Feszültség - I.: A test izomzatának feszültsége - lazasága
A testünk lehet feszült, vagy laza. Próbáld ki milyen érzés, amikor az összes izmod befeszíted a testedben. Mint amikor a gyerekek megmutatják a bicepszüket, felemelik a kezüket, alkarjukat behajlítják, és befeszítik a bicepsz izomcsoportot. Feszítsd be a bicepszedet, figyeld meg milyen érzés, majd próbáld befeszíteni az összes izmodat egyszerre az egész testedben. Mint amikor székrekedésed van, és erőlteted magad.
Most próbáld ki milyen érzés, amikor az összes izmodat ellazítod, elernyeszted a testedben. Lazítsd el a kezedet. Azt fogod észrevenni, hogy enged a gravitációnak, elernyedve lógni kezd. Lazítsd el a nyakizmaidat. A fejed előrebillen. Ha teljesen ellazítod az egész tested, akkor összessel, mint egy marionett bábú.
A helyzet az, hogy van bennünk egy tudatalatti vezérlőrendszer, amely folyamatosan állítgatja a testünk fezsültség mértékét. Azért tudatalatti, mert nem tudatos, nem akaratosan történik, nem mi határozzuk meg, mennyire feszítjük be az izmainkat, vagy lazítjuk el. Észre se vesszük, mikor változik a testünk feszültség mértéke. Vannak napjaink, amikor már reggeltől annyira be vagyunk feszülve, mintha közel székrekedésünk lenne. És vannak napjaink, amikor közel olyan lazák vagyunk, hogy épp csak megtartjuk a testünket járás közben.
Nem mindegy az egészségünk szempontjából, hogy milyen a feszültség szintünk. Feszítsd be a bicepszed, és tartsd addig befeszítve, amíg csak bírod. Azt fogod észrevenni, hogy egyre fáradtabb a karod. Amikor áramütés éri az embert, olyankor az izomszövetek összerándulnak, befeszülnek. Elektromágneses testünk befeszített izomzatnál munkát végez, energiát fogyaszt. Az emberi életenergia meglátásom szerint hasonló az elektromos áramhoz, annyi különbséggel, hogy egy magasabb frekvencián működik. Mint a szivárvány színei, ugyanaz az energiaközeg, csak egy oktávval feljebb létezik. Amikor feszítjük az izmainkat, olyankor munkát végeznek az izmaink, energiát fogyasztanak. Ebbe a munkába kifárad a testünk, elfáradunk. Úgy, hogy nincs is róla tudomásunk, csak azt vesszük észre, hogy már délelőtt fáradtak vagyunk.
Azért alszunk, hogy energiához jussunk, feltöltődjön a testünk. Nem csak az a gond a feszültséggel, hogy felesleges energiaveszteséget okoz, hanem az is, hogy csökkenti a töltődés mértékét. Az emberi életenergia a légzéssel érkezik a testünkbe. Egy átlagos felnőtt tüdőkapacitása öt liter. Befeszült testnél össze van húzódva a rekeszizmunk, hátizmunk, mellizmunk, hasizmunk. Ennek az az eredménye, hogy nem érjük el az öt literes légcserét, az összehúzódás végett, literes, kétliteres levegő cseréink vannak. Csak a tüdőnk felső részébe vesszük a levegőt. Amikor ellazul, elernyed a testünk, olyankor azonnal több levegőt kezdünk cserélni, mélyebbre kezdjük szívni a levegőt a tüdőnkbe, nem csak a felső részbe. Egy nagyobb mértékű ellazult állapotban, olyan érzésünk van, mintha a levegőt egészen a hasunk aljáig teleszívnánk, egészen mélyre. A metafizikai energiatöltődésünk ettől a mélységtől függ, minél mélyebbről fújuk ki a levegőt, annál nagyobb mennyiségű energiát húzunk fel egyetlen kilégzéssel. Mint egy rángatókút. Közvetlen a gyökércsakrától szívjuk fel az energiát a testünkbe.
Amikor egész nap feszültek vagyunk, olyankor folyamatos munkát végeznek az izmaink, energiát veszítünk. Közben mellkasunk feszes, csak felületes, kis energiatartalmú légzéseink vannak. Ez egyenes út a teljes lemerüléshez, kimerüléshez. Főleg akkor, amikor a tudatalatti rendszerünk még az éjszaka alatt sem engedi kilazulni a testet. Nem érjük el a mély alvást, nem érjük el a légzésenkénti nagyobb energiabeáramlást.
Sardnargis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése