Szeretem a munkám

Szeretem a munkám

Pontosabban szeretem a változatosságot. Egyszer azt írtam, hogy a léleknek a változatosság olyan, mint a szellemnek az olvasás, a testnek az edzés.

Két hét szabadságon voltam, tegnap kezdtem újra dolgozni. Azt veszem észre, hogy élvezem, szeretem amit csinálok. Van erőm, van energiám, jó kedvvel dolgozok. Ötleteim vannak, terveim vannak, azon agyalok, hogyan lehetne ezt a munkát még jobban csinálni. Szeretném, ha általam is fejlődhetne a munkakörnyezetem, szeretnék a tevékenységemmel hozzáadni valami pluszt az egészhez, szeretném elégedetten szemlélni az elért változásokat, sikereket. Szeretek dolgozni.

Két héttel ezelőtt, az utolsó napokban teljesen másképp éreztem, gondolkodtam. Már nem érdekelt a fejlődés, lesz@rtam már, hogy valami pluszt is hozzáadjak, elegem volt már abból is, amit muszáj minden nap megcsinálni. Már morgós voltam, már nem voltam kedves, már fegyelmeznem kellett magamat, már nem szerettem amit csinálok. Már elegem volt az ismétlődő mókuskerékből, már nem szerettem a munkámat. 24 nap alatt 3 szabadnapom volt, így értem el a negatív változást. Most nagyon kedves vagyok, nagyon ambiciózus, nagyon energetikus.

Csak az szépül, amit szeretettel csinálunk. Legyen az egy vállalkozás, egy háztartás, vagy akár az életünk. Amikor már megfásulunk, már nem szeretjük amit csinálunk, akkor kezdjük elhanyagolni a dolgokat. Ami meglátszik a munkánkon, házunkon, vagy az életünkön.

Lehetsz te a világ leggazdagabb embere, ülhetsz az aranyból készült felhőkarcoló tetőtéri luxuslakásában, telelehet a hűtőd a legdrágább luxuscikkekkel, - akkor is csak egy darabig leszel boldog. Ha nem mozdulsz ki, akkor belefásulsz a legnagyobb jólétbe is. Már nem fogod szeretni amit csinálsz, már nem fog örömöt adni.

Szeretem a Dunát, szeretek csónakázni, kajakozni, hajózni a Dunán. Szeretem az elrejtett vadregényes szigeteket, ahol nincs civilizáció, nincsenek emberek. Szeretem a Duna hangjait, szeretem a tűz ropogását, a hullámok játékát a homokos, kavicsos fövennyel, szeretem nézni ahogy reggelente kiugrálnak a halak a vízből, szeretem este megbámulni a fényben úszó turistahajókat, imádom a Dunát. Mégis egy hét után már kezdett elegem lenni belőle. Jólesett visszatérni a civilizációba, és jól esett visszatérni a munkába. Feltöltődtem, kikapcsolódtam, örömmel, szeretettel álltam vissza a munkába. Majd pár hét munka után, újra feltöltődök a Dunára, ha csak egy hétvégére is, de újra kalandozni fogok. Újra nagy szeretettel.

Aki nem változtat, annak felesleges szabadságra mennie. Annak felesleges a hétvége is, mert nem töltődik fel. Ahhoz, hogy a lélek feltöltődjön, változatos környezetre van szükséged. Átváltani a tudatalatti adatlapot egy teljesen más napi rutin programozásra, hogy teljesen elfelejthessük a megszokott mókuskereket egy kis időre. Bölcsen tesszük, ha kimozdulunk, elutazunk más vidékekre, vagy kicseréljük a civilizációt az anyatermészetre. Bölcsen tesszük, ha minden hétvégén egy napot, teljesen környezetet váltunk, teljesen kimozdítjuk a tudatalattinkat. Ki a lakásból, ki a megszokott ágyból. És bölcsen tesszük, ha a hétköznapjainkat is változatosan éljük, kora reggelente, esténként kimozdulunk kicsit a természetbe, vagy tanfolyamokra járunk, új emberekkel, új környezettel ismerkedünk. Így a lelkünk feltöltődik, sok szeretet lesz bennünk, szeretni fogjuk az életünk, munkánk, szabadidőnk.

Sok a csapda. A gazdag ember felesége, gyermeke elhiszi, hogy neki a legjobb, ki se kell mozdulnia, csak vásárolni kell, ami fűn, fán megterem. Aztán jön a depresszió, a morgás, a megfásult élet. Az ember vegyen részt az emberi közösségben, próbáljon valami pluszt hozzátenni a fejlődéshez, válasszon valamilyen munkát. A munka kell az egészséges lelki élethez, kell a változatossághoz. Csapda a nyugdíjas kor, és csapda az anyasági időszak is. Sokan beleragadnak egy mókuskerékbe, nagyon nehezen mozdulnak ki, élnek át teljes környezet változást. Pedig nagy szükség van rá. Főleg az anyukáknál, akiknek fontos, hogy szeressenek gyermeket nevelni, hogy élvezzék a fejlődést, hogy ne fásuljanak bele, ne legyenek morgósak. A titok a változatosság.

Nincs az a pénz ami megéri, hogy boldogtalanná váljunk. Nagy csapda azt gondolni, hogy minél többet kell dolgoznom, hogy minél több pénzem legyen. Szombaton, és vasárnap is csinálni fogom, mert most sok pénzt tudok keresni. Sok vállalkozót megfigyeltem, akik megundorodtak az életüktől, hiába voltak tele pénzzel.

Dánia, Finnország, vagy Norvégia, - nem tudom pontosan, de azt hiszem valamelyik közülük az az ország, ahol bevezették a négy napos munkahetet. Vagy a napi hatórás munkanapokat. Rájöttek arra, amit ebben a cikkben megírtam, sokkal jobban fejlődnek a vállalkozások, ha a munkások szeretik a munkájukat. Ha van bennük annyi energia szeretet, hogy készek hozzáadni valami pluszt is munkájukhoz. Több szabadot adnak, több lehetőséget a változatosságra. Valamint cégen belül csapatépítő kirándulásokat szerveznek. Az oktatásban is megfigyelték, hogy a gyerekeket rendszeresen ki kell mozdítani, hogy ne fásuljanak bele az iskolába, hogy szeressék az iskolát. A léleknek kell a változatosság, hogy szeressünk élni, vagy bármit is csinálni. 

Talán.

Sardnargis