Lassulás

Lassulás

Sokszor mondjuk azt, hogy rohanó lett a világunk. Az ember minél jobban megnyugszik, annál jobban lelassul. Minél jobban izgatott, annál jobban felgyorsul. A lassulás, gyorsulás megfigyelhető a légzésen, beszéden, evésen, járáson, és a gondolatáramláson is.

A meditációnak két fő típusa van. Egyik esetben pozitív gondolatoknak adunk figyelmet, másik esetben arra figyelünk, hogy lelassuljanak a gondolataink, megritkuljanak. Amikor hálára gondolunk, amikor értékelünk valamit, valakit, amikor észre vesszük, értékeljük valamiben a szépet, jót, amikor azon gondolkodunk, hogy valamely cselekedetünk, tettünk végett valaki boldog lett, valaki mosolygott, olyankor a gondolataink energiája lassító, nyugtató hatással vannak a testünkre. Így ritkulni kezdnek a gondolatok, elkezd lelassulni az agy, és vele együtt a járás, az evés, a beszéd, légzés.

A másik típusú meditációnál arra figyelünk, hogy lelassítjuk a testünk, megpróbálunk mozdulatlanok maradni, megpróbálunk mélyeket lélegezve lelassítani a légzésünk, és megpróbáljuk megritkítani a gondolatáramlásunk, lelassítani az agyunk. Sok módszert ismer a spirituális világ, legtöbb esetben figyelmünket elvonjuk az elménktől, megpróbálunk kitartóan egyetlen gondolatra figyelni. Például a légzésünk gondolat képére. Vagy a zen buddhizmusban használt pontos ülőpozíció gondolatképére. Ahogy lassulni kezd az ember, úgy egyre lassabb lesz a légzés, percenként egyre kevesebbet lélegzünk, ugyanígy csökken a percenként áramló gondolatok száma is. Végül elérjük az úgy nevezett nirval állapotot, gondolat nélkül maradunk, és szinte eláll a légzésünk.

Ezt a folyamatot jól követi a nyugodt-izgatott duál pár is. Minél jobban lelassulunk, annál nagyobb nyugalom önt el minket. Ugyanígy a feszült-lazult izomzat duál pár is követi a változásokat, minél jobban lelassulunk, annál jobban ellazulnak az izmaink, feloldódik a feszültségünk.

Ha jól meditálunk, akkor teljesen megszűnik a testünk izomzatának feszültsége, mély nyugalom, belső béke érzet önt el minket, és lelassulnak az élettani folyamataink, lelassul és elmélyül a légzésünk, lelassul a beszédünk, járásunk, gondolatáramlásunk.

A rohanó világunkban nagyon kevés időnk van. Amikor szabadságra megyünk, elmegyünk nyaralni, van egy olyan hetünk, ahol nincsenek teendőink, bőven van időnk, olyankor elkezdjük a lassulást. Az időérzékelésünk szorosan összefügg az elmeműködésünkkel, felgyorsítjuk az elménk, az elménk felgyorsulását követi a testünk. Ugyanígy a lelassulását is. Amint van időnk, amint nem kell rohanni, azonnal lassulni kezd az elme, és egész test vele együtt.

Amikor nyaralunk olyankor lassan, ráérősen lépkedünk. A légzést nehéz önmagunkon megfigyelni, nem vesszük észre, de ettől függetlenül légzésünk lassabb, kevesebb belégzésünk van egy perc alatt, és mélyebb. Jól megfigyelhető az evés, kikapcsolt állapotban lassan rágunk, lassan eszünk. Lelassulva gyakran leülünk, és bámuljuk a tájat, környezetet. Van időnk bámészkodni. Lefekszünk a nyugágyba, és sokáig szinte mozdulatlanok vagyunk, pedig nem alszunk. Leülünk a tűz mellé, és sokáig kibírjuk nyugalomban, ellazult testtel.

A hétköznapokban, mókuskerékben is leülünk, viszont hatalmas különbségek vannak. Muszáj nyomkodnod a telefont, vagy a számítógépen nézegetni, keresni valamit, vagy tv-ét nézni, hogy kielégítsd az elméd felgyorsult étvágyát. Hiába főzök egy teát, ültetlek ki a teraszra az erdő szélén, izgatottan szükséged lesz valami tevékenységre, amely gyors. Vagy az elméd szintjén tartod a gyorsulást, sok információ feldolgozásával, vagy gyorsan kell enned valamit, vagy gyorsan kell lépkedned, vagy gyorsan sokat kell beszélned.

Nem csak az a meditáció, amikor padlóféket nyomsz, és leülsz mozdulatlanul. Az is lassítás, ha kimész egy esti sétára, nagyon lassan, ráérősen sétálsz. Ugyanolyan nehéz lesz fékezni a lépteidet, mint arra koncentrálni, hogy figyelmed egyetlen gondolatképhez kösd.

Az esti sétáknál azért könnyebb a lassulás, mert a napi elvégzett feladatok után, kicsit olyan, mintha nyaralna az ember, kicsit ad időt magának. Amint van idő, lassulni kezd az elme, és vele együtt az összes élettani folyamat. Testünk izomzata ellazul, a légzés elmélyül, megnyugszunk. Éjszaka sokkal mélyebben alszunk, nagyobb életerővel töltődünk, másnap több energiánk van. Hétvégén menjünk ki az erdőbe, sétáljunk, túrázzunk, táborozzunk. Rakjunk egy tüzet, és bámuljuk, gyönyörködjünk a látványában, majd gyönyörködjünk a csillagokban. Nagyon sok természetes meditációs módszer van, adjunk egy kis időt magunknak, a többit a testünk elvégzi. 

Talán.

Sardnargis