Isten létezik - 4.rész: Mire akar megtanítani Isten?
Amikor felfedezted a karmát az életedben, meggyőződtél pár alkalom után, hogy nem lehet ennyi véletlen a múltad, és jelened hasonló élethelyzetei között, akkor elgondolkodsz. Felteszed a kérdést, hogy mire akar megtanítani Isten? Mit akar tőled? Miért vagy ezen a Föld bolygón?
Vedd észre, hogy nem csak egy körforgás létezik, nem csak a rossz cselekedetek érkeznek vissza hozzánk. A jó cselekedetek ugyanúgy visszatérnek hozzánk. A Földön jelen van a jó, és a rossz körforgása is. Isten azért tanít, hogy felismerd a két körforgást, hogy tudatosan a jó körforgásába akarj tartozni. Mi lelkek vagyunk, akik tanulni, fejlődni járnak erre a Földre. Kezdetben azt hisszük, hogy miénk a világ, miénk az összes lehetőség, meg akarjuk mászni az összes csúcsot. A játékba annyira belefeledkezünk, hogy a siker érdekében, hajlandóak vagyunk embertársainkon áttaposni. Nagyon gyorsan a rossz körforgásában találjuk magunkat, és életünk végéig szenvedtetjük embertársainkat, és szenvedtetnek minket. A tapasztaltabb játékosok, az öreg lelkek, akik már sokszor jártak itt, már másképp játszanak. Már tudják, hogyan kell belépni a jó körforgásába, hogyan kerülhetik el a szenvedést Földi létük alatt, hogyan élhetnek boldogan.
Isten arra akar megtanítani minket, hogy ne mozduljunk ki a középpontunkból. A jó körforgásában, ember és Földi élőlénytársaidra egyenlőként tekintesz, senki se több, vagy kevesebb te tőled. Nem látsz egót, nem érzékeled az emberek szerep azonosulásait, mindenkit tegezel, mindenkivel közvetlen vagy, mindenkit ugyanúgy szeretsz. Azért élsz, hogy örömöt okoz, hogy úgy élj, hogy ember, és élőlénytársaidnak minél több örömöt okozz. Úgy élsz, hogy megteszed, amit az egyenlőség megkíván, senkit se használsz ki, és a kötelesség felett, még törekedsz arra, hogy valami kis pluszt is adni tudj, amit már nem várnak el tőled, amivel már meglepetést okozol. Az életed a meglepetésekről szól, az örömteli rácsodálkozásokról szól, ezekben a pillanatokban töltődik a lelked a legnagyobb fénnyel.
A rossz körforgásában, az ember azonosul az elméjével, szerepet vállal az emberiség által felépített játékokban, gyermekkora után kimozdul a középpontból. Az állatok, növények alsóbb rendűek az embernél, az emberek alsóbb, és felsőbb rendűek egymástól. Álarcokban járunk, személyiségünk szerepenként változik, ami sokszor nevetséges, tudjuk hogy csak a szemünkbe nevetnek, - tudjuk, hogy szerepen kívül mit gondolnak rólunk. A rossz körforgásában folyamatos a versengés, akkor érzünk örömet, amikor nekünk jobb már, mint a többieknek. Annál nagyobb örömöt érzünk, minél több embernek rosszabb már, mint nekünk. Emlékezz, hogy a jó körforgásában akkor örülsz, amikor minél több embernek tudtál örömet adni. A rossz körforgásában nem arra törekedsz, hogy megcsináld amit köteles vagy az egyensúly szerint, és még valami pluszt, hanem pont fordítva. Mindig arra törekedsz, hogy ne kelljen kivenned a részed, találj valakit, akit kihasználhatsz, kizsákmányolhatsz, elvégezze a te részedet is. Életed a leigázásról szól, akkor töltődik a legnagyobb sötétséggel a lelked, amikor tudatosítod, hogy sikerült fölényhez jutnod.
A jó körforgásában mindenkire egyenlően tekintesz, mindig arra törekedsz, hogy a kötelességed felett, még valami kis pluszt is adj. Az érzés, hogy többet tudtál adni, mint amit elvártak tőled, örömet okoz neked. A rossz körforgásában szerepeket játszol az egód által, nincs egyenlőség. Arra törekedsz, hogy mindig kevesebbet tegyél a közösbe, akkor érzel örömöt, ha mások kárára, neked előnyöd lett. Kárörömöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése