Az életöröm, a szeretet, és a szexualitás

Az életöröm, a szeretet, és a szexualitás.

Az ember energialény, akinek van egy metafizikai akkumulátora, mely képes feltöltődni életenergiával, képes különböző energiaszintekre feltöltődni. Babaként nagyon magas életenergia-szinten születünk meg, amely aztán fokozatosan csökkenni kezd az évek múlásával. Az oktalan életöröm érzetünk, szeretet érzetünk, összefüggésben van, az akkumulátor energiaszintjével. A szexuális vágyunk, szintén erősen összefüggésben van a feltöltöttségi szinttel, mert az orgazmus során felszabaduló energia, nem más mint életenergia. Azért okoz hatalmas örömet az orgazmus pillanata, mert egyszerre nagyobb mennyiségű életenergiát érzünk, az orgazmus pillanatában.

Miután az ember eléri a 25 éves kort, az életenergia-szintje tartósan lecsökken egy alacsonyabb szintre, és öreg koráig körülbelül ezen az életenergia-szinten mozog. Nincs tudomásunk erről a metafizikai akkumulátorról, nem tudatosítjuk, hogy csökkent az oktalan életöröm érzetünk, csökkent a szeretet érzetünk, és ritkábban jelentkezik a szexuális vágyunk. Ez a három jelenség, szorosan összefügg. Történhetnek változások az életünkben, amikor elkezd megemelkedni az életenergia-szintünk, kisebb időszakokra visszatérhet az öröm, szeretet, felerősödött szexuális vágy. Amikor az ember boldog, olyankor emelkedni kezd az életenergia-szintje. Vagy nem kell, hogy boldog legyen, elég ha egy ideig gondtalan. Elég ha pár hetet eltölt egy olyan tudatállapotban, amikor nincsenek gondjai, nem kell felelősséget vállalnia, nem kell kézben tartani az irányítást, kikapcsolhat, hátradőlhet, lazíthat. Ezért járunk kirándulni, nyaralni, hogy kikapcsolódhassunk, és kicsikét feltöltődhessünk. Ott van a magyar nyelvben a feltöltődés kifejezésünk, ami őrzi az ősi tudást. Ha sikerül elérni a kikapcsolt elmeállapotot, akkor kitágul az életenergia csatornánk, több életenergia kezd áramlani belénk, az akkumulátorunk töltődni kezd. Elhagyjuk a megszokott életenergia-szintet, az emelkedéssel megjelennek a metafizikai változások, több örömöt kezdünk oktalanul érzékelni, több szeretetet érzünk, és többször ébred fel bennünk a szexuális vágy.

Ugyanígy elhagyhatjuk az átlag életenergia-szintünket lefele is, belefuthatunk egy olyan időszakba, amikor jobban kiürítjük az akkumulátort, alacsonyabb életenergia-szinten élünk egy darabig. Ilyenkor is megjelenek a metafizikai változások, az embernek teljesen eltűnik az oktalan örömérzete, szürkének, sötétnek kezdi érzékelni a világot, állandóan rosszkedvű lesz, depressziós lesz. Nem képes se örülni, se szeretni. És szinte teljesen elveszíti a szexuális vágyat.

Amikor tinédzser korban megjelenik a vágy, akkor nagyon könnyen újra feltöltődünk az orgazmus után, újra megjelenhet a vágy. 25 éves kor után, már el kell telnie egy napnak, hogy újra begerjedjünk. Majd 30 éves kor fölött már 3 napnak. 35 felett, már 5 napnak, 50 éves kor felett már 15 napnak. Megfigyelhető, hogy minél öregebbek vagyunk, minél kevesebb bennünk az élet, életenergia, annál lassabban jelenik meg újra a szexuális vágy. Az ember képes megtartóztatni magát, képes ellenállni a vágynak, ahogy az alkoholista is képes ellenállni a lerészegedés vágyának. Csupán oly egyszerűen, hogy figyel a gondolataira, figyel arra, hogy ne kapjanak figyelmet a vágyát feltöltő gondolatok. Ehhez először is el kell határozni magunk, hogy nem szeretnénk kielégíteni a vágyunkat. Ha az ember nem üríti ki az életenergiát orgazmussal, akkor az életenergia-szintje növekedni kezd. A növekedést egyre nagyobb oktalan örömként tudatosítja, egyre jobb a kedve, egyre jobban szeret élni. Van kedve viccelődni, bohóckodni, nevetni, egyre dinamikusabb, egyre több testi erőt érez, van kedve este futni menni, és egyre több szeretetet érez, egyre együtt-érzőbb, empatikusabb. Egészen addig, amíg megemelkedve marad az életenergia-szintje. Egészen addig, amíg az életenergiát nem engedi ki magából egyszeri hatalmas örömként, egy orgazmussal. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb. Tíznaponként pár pillanat hatalmas öröm, majd utána tíz napig lehangolt, kedvtelen, fáradékony állapot, vagy a folyamatos boldogság, folyamatos oktalan életöröm. Amíg fiatalok vagyunk, addig nem kell ilyen döntéseket hozni, mert még bőségesen vannak energiatartalékaink, a szex után csak pár órára maradunk kedvtelenek, gyorsan visszatöltődik a testünk, az auránkból életenergiával. De minél idősebbek vagyunk, annál kisebb az auránk életenergia-szintje, annál lassabb a visszatöltődési folyamat. Már nem csak pár órát vagyunk lehangoltak az orgazmus után, hanem napokat. Már nem mindegy mennyi életenergiát veszítünk. Kivéve, ha idősebb korban is sokszor csendes az elménk, erőteljes az életenergia-áramlásunk, magas életenergia-szintű az auránk. Nyaraláskor, kikapcsolódáskor, ugyanolyan gyorsan visszatöltődik a testünk, mint fiatal korunkban. Olyankor kevésbé jelentőségteljes, hogy mennyi életenergiát veszítünk el az orgazmussal, mert a kedvünk úgy is megmarad, van bőségesen életenergia utánpótlás.

