Megszűnik körülötted a világ

Megszűnik körülötted a világ

Sokszor írtam már erről az emberi tapasztalásról, csak akkor jutok újabb megértéshez, mozaik darabkákhoz, ha újra megtapasztalom ezt az élményt. A napokban újra erőteljesen megtapasztaltam.

Dolgozom, van egy munkahelyem, hazajöttem két hét szabadságra. Nem teljesen tudtam kikapcsolni az első napokban, mert egy olyan ember helyettesít, aki még kevésbé tapasztalt, és voltak olyan feladatok, amelyekhez már több tapasztalat kell. Úgy jöttem el szabadságra, hogy megbeszéltem a főnökömmel, hogy elérhető leszek, ha gond van, felhívhatnak telefonon, és telefonon keresztül segíthetek. Pont akkor látogatott meg egy régen látott nagyon jó barátom, amikor a bizonyos kihívással rendelkező feladatot kellett elvégezni a munkahelyemen. Két óra telt el a találkozás óta, amikor hirtelen eszembe jutott a munkahely, nagyon meglepődtem, hogy két órára teljesen kiment a fejemből, eltudtam felejteni.

Ez volt az első két óra, amikor eltudtam felejteni az elmúlt heteket, az összes figyelmem feltudtam szabadítani. Kicsit olyan érzésem volt két óra után, mintha meg kellett volna erőltetnem az agyam, mint amikor emlékezni akarok valamire. Évekkel ezelőtt volt egy munkahelyem, két évet éltem egy Duna menti szigeten, ahol egy gazdaságot vezettem. Több, mint száz tehenet legeltettünk, sok juhot, sok kecskét. Sok embert dolgozott ott, megvolt a napi rutin, megvoltak az ismétlődő feladatok. Ma már vissza kell emlékeznem, hogy feltudjam idézni a napi feladatokat, ha újra kellene kezdenem, akkor egy hét alatt újra megszoknám, újra természetes lenne. Újra tele lenne a fejem azzal a világgal, azokkal a helyekkel, időkkel, emberekkel, feladatokkal.

Nekünk ott van az életünk az elménkben, gondolataink a megszokott hétköznapjaink körül forognak, valami meglepőnek kell történnie, hogy hirtelen teljesen elfelejtsük kik vagyunk az adott életszakaszban, hirtelen teljesen kicseréljük a témát, programot. Mint egy számítógép esetében, hirtelen teljesen megváltoztatjuk a programokat, felkapcsolásnál nem töltődnek be a megszokott háttérprogramok. Lenyomjuk a reset gombot, újraindítjuk a rendszert, és teljesen más programoknak adunk figyelmet. Valami hasonló történik az emberi agyban, mert két óra után nekem is szükségem volt pár pillanatra, hogy visszatöltődjenek az elmúlt hetek programjai, visszatérjen a kép, hogy oda kell figyelnem valamire. Ez olyan érzés, mint amikor emlékezni próbálsz valamire, kell egy kis idő, hogy az emlékkép betöltődjön, az akkori életszakaszod körülményeivel együtt.

Amikor megpróbálunk kikapcsolódni, akkor ezt az állapotot próbáljuk elérni. Kikapcsolni, kitörölni minden programot ami fut, és az összes felszabadult figyelmet új dolgokra irányítani. Ebben a folyamatban sokat segít a környezet változás, ezért jó ha nyaralni elutazunk messzebb, ahol a környezet nem emlékeztet minket a mókuskerékre. Belefásulunk, ha ugyanazt csináljuk hosszú heteken keresztül körbe, körbe, olyan az elménk, mint egy örvény, amiből egyre nehezebb kiszabadulni. Egyre nehezebb teljesen elfelejteni, teljesen felszabadítani az összes figyelmet. Nehéz elérni pár olyan órát, amikor nem jut semmi az eszünkbe a megszokott életünkről. Főleg olyan esetekben van nagy baj, amikor a mókuskerék nagyon negatív, egy embert elhagyott a szerelme, vagy veszélyben van a munkahelye, vagy beteg valamelyik családtag, bármi ami negatív, ami aggódásra ad okot.

Gondolatainknak tömege van, és polaritása. Hogy kikeveredhessünk egy örvényből, ahhoz nagy tömegű gondolatoknak kell figyelmet adnunk. Sima hétköznapi események, nem képesek arra, hogy elvonják az összes figyelmünket, vagy valami nagyon rossznak kell történnie a teljes kikapcsoláshoz, vagy valami nagyon jónak. Erős pozitív, vagy negatív gondolatokra van szükség, hogy elérjük a megszűnt körülöttünk a világ élményt. Miután olyan érzésünk van, mintha emlékeznünk kéne, mintha régen csináltuk volna, régen jártunk volna valahol. Pedig csak órák teltek el, vagy néha elég ha csak percek.

A szeretet szintű gondolatok, nagyon erős pozitív gondolatok, nagy tömegű gondolatok pozitív polaritásban. A rég nem látott barátomat szeretem, ahogy az ember szereti a barátait, családját, házi kedvenceit, szerelmét. Egy rég nem látott barát látványa, elég erős pozitív gondolatképet képes létrehozni, amely már képes kiszabadítani az örvényből, képes kikapcsolni a programokat. Természetesen törekedned kell arra, hogy kikapcsolódj, én is a szabadságom első napjain tapasztaltam meg újra ezt az élményt. Ha a munkahelyemre jött volna el, akkor kevésbé lett volna erőteljes a hatás.

Sokszor átéltem ezt az élményt esti séták során a természetben, amikor estére relaxálni próbáltam, próbáltam kikapcsolni, és egy naplemente látványa után, sikerült elérnem a teljes csendet. Egy óra séta után megszűnt körülöttem a világ, mintha egy hete szabadságon lettem volna, teljesen elfelejtettem a napi történéseket, adott életszakaszomat. Nyaraláskor, szabadságkor is ezt az élményt éljük át, hazaérkezés után kicsit meg kell erőltetnünk az agyunkat, emlékezni kell az életünkre, napi rutinra. És aki meditál, és jól csinálja, az is ebben az élményben részesül, miután kinyitja a szemét gondolkodnia kell, hogy egyáltalán hol van. Kell egy kis idő, hogy visszatöltődjenek a kiüresedett elmébe a programok. 

Talán.

Sardnargis