnak több nyelven megtanulni egy-két év alatt. Nem látjuk őket könyvek előtt ülni, magolni, ismételni, tanulni. Mégis tanulnak, méghozzá nagyon gyorsan. Hogyan csinálják? Már többször írtam erről a témáról, most megint megértettem valamit, egy újabb mozaik darabka, mely segíti a megértést.

Többször megtapasztaltam felnőtt koromban, hogy váratlanul jobban ment a tanulás, nagyobb lett a felfogó képességem, nagyobb lett a figyelmem, könnyebben ment a gondolkodás. Egyszóval nagyobb ereje lett az agyamnak. Hogy mikor vettem ezt észre? Például nyaralások után. Véget ért a nyaralás, egy hét kikapcsolódás után hétfőn elkezdtem a munkát, és azt vettem észre, hogy záporoznak az ötletek, az addig megoldhatatlannak tűnő problémákra. Sokszor volt olyan érzésem nyaralások után, mintha hirtelen felülről látnám a vállalkozásomat, mely olyan, mint egy labirintus. Nyaralás előtt csak bolyongtam benne, nem értettem, nem láttam át a pontos összefüggéseket, így sokszor felesleges utakat tettem meg. Nyaralás után tisztán láttam az egészet, egyértelmű volt merre kell mennem, mi a dolgom, hogy célomhoz a legrövidebb úton elérjek.

Vagy úgy vettem észre, hogy nyaralások után kezembe vettem egy könyvet, melyet azonnal félig kiolvastam. Olyan könyvek is voltak, amelyeket nyaralás előtt jóval nehezebben értelmeztem, sokszor vettem észre, hogy olvasom a betűket, de valahol máshol jár az eszem. Mikor észrevettem, hogy nem figyelek, akkor elkezdtem a lap tetejéről olvasni újra. De megint azon kaptam magam a lap alján, hogy újra csak a betűket olvastam, fel nem fogtam semmit, nem figyeltem, elkalandozott az agyam. Majd nyaralás után úgy olvastam el száz oldalt, hogy könnyen figyeltem, felfogtam az összes mondatot, összes sort. Nagyon könnyen. Valami megváltozott az agyamban, könnyebben ment a figyelés, felfogás.

Vagy úgy vettem észre a változást, hogy a bolt előtt állok, beszélgetek egy barátommal, s közben könnyedén figyelek arra is, hogy miről beszélgetnek a mögöttem állók. Nem azért mert kíváncsiskodtam, füleltem, odairányítottam a figyelmem, hanem egyszerűen azért mert akkora figyelmem volt, hogy ők is belefértek. Egy barátom úgy vette észre az agyi változást, hogy megértett egy olyan embert, akit addig senki nem értett. Ő se. Mert az az ember hadarva beszélt, és nem tartott szüneteket az egyes témák között. Nagyon oda kellett figyelni, ha valaki érteni akart, miről beszél. A barátom elkezdte megérteni őt megerőltetés nélkül, és erre felfigyelt, mert ez addig sose történt meg.

Az egyetemisták jól tudják, hogy sokat segít a tanulásban, ha elmennek sétálni egyet a közeli parkba, erdőbe. A séta után könnyebben tanulnak, nagyobb a figyelmük, felfogóképességük. Én sokat írok a meditációról, elmekikapcsoló gyakorlatokról. Melyeket ha jól végzi az ember, akkor a gyakorlat után jelenlétet tapasztal. A jelenlét azt jelenti, hogy felerősödnek az érzékszervek, erősebb a látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, élettel telibb a világ. És az agy is felerősödik, ami a nagyobb figyelemben, felfogóképességben nyilvánul meg. Az ember olyan, mint egy virág. egy metafizikai virág, mely bezáródhat bimbó állapotba, vagy kinyílhat, kivirágozhat. A szépség látványa, a jóság tapasztalása, a hála tapasztalása, a szeretet tapasztalása elkezdik megnyitni a virágot. A légzés elkezd mélyülni, több levegőt cserélünk légzésenként, és több életenergiát is. Pránát, mely szintén a légzéshez kötődik. Ez az energia működteti az érzékszerveinket, izmainkat, és az agyunkat is. Ha több érkezik belőle, akkor nagyobb teljesítményen működünk. Relaxálni kell, szépre, jóságra, szeretetre, hálára kell figyelni, hogy a virág nyílni kezdjen, az energiaszint növekedni kezdjen. Egy hét nyaralás a csodaszép tengerparton, vagy a hegyekben elég jól kinyitja a virágot. Az ember erős jelenlétet tapasztal miután hazaért. Nekem sokszor volt furcsa a repülőtér hazaérkezéskor, sokkal több illatot éreztem, sokkal több látványra voltam figyelmes, mint induláskor. Majd ugyanígy a hazafele vezető úton is, más lett a táj, mások lettek a házak, sokkal több részletet felfogtam. Kinyílt állapotban, feltöltött állapotban váratlan a figyelem. Nem azért hallod az óra ketyegését mert akarod, hanem azért mert van rá felesleges figyelmed. Nem azért érzed a ház illatát mert akarod, hanem mert van rá figyelmed. Nem azért látod meg, hogy görbe a kép a falon, mert akarod, hanem mert van rá figyelmed. Erős a jelenléted. Amikor a diák elmegy egy erdei sétára, olyankor akaratlanul is szemléli a szép tájat, a szépség megfigyelése feltölti, megnyitja. Melynek következtében nagyobb a jelenléte. Erősebbek az érzékszervek, és erősebb az agy is. Könnyebben megy a tanulás.