Viszont ha valaki meg akar világosodni, akkor már nem mindegy. A megvilágosodás akkor történik meg az emberrel, ha felnőtt korban képes visszatölteni az auráját, metafizikai akkumulátorát a 10 éves kor előtti energiaszintekre. Ez nagyon magas életenergia-szintet jelent, az ember örömérzete euforikussá válik, valamint a szeretet érzet is abnormálisan felerősödik. Én megéltem egy ilyen életenergiaszint emelkedést ezelőtt négy évvel, azt gondolom, hogy legalább három hónapig benne voltam egy ilyen energia állapotban. Mindenkit szerettem, tudtam hogy valami megváltozott bennem, mert az összes ember, élőlény felé akkora szeretet éreztem, mint a saját szüleim, rokonaim, barátaim felé. És valóban euforikus volt az örömöm, egy hatalmas rózsaszín szemüveg volt rajtam, mindenben, és mindenkiben megláttam a szépet, a jót. Nagyon érdekes jelenséget tapasztaltam, minden egyes kilégzésem után picike orgazmust észleltem, a köldökömtől elindult egy energia, mely villámcsapás-szerűen lement a talpamig, és felment a fejem búbjáig. Alig lehetett érezni, de jelen volt, minden egyes kilégzésnél. Ahogy mondtam, állandó volt az euforikus örömérzetem, mint az orgazmus pillanatában. Sokat kutattam a légzést, tudom, hogy metafizikai jelentősége van, a szex alatt a légzésünk folyamatosan változik, mintha egy kútból életenergiát szívnánk fel egy vödörbe, melyet aztán hirtelen kiöntünk, amit orgazmusnak élünk meg. Az orgazmus pillanata előtt hosszan visszatartjuk a levegőt, majd kiürül az életenergia-vödör. A megvilágosodottság életenergia-szintjén, nem kell a kúttal felhúzni az életenergiát, tele van a kút csöve csordultig, minden egyes kilégzésnél kilöttyen valamennyi életenergia-folyadék, ami kiváltja az aprócska orgazmust, kiváltja az állandó euforikus örömérzetet.

Amikor az ember nagyon lehangolódik, életenergia-szintje nagyon lecsökken, akkor keresi a válaszokat, keresi a megoldásokat, hogy újra örömet tudjon érezni, újra energiát tudjon a testébe önteni. Eszébe jut, hogy a szex mekkora örömet okoz, ezért önkielégítést végez. Mivel alacsony az életenergia-szintje, ezért alig van szexuális vágya. Megnyitja a pornóoldalakat, és keresgélni kezd, figyelmet irányít a szexuális gondolatképekbe, egészen addig, amíg valami fel nem ébreszti benne a vágyat, be nem indul a metafizikai életenergiakút. Kicsike orgazmusa lesz, kicsike lesz az öröm, majd azt tapasztalja, hogy még cudarabbul van, a kielégülés után, még jobban fáradékony, még szürkébb, utálatosabbnak tűnik a világ, még depressziósabb. Nem érti az összefüggéseket, nem érti hogy pont az életenergia-hiány, lemerültség okozza az oktalan rossz kedvet, öröm nélküli állapotot. Az ember beindíthatja a szexuális vágyat a gondolatai segítségével, akkor is, ha a libidó, szexuális vágy nem jelentkezik magától. De ugyanígy kontrollálhatja is a vágyat, ha a libidó megjelenik.

