Megmaradni szeretetben
Nem tudunk megváltoztatni senkit erőszakkal, csakis gyengédséggel érhetünk el pozitív változást. Az, hogy egy ember hogyan viselkedik, csakis attól függ, hogy milyen energia, érzelem uralja a lényét. Mindannyian egy kozmikus játék bábui vagyunk, emberi testünkben kiszolgáltatva a jónak, vagy rossznak, fénynek, vagy sötétségnek, szeretetnek, vagy félelemnek.
A két őserő versenyez az emberi lelkekért, mindkettőnek az a célja, hogy minél több embert eluraljon, minél több embert feltöltsön. Emberként nagyon kiszolgáltatottak vagyunk ebben a játékban, mivel nincs tudomásunk ezekről a kozmikus folyamatokról. A fény harcol a sötétséggel, a fény annyi előnnyel rendelkezik, hogy a megszületett ember fénnyel van feltöltve. A sötétség célja, hogy az energiát folyamatosan lecserélje. A sötétség intelligens, ármányos, furfangos, sok csapdát állít az embernek, hogy eluralhassa lelkét a fénytől.
A sötétség eszköze az emberi elme, az ember gondolkodási képessége, mert csakis a gondolkodásunknak köszönhetően érhetünk el érzelmi változásokat. A félelem belopakodik az emberi elmébe, majd a negatív gondolatoknak köszönhetően a lélek lassacskán átváltozik, kiszorul a fény, helyére beáramlik a sötétség.
Megfigyeltem életem során, hogy az emberek akkor kezdenek átváltozni, amikor gondjaik adódnak. Valami változás történik az életükben, látszólag meglepő, véletlenszerű eseménysorozatnak köszönhetően veszteség éri őket. A problémáikra megoldásokat kell találniuk, gondolkodniuk kell, ami általában hosszabb ideig eltart. Meglátásom szerint a véletlenek mögött sokszor sötét erők állnak, melyek célja az ember lelkének eluralása.
Szereted az édesanyádat, sokszor kaptál tőle rengeteg szeretetet, kedvességet, pozitív energiát, mégis megtörténik az, hogy bizonyos időszakokban kevésbé szeretetteljes a viselkedése. Ami tud fájni. Észreveszed, hogy döntései már-már a gonoszságot súrolják, ami elkezd téged felbosszantani. Te nem érted mi történt vele az elmúlt hónapokban, nem érted hogy mekkora stresszet okozott neki az új munkahely keresése, nem érted hogyan telt meg a lelke negatív érzelmekkel, sötétséggel. Csak azt látod, hogy gonoszan kezd viselkedni, gonoszan kezd beszélni. Ami fáj neked, és próbálsz változtatni, próbálod jobb belátásra bírni. Magyarázol, próbálod megváltoztatni, de azt veszed észre, hogy csak vitatkoztok, aminek az eredménye, hogy még negatívabb a következő napokban a viselkedése. Egyre jobban felpaprikázod magad, egyre nehezebb türtőztetned magad, hogy ne robbanj ki, ne csapj az asztalra, hogy elég volt.
Itt válaszúthoz érkezel. Ha elszakad a cérna, és kitör belőled a felhalmozódott fájdalom, akkor ordítani kezdesz, megvadulsz, kikelsz magadból, elborul az agyad. Nincs több türelem, nincs több megértés, ha valaki ennyire gonosz tud lenni, akkor nem érdemel mást, csak egy ilyen reakciót. Ha ez megtörténik, akkor napokon, heteken, akár hónapokon keresztül ott lesz benned egy rossz érzés, akár mikor rágondolsz az édesanyádra. Vagy a feleségedre, vagy a gyermekedre, vagy a barátodra, vagy a főnöködre, vagy az üzleti partneredre, mindegy. Ekkor csapdába kerültél, mert a te lelkedbe is beférkőzött a sötétség, és megtelepedett. Gonosz lettél te is. Elvesztetted a szeretetet. Az ismerősöknek panaszkodni kezdesz, gyűlölettel ecseteled, hogy a másik ember mennyire gonosz. Egy ismeretlen ember, aki hallja a beszélgetéseteket, benned fedez fel gonoszságot.
Nehéz megőrizni a fényt, nehéz megmaradni szeretetben. A sarkalatos pont, a kifakadás előtti pillanat. Amikor már tele a pohár, amikor már hatalmas a nyomás a vulkánban, amikor már bármely pillanatban kitörhet, olyankor kell átalakítani a felhalmozódott nyomást fénnyé, szeretetté. Nem támadni kell, hanem elfogadni. A nyomást a vulkánból sírással kell kiengedni. Alázattal meghajolunk a gonosszá változott ember akarata előtt, és támadás helyett elfogadunk, elengedünk. Megértjük őt, tudjuk, hogy ő nem ilyen, tudjuk, hogy nem érdemli meg a támadást, mert ő erről a viselkedéséről most nem tehet. Eluralta őt az aggódáson keresztül a sötétség, egy nap amikor a gondjai megoldódnak, akkor majd visszakapjuk azt az embert akit megismertünk, akit szeretünk, aki jóságos velünk. nem bántjuk őt ebben az állapotban, nem tehet arról, hogy most gondolatai, szavai, tettei gonoszak. Bármennyire fájdalmas is amit mond, vagy tesz. Nem bántjuk őt, mert nem tudjuk bántani azt aki szeret minket, mert mi ebben az esetben is a fényt látjuk benne. Azt akit megismertünk, aki szeret minket, akit szeretünk.
