A makacs tudatalatti

A makacs tudatalatti

A tudatalattit más szóval léleknek is nevezhetjük. A kettő egy és ugyanaz. Az egyik esetben gondolati szinten jellemezzük, a másik esetben energia szinten, érzelem szinten. Amilyen érzések vannak a lelkedben, olyan gondolatok jönnek fel a tudatalattidból.

Akkor van gond, ha tele vagy rossz érzéssekkel, tele vagy rossz gondolatokkal. Olyan időszak után vagy, amelyben sok rossz dolog történt veled, sok friss rossz emléked van. A gondolataid lekerültek a tudatalattidba, érzelemként tárolódva. Nagyon egészségtelen hosszabb ideig negatív érzelmekkel feltöltődve maradni. Ilyenkor egyet tehet az ember, el kell felejteni a múltat, közelmúltat, ki kell üríteni a tudatalattit, ki kell mosni a lélektartályból a negatív érzelmeket. Ami nem megy könnyen, az érzelmek makacsul kapaszkodnak, elménk nem tud elmenekülni az emlékek elől. Nem tudunk felejteni.

Ilyenkor környezetváltozásra van szükség. Mindent hátrahagyni, ami emlékeztethet minket a közelmúltra. Elhagyni az otthont, a várost, a megszokott embereket, mindent.

Azok a legjobb nyaralások, kirándulások, amelyek változatosak. Én még nem voltam Amerikai körúton, de egy ilyen kiruccanás biztosan elég változatos egy makacs tudatalatti kiürítéséhez is. Minden nap egy más világban vagy. Első nap New York, central park, metro, felhőkarcolók, sárga taxik, mint a filmekben. Második nap Miami, tengerpart, koktélok, hotelsorok, krokodilok, pálmafák. Harmadik nap Las Vegas, sivatag, fényben úszó hotelek, kaszinók, színházak, koncertek. És így tovább.

Annyira sok információ érkezik hozzád, annyi érdekességet látsz, naponta annyira gyorsan megváltozik az egész környezet, hogy azt veszed észre, hogy napok óta nem gondoltál a közelmúlt problémáira. Elfelejtetted őket. Próbáltak kapaszkodni a negatív érzések, de túl sok új információ érkezett pozitív érzések formájában, elsodorták őket. Pár ilyen változatos nap után, hazaérkezéskor olyan érzésed van, mintha féléve nem jártál volna otthon. Rossz villanykapcsolót nyomsz meg, a fürdőszoba helyett a folyosón nyitod fel a villanyt. Elfelejtetted. A tudatalatti annyira kiürült, hogy vissza kell töltődjenek, a napi rutinhoz szükséges emlékek érzelmei. Már nem aggódsz, már nem vagy kiszolgáltatva a kényszeres gondolkodásnak, már csend van a fejedben. Ha akarsz elkezdhetsz újra gondolkodni, előhívhatod az emlékeket, pár óra agyalás után felfrissítheted az emlékeket, visszatérhetnek a lelkedbe a negatív érzések. De biztosan nem lesznek már annyira vadak, mert pár nap boldogság után már másként látod a világot, több szeretettel, több megértéssel. Könnyebben megbocsájtasz, könnyebben elengedsz, könnyebben feldolgozod a negatív érzelmeket.

A spirituális tanítások legfőbb célja, hogy megtanítsák az embernek, hogyan képes teljesen kiüríteni a tudatalattit, a lelket. Ha jól csinálod, akkor elfelejtesz mindent, csak a most pillanata marad, csak a pillanat tere marad, mint amikor megszülettél. A léleknek van egy olyan tulajdonsága, hogy energiával látja el a fizikai testet. Minél több tudatalatti emlékkel, gondolattal van feltöltve, annál kevesebb energia tud tárolódni az életerőre. Amikor teljesen kiüríted a tudatalattit, akkor hatalmas energiát érzel, amit hatalmas szeretet érzésnek tudatosítasz. Amikor hazajössz a nyaralásokból, és csak úgy jól esik lenni, csak nézni ki a fejből gondolatok nélkül, akkor ezt az érzést tapasztalod. Szeretsz élni, létezni, egyszerűen csak jó lenni. Majd gondolkodni kezdesz, és újra feltöltöd a tudatalattit gondolatokkal, érzésekkel, melyek elfoglalják a helyet.

Az a tuti, ha minden nap végén megcsináljuk a teljes kiürítést. A leggyorsabb módszer a meditáció, mely segítségével elérhetjük a teljes felejtést, egy óra elmélyülés után olyan érzetünk lehet, mintha fél éve nem lettünk volna a lakásban. Teljesen megszűnik körülötted a világ. Ha nem tudunk még meditálni, akkor sokat segít a teljes környezetváltás, kimenni sétálni az erdőbe, elmenni futni, bicajozni, kikapcsolódni. Ha csak kisebb mértékben is sikerül elfelejteni, hogy kik vagyunk, milyen egók vagyunk, már akkor is sok energiának jut hely a lelkünkben, mely jótékony hatású.

Egyszer volt egy erdei iskolám, kirándulásokat szerveztem az iskoláknak. Ha nem is tudatosan, de egy olyan programot raktam össze nekik, mely megfelel egy Amerikai körútnak, gyerek szinten. A gyerekeket könnyebb elkápráztatni, még kevés gondjuk van, nincsenek makacsul letapadt emlékek. Reggel vízi erőművet látogattunk, hajók, Dunai szél, hatalmas vasmonstrumok. Majd farmot látogattunk, kecskesimogatás, kecskefejés, lovak, nyuszik, tyúkok, malac, simogatás. Majd tízórai a futballpályán, ötcsillagos hotelhez illő megterített teázó asztal, fincsi teasütikkel, hatfajta teával, közben megy a lovaskocsi, gyerekek váltakoznak a kocsi, az íjászat, és a labdajátékok között kisebb csoportokban. Majd irány a tanösvény, az ártéri erdő, Szigetköz szlovákiai oldala, gyönyörű Duna ágak, gyógynövények, virágos mezők, gémek, kacsák, túrázás. Majd irány a komp, hajózás a túloldalra és vissza, hullámzás, kapitány, matrózok, sirályok. Majd irány az ebéd, az étterem, ahol lipóti kenyér van a gulyás leves mellé, és tejszínhabos palacsinta a desszert, melyen vannak színes kis cukrok, karamellás öntet, porcukor. Majd jön a vetélkedő, ahol a kisebb diákcsoportok összemérhetik a tudásukat, mennyi gyógynövény nevére emlékeznek, mit tanultak meg a farmon, mit tanultak meg a Dunáról. És a díjak, a legnagyobb Merci csoki az első hely, de a második, és harmadik helyezet is érdekesség volt. Megfigyeltem, hogy nem csak a gyerekek, hanem a tanárok is teljesen kikapcsoltak. Elfelejtették a reggeli érkezést, elfelejtették a tegnapot, az életüket, ennyi program után megszűnt körülöttük a világ. Csak boldogan mosolyogtak. 

Emlékszem gyerekkoromban, milyen érzés volt a buszon az egy hetes táborokból hazafelé jövet. Mély nyugalomban, szelíd mosollyal az arcomon csak néztem kifele az ablakon, kissé elbambulva. Mintha ezer éve nem lettem volna otthon, mintha egy örökkévalóság lett volna a tábor. Kiürült a lelkem, helyet kapott az energia, a szeretet, feltöltődhettem. 

Talán.

Sardnargis