Egy ideje németül tanulok. Felteszem a fejhallgatót, és hallgatom a relaxa német nyelvleckéket. Azt vettem észre, hogyha tanulni akarok, figyelni akarok, akkor korlátolt a figyelmem. Huszonöt percig tudom követni a tanítást, majd azt veszem észre, hogy kezd elkalandozni a figyelmem. Mint az olvasásnál. Látom a betűt, de az eszem már máshol jár, nem fogom fel. Hallgatom a tanítást, de eltelik úgy öt perc, hogy teljesen kiesik. Nem tudom felidézni az utolsó öt percet, talán csak a utolsó pár szót. Változtattam. Feltettem a fejhallgatót, elkezdtem hallgatni a leckét, de nem a leckére figyelés volt a legfontosabb. Fontosabb volt, hogy arra figyeljek, hogy tetőtől talpig ellazult legyen a testem, és figyeljem a légzésemet. Ekkor azt vettem észre, hogy a relaxált állapotban váratlanul képes vagyok a légzés mellett a leckére is könnyedén figyelni. Ekkor már órákon keresztül könnyedén követtem a leckéket, úgy hogy egy másodperc sem esett ki.

Állítom a gyerek ugyanígy tanul. A gyereknek nagyon nagy a jelenléte. Nekem csak halvány emlékeim vannak arról milyen volt a világ gyerekkorban. De néha bevillannak olyan emlékképek, amikor sétálok haza a panelházak közt, és érzem az ebédek illatát a nyitott ablakokból. Sok illatot. És közben látom a szöcskéket, kavicsokat, madarakat. Sok-sok hangot hallok. Hatalmas a figyelmem, felfogóképességem. és gondolom még kisebb korban még nagyobb. Mi gyerekkorban állandóan hallunk mindent, akaratlanul felfogunk mindent. Mint a bolt előtt, ahol egyszerre több beszélgetésre figyeltem. A gyerek egész nap hallgatja a nyelvleckéket. Hallgatja ahogy beszélgetnek körülötte. Lehet azt látjuk, hogy játszik, tologatja az autót, vagy babázik, de közben ránk is figyel. Nem akarva, hanem akaratlanul. Kell még egy lépés a tanuláshoz, hogy rögzüljenek a felfogott információk. Ki kell ejtenem a szavakat, mondatokat a több órás relaxált leckehallgatás után, hogy rögzüljenek. De mire odaérek, már értem a logikájukat, már értem melyik szó mit jelent, mikor használjuk. Sokszor értem a német szó jelentését, még mielőtt a szótár következne. Van figyelmem akaratlanul logikailag összekapcsolni az egyes szavakat. És ha új szó van, akkor jobban figyelek akaratlanul is. Ez a titka a gyerek gyors tanulásának.

És ez a titka a tudósoknak, felfedezőknek, zseniknek is. Einstein megbukott az iskolában. Edison meditációs gyakorlatokat végzett. Tesla naponta két órát sétált az erdőben. Ők rájöttek, hogyan tudják a saját agyuk teljesítményét megnövelni. Ahogy az utcán több beszélgetésre tudsz egyszerre figyelni, úgy gondolkodás esetén több gondolatképet tudsz egymással összehasonlítani, így nagyobb megértéshez jutsz.

Talán.

Sardnargis