Ha a gonosszá lett ember azt látja, hogy te a dühroham helyett, elsírod magad, és félrevonulsz, akkor gondolkodni kezd a saját viselkedésén. Gondolkodni kezd azon, hogy te szereted őt. Gondolkodni kezd azon, hogy ki ő valójában, hogy mennyire megváltozott. Hogy szeretne újra kedves lenni, visszaváltozni. Amikor ott van benned a vulkán, de képes vagy uralkodni magadon, és erő helyett, a szeretet, elfogadás, megértés segítségével sírássá alakítod az energiát, olyankor hatalmas szeretet energiát, fényt bocsájtasz ki magadból. A sötétséget amely már elkezdett megtelepedni, felhalmozódni a lelkedben, átalakítod fénnyé. Ezt gyűlölik legjobban a sötét erők, mert ilyenkor erőt veszítettek.
Félre állsz. A sírás után elfogadod, hogy nem tudsz szeretteddel most mit kezdeni, most uralja őt a sötétség, meg kell várnod, amíg saját maga legyőzi saját magát. Amíg megoldódnak a problémái. Ha kell addig kicsit eltávolodsz. Akkor is eltávolodnál, ha kitört volna belőled az energia dührohamként, de nagy különbség, hogy akkor gyűlölettel gondolná rá. Sírás után eltávolodsz, és mély megértéssel, elfogadással, nagy szeretettel gondolsz rá. Az ajtód nyitva, bármikor készen állsz segíteni. hatalmas erő kell ahhoz, hogy valakinek megengedjük a szenvedést, akit szeretünk. Megpróbálunk segíteni, de ha szép szóval nem megy, akkor erőszakkal nem szabad. Mert minket is elnyel a sötétség. Fájó szívvel végig kell néznünk a szenvedését, megértve azt, hogy nem vehetjük el tőle a szenvedést, mert akkor elvesszük tőle a fejlődés lehetőségét. Ez szeretet, ez hatalmas szeretet. Így tudod a gonoszság közelében, hatalmas sötétség közelében megőrizni a fényedet.
Jézus azt mondta, hogy bocsáss meg nekik Istenem, mert nem tudják mit cselekednek. Kollektíven is működik az elfogadás, csakis úgy tudod megőrizni szeretet érzetedet egy nagyobb embercsoport gonosz tettei láttán, ha megérted mi történt, mi történik velük. A bölcs ember tudja, hogy az ember harcol a sötétség ellen, valamennyi fény mindig ott marad az emberi lélekben. Az embernek magának kell rájönni, hogy mi történik vele ha enged a félelemnek, hogy szenvedés, szörnyűségek történnek vele. Ha legközelebb szeretné elkerülni a poklot, akkor jobban kell uralkodnia indulatain, a megfelelő pillanatban megértéssel, szeretettel kell elengedni a feszültséget. Minél többször sikerül, annál erősebb lesz, annál több fény lesz benne. Annál több sötétséget alakított át fénnyé.
Végül elérjük azt a tudás szintet, ahol megértjük hogy működünk, megértjük hogyan tartsuk meg fényünket, hogyan maradjunk minél hosszabb ideig szeretetben. Hogyan kerüljük el a sötétség csapdáit. Sokszor félre kell állni, és sokszor végig kell néznünk mély elfogadással a fejlődést. Csak az nyugtat meg minket, hogy tudjuk, hova vezet ez az út. Tudjuk, hogy szerettünknek végig kell járni a sötétség folyosóit, hogy egyszer a fényre jusson. Elengedve, elfogadva meg kell várni az időt, amíg újra győzedelmeskedik benne a fény, újra visszakapjuk a szeretetteljes embert.
Jézus is félreállt, nagyon szeret minket, de megértette, hogy még fejlődnünk kell. Ha már nagy lesz bennünk a fény, akkor visszatér. Nem haraggal ment el, hanem elfogadással. Bocsáss meg nekik Istenem, mert nem tudják mit cselekesznek. Bármit is követnek el ellened gonoszságból, mindig tudd, hogy neked nem az embert kell legyőznöd, hanem a benne lévő sötétséget. Ami erőszakkal nem megy, mert az akarás, az erő a sötétség fegyvere. Megértéssel félreállunk, és megengedjük embertársunknak, hogy önmagán belül vívja mega harcot. A megbocsájtásunkkal hatalmas fényt küldünk felé, ami segíteni fogja őt a harcban, hogy a fény győzedelmeskedhessen. Minél többen teszünk így, annál nagyobb lesz a szeretet a Földön. Minél többen állunk bosszút, töltődünk fel a dühkitörés után gyűlölettel, annál többünk lelkét uralja el a sötétség.
Nem tudunk megváltoztatni senkit erőszakkal, csakis gyengédséggel érhetünk el pozitív változást.
Sardnargis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése