Szeretetben élni

Szeretetben élni

A szeretet egy érzelem, amelyet akkor érez az ember, amikor teljesen feszültségmentes.

Szeressük egymást családon belül, mégis ritkák azok a pillanatok, amikor átöleljük egymást, megsimogatjuk egymást, ragyogó szemekkel, szelíd mosollyal nézünk egymás szemébe. Hiába nagy a szeretet, legtöbbször nincs kedvünk szeretni, nincs kedvünk simogatni, nem érezzük azt az érzést, melynél tettekben is megnyilvánulhatna szeretetünk.

Amikor az embernek sikerül kipihennie magát, sikerül megnyugodnia, akkor azt veszi észre, hogy egyre többször van kedve szeretni. Egy hét szabadság után, egy hét nyaralás, kikapcsolódás után, sokkal könnyebben mondjuk ki, hogy szeretlek, sokkal többször van kedvünk megsimogatni gyermekünket. Könnyen megmagyarázható ez a jelenség.

Megfigyeltem magamon, hogy amikor szeretetet érzek, olyankor teljesen elolvad a testem. Pár hétig nem látom a kutyusom, hazajövök, átölelem, és bambuló tekintettel simogatom a hátát, miközben elönt a jóleső érzés, a szeretet. Érzem, hogy kienged a hasam, amelyről fogalmam se volt, hogy be volt húzva. Nem azért volt behúzva, hogy ne tűnjek kövérnek, azért volt behúzva mert az élettel járó stressz tudattalanul folyamatosan feszültségben tart. Azért bambuló a tekintetem, mert szeretet érzésnél, még a szemizmaim is elernyednek. Teljesen ellazulok, felengedek, felolvadok, kinyílok.

Bruno Gröning egy német természetgyógyász volt, aki híres lett a csodatételeiről. A múlt században élt, gyógyításairól dokumentumfilmek is készültek. Arról számoltak be az emberek, hogy a gyógyításnál Bruno arra kérte őket, hogy nyíljanak meg. Azt írtam, hogy a szeretet érzésnél olyan érzetem van, mintha felolvadnék, kinyílnék. Brunonak elég volt egyetlen pillanat kinyílás, hogy a gyógyítás megtörténhessen. Szüksége volt arra, hogy az ember legalább egy pillanatra szeretetet érezzen, hogy adni tudjon a saját szeretet energiájából. Ugyanezt tette Jézus is. És mi is ugyanezt tesszük, amikor szeretjük egymást, amikor két ember teljesen feszültségmentes lesz egymás közelében, teljesen megnyitódik.

A félelmet akkor érezzük, amikor bezáródunk, befeszülünk. Rohanó világunk, a folyamatos stresszhelyzetek, állandó félelemben tartanak minket, ritkán tapasztaljuk meg a szeretet érzést. Fejlődésünk során megtanuljuk legyőzni a félelmeinket, megtanuljuk kezelni a stresszt, egyre többször vagyunk ellazult állapotban. A nyaralások, szabadságok alatt kicsit elfelejtjük az életünk, kicsit csökken a stressz, csökken a feszültség, melynek eredményeként, pár nap alatt kicsit felengedünk, kicsit több szeretetet kezdünk érezni. Többször nyilvánul meg tetteinkben a szeretet.

Pár éve elveszítettem az összes félelmem, egy trauma hatására élve meghaltam, megadtam magam, úgy gondoltam, úgy éreztem, hogy ettől rosszabb már nem lehet, már nincs mit veszítenem. Ha többé nincs mit veszítened, akkor többé nincs mitől félned. Nem értettem mi történt velem, nem értettem miért kezdtem állandó szeretetet érezni. Félelem mentesen, teljesen feszültségmentes lett a testem, teljesen ellazultam, kinyíltam. Napokon, heteken, hónapokon keresztül olyan érzésem volt, mint amikor simogatom a kutyusom. Állandóan félelemmentes maradtam a nap 24 órájában. Így állandóan szeretetben maradtam, állandóan ragyogott a szemem, állandóan kedvem volt kedves lenni, szeretni.

Tudtam, hogy valami nagyon furcsa dolgot tapasztalok, 34 éven keresztül nem tapasztaltam meg, milyen érzés folyamatosan szeretetben maradni. Azaz gyerekkoromban megtapasztaltam, természetes állapotom volt, de arra az időre nem emlékeztem. Az energiám növekedni kezdett, nem voltam Bruno Gröning, de arra ösztönösen rájöttem, hogyan tudok megnyitni valakit. Ha két ember leül egymással szembe, elkezdik sorolni egymásnak, hogy szeretlek, akkor pár percen belül megtapasztalják a megnyílást. És ezt érezni lehet, a köldöknél finom energiaáramlást tapasztal az ember, amikor a másik ember is megnyílt.

Ki kell járni az élet iskoláját, hogy minél több stressz helyzettel megismerkedhessünk, minél több stresszt megtanuljunk kezelni. Megtanuljunk félelem nélkül élni, megtanuljunk elfogadni, megtanuljunk nem mindent az irányításunk alatt tartani. Megtanuljunk bízni a teremtőben, hogy a dolgok akkor is jó irányba tartanak, ha mi épp nem úgy látjuk. Így halad az ember a teljesen feszültségmentes, félelemmentes élet felé, ahol már állandó a szeretet érzet. Addig is sokat segítenek a szabadságok, nyaralások, kikapcsolódások, amikor kicsit visszanyerjük a szeretetet. Sokat segítenek a tudatos meditációs gyakorlatok, melyek képesek teljesen feszültségmentessé tenni a testünket, ahol már hatalmas szeretet érzünk. Sokat segít ha rendszeresen sétálunk a természetben, ahol csend van, ahol könnyen megnyugszunk. És sokat segít bármilyen spirituális gyakorlat, mely elősegíti a megnyílást, ellazulást.

Legyen akár oly egyszerű gyakorlat, hogy két ember sorolni kezdi egymásnak, hogy szeretlek. Nem érzed úgy, nincs kedved szeretni, de pár perc sorolás után már úgy érzed, és már van kedved szeretni. 

Talán .

Sardnargis