Ha nem akarod tudatosan felébreszteni a szexuális vágyat, akkor a következő fog történni. Az orgazmus pillanata után, teljesen mindegy, hogy egy busznyi mezítelen topmodell járkál előtted, már nem jelenek meg szexuális tartalmú gondolatok. Majd eltelik egy hét, megpillantasz a tévében, újságban, interneten egy mezítelen testet, és azt veszed észre, hogy felébredt a szexuális vágyad. Ha nem futsz bele ilyen tartalmú gondolatképekbe, akkor két hét után azt veszed észre, hogy egy feszes farmerre is felébred a szexuális vágy. Ha három hétig nem lesz orgazmusod, akkor már egy csupasz boka látványa is beindítja a vágyat. Három hét után már nagyon dinamikus vagy, sokat viccelődsz, bohóckodsz, nagyon jó a kedved, állandó az oktalan örömérzeted. Ha három hét után ébreszted fel a szexuális vágyad, akkor hatalmas orgazmusod lesz, hatalmas örömet élsz meg, és nagyon perverz vágyaid lesznek. Ez megfigyelhető, minél nagyobb az életenergiaszint, annál nagyobb a felébredő vágy, annál jobban bármit megkíván az ember, mindenre begerjed. Amikor elmegyünk nyaralni, nagyon boldogok vagyunk, olyankor három nap alatt elérjük azt az életenergia-szintet, amit hétköznapok alatt három hét alatt érünk el, három nap után ha felébresztjük a szexuális vágyat, akkor nagyon erős a libidónk, nagyon begerjedünk. Ugyanígy depressziósan három hétnek kell eltelnie, hogy egy mezítelen test látványa beindítson bennünk valamit.

Gyerekkorban nem volt szexuális vágyunk, annak ellenére, hogy nagyon magas életenergia-szinten voltunk. Csak akkor tudjuk felnőtt korban újra elérni a gyerekkori nagyon magas életenergia-szintünket, ha megszűnik a szexuális vágyunk. Ha nem ürül ki az életenergia a szexcsakra energiakapuján, hanem feljebb kúszik a szívcsakráig, akkor megvilágosodunk. Erről szól a cölibátus, ezért hangoztatja több vallás is, hogy meg kell tartani a szexuális energiát, mert csak akkor emelkedhet magasabb életenergia-szintekre az akkumulátor. De óriási tévedésben vannak a vallások, a megtartóztatás folyamatáról. Nem úgy kell, hogy harcolok a megjelenő gondolatok ellen, hogy elfojtom a megjelenő vágyat. Lehetséges napokra visszaaltatni, de az életenergiaszint egyre csak növekedik, egyre nagyobb a dinamizmus az emberben, egyre temperamentumosabb. Egyre jobb a kedve, egyre több a testi ereje, ami megnyilvánul a harag állapotában is, földnek vágja magát az ember, mint a dinamikus kisgyerek, ordítani kezd, könnyen elszakad a cérna ha felbosszantják. A feszültséget előbb utóbb csökkenteni kell, mert a túl sok dinamizmus megkeseríti a felnőtt életünket. Előbb utóbb csökkenteni kell a pörgést a szexel. Csökkenteni kell a túl sok jókedvet, életerőt, mert ámokfutók leszünk. Emlékezz a nyaralások alatt is felpörögsz, boldog vagy, de ha vitatkozásra kerül a sor, akkor olasz párkapcsolatba sodródsz, mindkettőtöknek van energiája a hangos hangokhoz, mindkettőtöknek van elég feszültsége, amit levezethet. A pap is egyre dinamikusabb, feszültebb lesz. És amikor hosszabb idő után végül mégis legyőzi őt a szexuális vágy, akkor nagyon perverz lesz, megkíván bármit, begerjed bármire, az ártatlan gyerekekre is, akikkel legtöbbet együtt a hittanórákon.

Nem úgy kell leküzdeni a szexuális gondolatokat, hogy ellenállunk nekik, mert azzal csak egyre növeljük a feszültséget, egyre nagyobbra növekedik a vágy. A feszültség azonnal csökkenni kezd, amint megnyitottuk a szívünket. Az életenergia akkumulátor energiagömbökből épül fel, melyek matrioskaszerűen egymásba vannak ágyazva. Utat kell nyitni közöttük, hogy az energia egyre jobban felkúszhasson, ne okozzon feszültséget, túlnyomást, egyik gömbben sem. A csakrapontokat a gondolataink segítségével kötjük össze, szeretetteljes gondolatokkal megnyitjuk a szívcsakránkat, az alsóbb csakrákban felhalmozódott életenergiának, utat nyitunk, feljebb áramolhat. Ekkor csökkenni kezd a temperamentumosság, túlzott dinamizmus, valamint visszacsökken a libidó, szexuális vágy. Viszont az oktalan öröm, és szeretet-érzet megmarad. Szintén megmarad annyi dinamizmus, amely légiesé teszi a testet, estére se fáradunk el. Meditálni kell, figyelmünket szeretetteljes gondolatképekbe kell önteni, és akkor megnyitódik a szívcsakránk, feljebb kúszhat az energia, megszűnik a feszültségünk.

Összefoglalva, az jó ha dinamikusak vagyunk, ha könnyen feltöltődik a szexuális vágyunk, az annak a jele, hogy pozitívak a gondolataink, nagyobb energiaáramlásunk van. De még jobb, ha önző pozitív gondolatainkat, önzetlen pozitív gondolatokra cseréljük, mert akkor nem rekedünk meg az alacsonyabb energiaszintnél, ahol van egy határa a boldogságnak, utána már ki kell üríteni az életenergiát, mert túl dinamikusak, temperamentumosak leszünk. Önzetlen pozitív gondolkodás esetén feljebb kúszhat az életenergia, idővel megvilágosodhatunk, idővel állandó lehet az eufória, és az orgazmus légzés. Tehát a legkevésbé jó az, ha folyton lehangoltak vagyunk, alacsony életenergia-szinteken élünk, ahol nem nagyon tudunk örülni, veszekedni se nagyon tudunk, és szexuális vágyunk is csak ritkán ébred fel. Egy fokkal jobb, ha szeretünk élni, élvezzük az örömöket, de még nagyon önzőek vagyunk. Könnyen feltöltődünk, de túl sok energiánk lesz, ami ellehetetleníti az életünket, túl perverzek leszünk, túl temperamentumosak leszünk. Valamint állandóan liftezünk a nagyon kiürített depressziós állapotok között, és a nagyon dinamikus túlpörgött állapotok között. 

A következő szinten kicseréljük az öröm gondolatait önzetlen pozitív gondolatokra, és ekkor megnyitódik a szívcsakránk, felkúszik az energia, befejeződik a túltöltődés, feszültség, temperamentumosság. Erről szól a tantraszex, ahol az ember nem arról gondolkodik, hogy neki mennyire jó a szex, mekkora orgazmusa lesz, a másik embert csak tárgynak használva, hanem a másik örömére koncentrál, azon gondolkodik, hogy a másiknak milyen örömet okoz. A partner, pedig az ő örömén gondolkodik. Ilyenkor megnyitódik a szívük, és az energia feljebb kúszik. A tantra szex után megszűnik az ember feszültsége, szexuális vágya, annak ellenére, hogy nem orgazmussal végződött az együttlét. Nem egyszerre robban szét a felhalmozódott energia, hanem feláramlott a szívcsakra energiaterébe, és hosszútávon fejti ki az örömérzetet okozó metafizikai hatását. Nem kell tantraszex az energia feljebb emeléséhez, bármely önzetlen cselekedet megnyitja a szívet, megszünteti a feszültséget. Az új világ embere, embertársai öröméért él, egységként tekint az emberiségre, mint egyetlen élőlényre. Csak akkor boldog, ha embertársai is boldogok. Azért él, hogy egyre több embertárásnak adjon örömöt, egyre több élőlény tárásának a Földön. Az ő boldogságát, örömét, pedig az embertársai biztosítják, mások azért élnek, hogy neki okozzanak örömet. Ilyen a mennyország, ilyen a paradicsom, ahol lehet mezítelenül járkálni, mert nem ébred fel a szexuális vágy, az energiának nem kell a testből távozni, helyet kap a felsőbb csakrákban. Gyerekkorban járkálhattunk mezítelenül egymás előtt, nem ébredt fel a vágy, ha megvilágosodunk, akkor ugyanezt tapasztaljuk meg. Sok embernek megfordul a fejében, hogy nem érdemes szex nélkül élni, a szex öröme nélkül élni. Mert még nem tapasztalták meg, hogy milyen érzés, amikor az orgazmus energiája nem kifele, hanem egy felsőbb energiatérbe áramlik. Milyen az, amikor a megtartott energia kiegyensúlyozva eggyel magasabb szintű állandó örömérzetet biztosít, milyen az oktalan örömérzet a Földön. Ez a boldogság. Az energiaszint elérheti azokat a magasságokat, ahol túlcsordul a kút, és valóban orgazmuslégzésünk lesz, euforikus lesz az örömünk, és hatalmas szeretetet érzünk. Ha van ilyen élettapasztalatunk, akkor többé nem megyünk vissza a mátrixba, az öntudatlan létezésbe, ahol nem fogjuk fel, hogy energialények vagyunk. Ahol nem értjük az összefüggéseket, az életöröm, szeretet, és szexuális vágy között. Talán.

Zsigray András